A templom története
Ráton mint önálló parókia, a XVII. Század közepe táján jelenik meg. 1567-ben a Szilágysági Esperesség kebelében még nem emlitik meg, valószinüleg Kraszna filiája volt.
Az egykori hagyományok szerint Rátonban a római- katolikus „ barát papoknak" kolostoruk volt a község „ Nagygödör" nevü északi határrészében, a Barátdombon. Valószinüleg a község igy adta ennek a résznek ezt a nevet.
A reformáció első évtizedeiben, a szomszédos nagyközség, akkor város Kraszna, a reformáció követője lett, azzal egyidőben ment végbe Ráton népének reformálása is. Egy 1679-ben készült úrasztali kehely eme felírata „ Az Rátoni Ecclesia Csinálta Isten Dicsőségére-1679",- azt mutatja, hogy itt akkor már megalakult egyházközség volt.
A mostani „ Kocikert", vagy amint régen nevezték „oskolamesteri
máléskert" volt a legrégebbi rátoni templomnak a helye. Egy talpakra épített fatemplom volt ott, de az építés időpontját nem lehet tudni. A szájhagyomány szerint, háborus idők jártak akkor is, s hogy a templomi kegyszereket és a harangot megmentsék a vandál kezektől, a templom helyen lévő kutba dobták be azokat. E kútra ma is élő emberek rátaláltak, de olyan nagy erővel tört fel a viz benne, hogy munkájukat nem folytathatták. Ez a kút, a fenntjelzett templomhely észak-nyugati részén van már egészen a Martóca patakba bemosva.
Ez a templom nedves talaju lévén, idők multán lebontották ezt a fatalpakra épített Isten-házát, a hasznavehető részeket felhasználva, a "diósban" lévő ó-temetőbe építettek egy másik kis fatemplomot. Ez 1668-ban volt.
De az akkor is dúló háborus idők, tatárpusztítások miatt a rátoni nép egy része elszéledt, másrésze elpusztult. A templom is elenyészett.
„ Azután való időben építetett a még sokaktól ért ó-templom, itt a parókiális helyen"- jegyzi fel a régi Diáriumban Kilyén Mózes lelkipásztor 1838-ban. Ezt a templomot a tatárdulások után még megmaradt Rátoniak és utódaik az 1730-as években kelt királyi rendelet miatt nem építhették fel kőből, mivel a „protestánsok a kőből való templom építésétől eltiltattak" ( u.o.). A templom, hogy erősebb legyen és jobban ellenálljon az idők viszontagságainak, talpakra és sasfák közé, kőből épitették fel. Ez 1768-ban történt Góris György kurátorsága és Zilahi János lelkipásztor idejében. Az építőmesterek: Sámsoni Kőmüves János, ifjú és idősb, és egy Demeter nevü voltak, kik az építésért 42 aranyforintot kaptak. E templom menyezetét Décsei Ferenc készitette. 1773-ban Berey László lefestette a menyezetet 10 vonósforintért. Az 1775-ik esztendőben 30 vonósforintért haranglábat készittetnek Szigeti- és Nagy Mihály egyháztagok, „ mivel addig a harang két fán állván" (u.o.)
A rátoniak jelenleg a negyedik templomukat használják. Ezt a templomot az 1802-ik esztendőben kezdték épiteni kőből és téglából. A harangláb helyet is kőből épitett tornyot huznak a templom nyugati részében. Az akkor megkezdett templomon 1810-ig dolgoznak, mint erről a régi Diárium is megemlékezik:" Ins. Curator Nagy Sigmond buzgó gondoskodása és Frigy Péter tiszteletes uram kedves papsága idején". A torony épitéséhez az 1809-ik évben kezdtek, de a szükséges pénz hiánya miatt ezt a munkálatot 1834-ben fejezhették be. E templom építői voltak: Kőmüves Akkerman Mihály, ki a kőmüves munkát végezte, Kásmár Márton és Virág János az ácsmunkát, Murányi Pál az asztalosmunkát kivitelezte. A szószék feletti diszes koronát Jancsikai János asztalosmester ajándékozta az 1810. évben.
A templom áll szentélyből,toronyból és két portikusból. A templom hossza 18 m.,szélessége 8m., a torony magassága 28 m.. A templom és a torony kőből és téglából épült.
A templom alapos renoválása már az 1925-ik évben szükségessé vált és hosszas huzavona, vita után végül 1930 julius 10-én megkezdődött, amikor az addig boltives templom mennyezetét egyenesbe hozták.
A falakat az ablak alsó párkányáig lebontották és ujra falazták. A nagy portikus helyébe egy kisebb portikust épitettek, a déli oldalon pedig a régi kisméretü ablakok helyébe szép nagy világos ablakok lettek betéve. Ugyanakkor templom megrongálódott, zsindelyes fedele helyett horgonyzott bádoggal fedték be. Ezt a munkát Tót Lajos Szilágysomlyó-i bádogos és Boda Márton Kraszna-i asztalos- mester végezték. Mindennemü renoválási munkát a hivek önkéntes adománya fedezett. A teljesen megujitott templomot 1930 november 16-án szentelték fel a környező gyülekezetek és lelkészek részvételével.
A templomon jelentős javitási munkálatokat végeztek 1951-ben, amikor a templomot kivül, belül megrenoválták a hivek önkéntes adományából. Az 1961-ben évben a presbitérium, a gyülekezettel egyetértve a torony megrongálódott, cserép fedele helyett horgonyzott bádoggal fedték be, uganakkor új csillagot, gömböt és villámháritót szereltetett fel a toronyra. A javitási munkát a hivek önkéntes adománya fedezte. 1964-ben villanyt vezettek a templomba és a templombelsőt is kifestették szintén a hivek önkéntes adományából.
A templom külső és belső vakolása és meszelése 1998-ban történt az egyházmegye és a hivek támogatásából, Kádár Tamás exmittus teológus és Luka Ferenc gondnok szolgálati ideje alatt.
A templomon 2009. évben a következő javitási munkák történtek: kis és nagyharang villamositása, a két bejárati ajtó ujra lett cserélve, torony és tető festése, új vilámhárító felszerelése, falak festése kivül és belül, ablakok festése, a szószékkorona restaurálása. Ezen javitások Gáspár Zoltán lelkipásztor és Kiss Lajos gondnok szolgálati ideje alatt történtek állami támogatásból. A két portikus és a lépcsők járólapokkal való beburkolása ugyanebben az esztendőben történt a gyülekezet nőszövetségének adományából.
Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.
Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél
Látogatók ma: 2, összesen: 22864