Villanás.

Nem, nem tűntem el.

Rengeteg eligazítanivalóm volt. Öngyilkosjelöltek akik a partotérés reményében vesztükbe rohantak.

Akik magukkal rántanának családot, egyházat, népet. Jeleznem kellett hallgatással is, hogy tovább nem halogatja a megbízó  a számonkérést.

Figyeljetek kis lélekvesztők!  A vezérhajók veszélyes vizeken eveznek. Egynémelyik léket kapott. Nem a szirtek,  matrózok tépték fel a deszkákat.., a világot jelentő deszkákat. Karriersüllyesztő, ijesztő a látvány. Meglékelt koponyák, tépázott vitorlák..,-a jó szelet sem képesek már kifogni- halálfejes a zászlajuk és kereszttel, Bibliával hadonásznak Brüsszelben. Tűzhányók égi játéka sziporkájuknak maradéka. A rablott kincs a hírnév pernyeként száll s elhomályosítaná a Napot. A meg nem értett zsenik erkölcstelensége közkinccsé tétetik és mértékül szolgál az átlagnak. A kiválók a kivülállók. A sodorhatatlanok. A Pharosok.

Jelentkezem egy újabb villanással:

Palástot világi talárra, feleséget útszéli szajhákra, nemzetet díjra címre, rangra, hitet hitelre, mammonos kamatra, otthont futó kalandra, józanságot dugaszolt palackra, tisztességet zsaroló szavakra, lelkiismeretet gyilokra az cserél aki az ördöggel paktált le, s kötött alkut. Eladta lelkét, gyanítottuk.., de hogy  már nem csak bőrünkre megy a játék hanem a lelket is meg akarja ölni..! Tessék kérem ezen eltűnődni !

Pharos jelez az éjszakában, ködben, vakító verőfényben tündöklőbben mint bármi más ! Világosságom nem a magamé. Naponta ajándék a fény. Örülök, hogy mozdulatlan bár de távlatokba ér. Van már kellő távolság fától az erdőt látni, széltől a vihart széjjelválni s kalózok biztonságát is vigyázni. S.O.S. ! Nincs más jelem. Ez a jelen. S a jövő ? Ha majd megtelt a kikötő ! - s a kapitányok, ha lesznek még ott ilyenek, beszámolnak a rakományról, legénységről, és emberségről.., ha ismerős lesz még e szó.., mert sajnos mindez devalválható.

Reménykedjünk mégis! Nem vaktában.

A Pharos nem phallos... és ügyünk is fontosabb, semmint e fenti tétel mentén élők egészen kifosszanak !