Sikságaimból,meredekek,mélyek övezték utam.

A csúcsok hivtak a mélyek széditettek.
Tavak mentén e valós délibábok,baálok módján kivánták imádatom.
Utam vitt a cél felé a megérkezéshez.
Ha megálltam,csodáltam őket. A magasban és mélyben leledzőket.
Imádatuk egy pillanata az Útat előlem is eltakarta..,pedig az vitt és vezetett tovább.
Sokan le,elmaradoztak. Csúcsot veritékeztek,mélységet rettegtek s ottmaradtak. Célba értek ? Ottmaradtak. A múló idő történeti felemlegetettjeiként a végletekben a feledésben.A feladásban.
Az ÚT vitt tovább,továbbvitt e megállóknál. Nem ragadtam le.Sikságnak látszott minden haladásom. De nem volt maradásom.
Történelmi bálványok övezte életutamon az ÚT Ő .Jézus Krisztus.Nem állt meg Jeruzsálemben,nem állt meg a Golgothán,nem állt meg a feltámadásban ...visz,hazavisz,vezet,célbajuttat.
Hordoz.
A hegyek-völgyek világa elmaradt.Sikságaim házatáján vagyok újra.A föld s az ég magas-mélységei múlnak. Az ő beszéde megmarad,örök. Utasits ÚTBA Uram. Hazavágyom.Megérkezni.Hozzád.Hozzátok.
Nincs visszaút..., csak ÚT van... s az..: Ő.
...Én vagyok az út...
Szárnyalásom dimenzióihoz már csak a szeretet értéke elég.
A szavak elfogytak az ÚT folytatódik.