Istenkereső József Attila, írta Balogh Péter - Szombathely

Az idei, 2005-ös esztendőt az irodalmi életben "József Attila év--nek nyilvánították születésének centenáriumára emlékezve. Talán ismeretes, hogy a költő életrajzában görögkeletinek vallotta magát, azt viszont kevesen tud-ják, hogy a Kálvin téri templomban keresztelték meg református szertartás szerint, és temetésénél is református lelkész búcsúztatta Balatonszárszón. József Attila küzdelmes és hányatott élete során nemegyszer keresett kapaszkodót a vallásban, s több verse is tanúskodik az ő istenkereséséről. Ennek egyik szép példája Luther Márton énekének -"Ein feste burg ist unser Gott- -fordítása, amelyet főleg a reformáció emlékünnepe tájékán szinte valamennyi protestáns templomban "ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK- cím alatt énekelnek, sőt evangélikus testvéreink himnuszaként is emlegetjük. Luther 1529-ben a 46. zsoltár ihletésére írta ezt az éneket Wittenbergben. Magyar nyelvre először Skaricza Máté ráckevei lelkész fordította le, s már az 1566-ban kiadott Váradi énekeskönyvbe is bekerült. Azóta többször igazítottak rajta, s több mint száz fordítása ismeretes. József Attila 1934-ben fordította le, mikor néhány hónapot Hódmezővásárhelyen, rokonoknál töltött. Válságos idő volt ez az életében, s talán ez is közrejátszott abban, hogy éppen ennek a hitvalló versnek a lefordítására vállalkozott. Az alkalmat az adta, hogy 1934 elején az Evangélikus Egyetemes Egyház pályázatot hirdetett Luther himnuszának új fordítására, azt remélve, hogy ezáltal egyházi használatra alkalmasabb szöveghez jut. A fordítás szempontjait Payr Sándor állította össze. A költő elkérte a pályázat kiírását és négy hónap alatt elkészítette a fordítást, gondos megjegyzéseket fűzve az egyes sorokhoz, majd határidőre "Pál II. lev. a kor. VI.r.7.v- jeligével beküldte. A pályázatra 136 fordítás érkezett, de a bíráló bizottság egyiket sem találta megfelelőnek, köztük József Attiláét sem. József Attila személyére persze csak később derült fény.

Az Egyház olyan műfordítást várt, amely hű tükre a nagy refor-mátor lelkivilágának, s egyben érezteti a XVI. század vallási válságából diadalmasan kiemelkedő hit erejét, s mindezt úgy, mintha magyar költői lélekből fakadna. József Attila ennek nem tett eleget. Ő a fordításával elsősorban nem egyházi, vagy vallási, hanem költői művet alkotott. Szóhasználata feltehetően több helyen eltért az akkori evangélikus frazeológiától. Ő győzedelmi, harci éneket fordított, s ebben kiemelkedőnek kell tekinteni a verset a magyar fordításirodalomban. Legfőbb értékét a benne rejlő költői erő jelenti. A mai evangélikus énekeskönyvben Luther éneke két változatban is megtalálható, az egyik - a 256-os számú a József Attiláé. A református énekeskönyvben a másik változat olvas-ható. Hatását akkor érezzük át igazán, ha valamennyi versszakát elolvassuk vagy elénekeljük.

József Attila
Erős vár a mi Istenünk

1. Erőr vár a mi Istenünk,
Kemény vasunk és vértünk.
Inségben együtt van velünk
Megvált és harcol értünk.
Kél az ősi rossz,
Bajvető gonosz,
Csel vad fegyvere,
Erőszak ővele,
A földön ő az első

2. Önnön erőnk csak délibáb
És bizony esnénk esten.
De harcba küldte Egy Fiát
Értünk maga az Isten.
Kérded-é, ki az?
Jézus, az igaz.
Sok had, Egy a fő,
Nincs Isten más csak Ő,
Krisztus a Győzedelmes.

3. S ha földön ördög nyüzsögne
És elnyelni akarna,
Meg nem riadnánk - ellene
Győzni hitünk diadalma,
A világi úr
Tombolhat vadul,
Semmit sem tehet,
Ő megítéltetett.
Megrendül egy szavunkra.

4. Él, áll az ige igazul,
Akárki vesse-hányja.
Táborainkra száll az Úr
Szent Lelke, adománya.
Jóhír, nő, család,
Jószág, test, világ
Veszhet, vihetik
Veszendő kincseik, -
Miénk marad az ország.