Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Református?-érdeklődő kérdések-válaszok

MIT TEGYEK, HA ELŐSZÖR ÉRKEZEM A GYÜLEKEZETBE?

Bár már régóta vagyunk ennek a közösségnek a tagjai, mégsem felejtettük el azt, hogy mennyire idegennek és tudatlannak éreztük magunkat, amikor először érkeztünk az első gyülekezetbe. Szokatlan és furcsa volt a környezet, érdekesek voltak az emberek, és mi azt sem tudtuk, hogy hogyan kell köszönni, mikor kell leülni és felállni az istentisztelten, és kell-e itt keresztet vetni vagy sem, és egyáltalán ha leülünk egy helyre, akkor nem valakinek a helyére ültünk-e, aki neheztelni fog ránk ezért.

Ezt az oldalt tehát azoknak írjuk, írtuk, akik először jönnek közénk, hogy ne érezzék magukat annyira idegennek az első találkozáskor. Ha kérdése van, kérjük, hogy forduljon bizalommal hozzánk, akár személyesen, akár elektronikus úton. Írjuk együtt ezt az oldalt, hogy azok, akik Ön után érkeznek közösségünk alkalmaira, még többet tudjanak meg előre, még az első találkozás előtt. Köszönjük a segítségét!

A REFORMÁTUS KÖSZÖNÉS

Nekünk reformátusoknak, akárcsak minden felekezetnek, meg van a maga köszönése. Mi azt mondjuk egymásnak, amikor találkozunk: "Áldást-Békességet"! Ezzel a két legfontosabban kívánjuk egymásnak, a legtöbbet és legjobbat, amit csak kívánhatunk: Isten életünkben való állandó jelenlétét - ez az áldás; és Tőle való békességet, amely nem csak a bajok elkerülését, hanem sokkal inkább valami mély és komoly biztonságot jelent, azt, hogy kívánjuk, hogy a másik élete legyen egészen a szerető Isten kezében. De ha valaki szívből a napszaknak megfelelően köszön, az is tökéletesen megfelelő! Senki sem fogja megróni érte!

HOGYAN SZÓLÍTSUK MEG A LELKÉSZT?

Nálunk, reformátusoknál a lelkészt sohasem hívják papnak. Vagy lelkészt, vagy lelkipásztort mondanak. Megszólítása általában egyszerűen "Tiszteletes Asszony", "Tiszteletes Úr", Van, ahol a lelkész a "Nagytiszteletű Asszony!" megszólításhoz ragaszkodik. A mi gyülekezetünkben lelkészünket "Tiszteletes Asszonynak", vagy egyszerűen csak a keresztnevükön szólítják a tagjaink. Lehet-e tegezni őket? Általában igen, de a tegeződés már egyfajta személyességet és közelséget fejez ki. Ezért ez legyen közös megbeszélés tárgya!

ISTENTISZTELET

Az istentisztelet minden vasárnap 9:00 órakor kezdődik. Az alakalomra, mint ahogyan máshová is, illik pontosan érkezni. Gyülekezetünkben nincsenek foglalt székek és padok, bár néhány idősebb testvérünk azért ragaszkodik megszokott helyéhez. Ha netán egyikük helyére ülne, akkor ne vegyük rossz néven, ha ránk szól, ha nem engedjük át neki a "saját" helyét. Megértését köszönjük!

Látni fogja, hogy a református templomban nincsenek sem festett képek, sem faragott szobrok, és nincsen oltár sem. A mi templomunk elrendezése azt fejezi ki, a templomtér közepén egy asztal (ún. úrasztal), egy nagyobb pad (ún. mózes-szék) és a szószék áll, ahonnan az igehirdetés hangzik el, hogy a gyülekezet közössége - jelképesen - együtt üli körbe Isten asztalát. A templomtér egyszerűsége is arra mutat, hogy nálunk a külsőségek helyett, inkább a lelkiek a fontosak és a lényegesek. Az istentiszteleten a lelkész templomba érkezésekor feláll a gyülekezet, majd a köszöntés után leül. Egészen az istentisztelet végig, ülve is maradunk, majd a legvégén a lelkész egy bibliai igeverssel áldást mond, akkor felállunk.

Az istentiszteleten énekelni is szoktunk. A templomba érkezéskor bejáratnál találja az énekes könyveket, amelyek olyan kis vagy nagy fekete borítású könyvek. Nyugodtan vegyen el belőle egyet, vagy ha ott nincs, akkor a padokon talál, onnan is bátran elveheti. Az énekes könyvek nem egyes tagjaink tulajdonai, hanem közös használatúak.

Az istentiszteleten van imádság is, amelyet ugyan a lelkész mond hangosan, mint a gyülekezet képviselője, de mi is vele imádkozunk, magunkban, vele együtt és ugyanazt. Az istentisztelet végén pedig közösen imádkozzuk a Miatyánkot. A református istentisztelet középpontjában az igehirdetés áll. Eköré épül fel minden, az énekek, a hirdetés, az imádság. Az egész istentisztelet nem tart tovább 1 óránál.

