"Kész a szívem, Istenem"

"Kész a szívem, Istenem, kész a szívem arra, hogy énekeljek és zengedezzek!-(Zsolt 57, 8)

Suhannak a Honvéd téri gyülekezet kórusának tagjaival az autók Békés felé, ahol 2008. november 8-án rendezik a Tiszántúli Református Egyházkerület kórusainak találkozóját. De nem csak ez az oka, hogy útra keltünk. Ünnepelni megyünk, - és már bocsáttassék meg nekünk - magunkat ünnepeljük. Ötévesek lettünk! Öt év... Ahogy suhan a kényelmes autó, a kialakuló baráti beszélgetés közben felidéződik bennem az elmúlt időszak. Öt év... Az első öt év! Meghatározó időszak például egy kisgyermek életében is. És mi "kisgyermekek- vagyunk, a Honvéd téri gyülekezet kisgyermekei. Ilyenkor kérdezik egymástól a szülők - jelen esetben a kórustagok -, hogy: emlékszel? ... És, mennyi szép emlék tolul fel a visszaemlékezők gondolataiban! Tekintsünk csak az első karácsonyra! Sokunkban, például bennem is, akkor fogalmazódott meg a vágy, hogy szeretnék ennek a csodának a részesei lenni. Igen, mert ez csoda. Énekünkkel szolgáljuk Istent, és gyönyörködtetjük a bennünket hallgatókat, reményeink szerint elfeledtetve velük egy pillanatra mindennapi problémáikat, vagy jó szándékú dorgálásukat hallgatjuk, hogy miben kell még fejlődjünk, mint ahogyan ez egy kisgyermeknél már csak így szokás.
Ahogy cseperedtünk, úgy erősödtünk is. Először csak "szülőnk-, a Honvéd téri gyülekezet látott, hallott minket az egyházi és gyülekezeti ünnepeken, majd elkövetkezett az a nap is, mikor elmerészkedtünk "hazulról-. Első bemutatkozásaink között szerepelt az "Ez az a nap- című rendezvény, hol bámulattal hallgattuk, hogy egy-egy kórus mekkora kort "ért meg-.
Azután jönnek a további emlékek kusza összevisszaságban: A franciaországi kórus látogatása, kórustalálkozók hosszú sora a templomunkban, szolgálat a nagyfai büntetés-végrehajtó intézetben, szolgálat az ökumenikus alkalmakon, a mérai és a budakeszi kórus látogatása, a viszont látogatás Mérán és Budakeszin. Az összekacsintó nevetés, hogy "emlékeztek, amikor Gábor bácsi otthon felejtette útiokmányait?- Mindezek az élmények, a közös emlékezet kovácsolt minket egyre inkább önálló, zenét szerető amatőrökből és profikból kórussá. És most utazunk. Születésnapi "zsúrra-, melyet "szülőanyánk-, Nelli kedves családja rendez számunkra. Természetesen, egy születésnapról a torta sem maradhat el, és a hatalmas jókedv sem, mely egy szülinapi zsúrt meghatároz. Igen. Ez az este még az ünneplésé, de holnap ... holnap, másik tíz kórussal együtt ismét átélhetjük azt a csodát, mely az egymás gyönyörködtetése és a közös éneklés lélekemelő csodája.
Gazdagabban, tapasztaltabban tértünk haza. Nem csak kottákban gazdagodtunk, hanem megtapasztalhattuk, hol tartunk mi, ötévesek, a tiszántúli mezőnyben. Mindenkitől volt mit tanulni, a nálunknál jobb, de a rosszabb napot kifogó kórusoktól is. Szeretnénk tovább haladni a megkezdett úton, szeretnénk kiskamaszok, felnőttek és ha lehet, aggastyánok is lenni. Ehhez kérjük a mindenható Isten áldását, a gyülekezet és a kórustagok imádságát.
Hegedűs István