Az istentisztelet végén, először a lelkész indul a kijárat felé, majd utána szép rendben a gyülekezet tagjai. Jobb és bal oldalt lát majd egy-egy ládát, ezek a perselyek, ahová ki -ki bedobhatja a maga adományát. Ez azonban nem kötelező, és senki sem fogja azt vizsgálni, hogy dobtunk vagy sem, és ha dobtunk, akkor mekkora összeget a perselybe. A lelkész a templom ajtó előtt, vagy téli időszakban a gyülekezeti ház előterében, kézfogással búcsúzik el az istentisztelet résztvevőitől.

VANNAK-E KÜLÖNLEGES REFORMÁTUS SZOKÁSOK?

Bár minden református közösségnek megvannak a maga szokásai és hagyományai, azért van néhány alapvetően közös dolog. Először is mi nem szoktunk keresztet vetni. Ha belépünk a templomba, akkor megállunk néhány pillanatra, mielőtt leülnénk, és Isten segítségét kérjük, hogy kizárva a külvilág gondjait, az Ő üzenetére tudjunk összpontosítani.

Imádságnál nem térdelünk le, hanem egyszerűen ülve meghajtjuk a fejünket, behunyjuk a szemünket, összekulcsoljuk a kezünket, és magunkban fohászkodunk. Vannak a gyülekezetnek ünnepi alkalmai is (karácsony, húsvét, pünkösd, hálaadó alkalom, reformáció), amikor ún. úrvacsorás istentiszteletet tartunk. Az úrvacsora a bűnbánat alkalma, amikor elcsendesedünk, végiggondoljuk az életünket, és nem alázatoskodva, de megalázkodva járulunk Isten színe elé. Ez azt jelenti, hogy a templomban, a többiekkel együtt, kimegyünk a középen lévő úrasztalhoz, és először az egyik lelkésztől egy darab kenyeret, majd pedig egy pohárka bort veszünk magunkhoz. Az úrvacsora osztáskor nem vizsgáljuk azt, hogy ki jogosult rá vagy ki nem, ezért az, aki alázatosan és őszinte lélekkel áll meg Isten előtt, azt hívjuk és várjuk a kegyelem asztalához.

MILYEN RUHÁBAN JÖJJEK AZ ISTENTISZTELETRE?

Gyülekezetünkben nincsen kötelező "egyenruha viselés". Akár még farmernadrágban is lehet istentiszteletre jönni. Ha eljön majd közénk, akkor látni fogja, hogy van, aki öltönyben és nyakkendőben van, van, aki egyszerű hétköznapi és kényelmes ruhában érkezik. Egyszóval jöjjön úgy, ahogyan jónak látja, és jöjjön abban, amit kényelmesnek talál. Persze ezalatt nem a pizsamát, vagy joggingot értjük. Ruházata legyen egyszerű és tiszta, hiszen mégis csak egy templomba jön, amelyben Isten előtt állunk meg mindannyian.

A honlapot folyamatosan szerkesztjük, ezért kérjük, ha még van kérdése, akkor jelezze azt a számunkra, hogy az Ön észrevételével, és kérdésre adott válaszunkkal is teljesebbé tehessük az oldalt, és ezzel segítsük azokat, akik először érkeznek hozzánk.

Várjuk testvéri szerettel gyülekezetünkbe: Szeged-Petőfi telep, Sirály u. 16.

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 94, összesen: 273291

  • 2025. szeptember 02., kedd

    Portrévideó Baranyi Csabáról, akit az első, gyermekotthonos előadása után egész életére a színészet szerelmesévé vált.
  • 2025. szeptember 01., hétfő

    Magam sem tudom, mikor váltak a mozdulatok gondolatokká, a gondolatok imákká...
  • 2025. augusztus 31., vasárnap

    Szentendrén kérték Isten áldását az előttünk álló tanévre a Kárpát-medencei református oktatási intézmények képviselői augusztus 30-án.
  • 2025. augusztus 28., csütörtök

    Néhány hete egészen váratlan módon arra kaptam indíttatást, hogy akkori biztonságos, megszokott lakóhelyemet elhagyva új fészket keressek magamnak.
  • 2025. augusztus 27., szerda

    Az Ars Sacra Fesztivál 2025-ben immár tizenkilencedik alkalommal bizonyítja, hogy a szakrális művészet eleven és inspiráló párbeszéd a jelenkor emberé...
  • 2025. augusztus 26., kedd

    Ablonczy Áron nem valami ellen, hanem valamiért lázad, víziója, hogy az ifjúsági szolgálat valóban missziói legyen.
  • 2025. augusztus 25., hétfő

    Ajánló Timothy Keller magyarul nemrég megjelent, Hivatás és elhívás című könyvéről.
  • 2025. augusztus 24., vasárnap

    Egy felnőtt konfirmandus tanúságtétele
  • 2025. augusztus 21., csütörtök

    Mire gondolsz, amikor azt mondják, hogy „lepereg előtted életed filmje”?
  • 2025. augusztus 20., szerda

    Ha művészeti nevelés, akkor bábszínház. Ráadásul a Budapest Bábszínház idén éppen hetvenöt éves. Teszárek Csaba színművésszel beszélgettünk A szomjas ...