Debrecen: Kárpát-medencei református egység, 2009. május 22.

Gyülekezetünkből egy busznyian vettünk részt a Magyar Református Egyház Alkotmányozó Zsinatán Debrecenben.

Ahogyan hömpölyögve sereglettünk az utcákon, egy nyelven szólva, énekelve, új tartalommal töltődött meg bennem május 22-én ez a szó, hogy: ÖSSZETARTOZUNK. Békesség, rend, harmónia volt a szívekben, a levegőben. (Sashegyiné Németh Rózsa)

*

Köszönöm Istennek ezt a csodálatos ajándékát,hogy résztvevője lehettem a Kárpát-medencei magyar reformárus egyházak "családegyesítő"-"egyházegyesítő" hálaadó rendezvényének. Felemelő és felejthetetlen érzés volt az "egyesítő menetben” való együtt éneklés a kárpátaljai és erdélyi testvérekkel. Köszönet egyházi vezetőinknek, a sok önzetlen szorgalmas segítőnek és nem utolsó sorban Debrecen városának.!!! (Dr. Kiss Ervinné)

*

Szép volt,jó volt,felemelő volt. Mindenki sajnálhatja, aki nem ment el Debrecenbe, és nem élhette meg ezt az élményt:Hol hit, szeretet, testvérisség , összetartozás van, ott nincs határon túli, csak egy NEMZET .Jó volt magyarnak lenni. (Fazakas János és Mária)

*

Óriási élmény volt számomra,hogy ott lehettem az Alkotmányozó Zsinat után megrendezett hálaadó ünnepen. Öröm ünnep volt ez, egy ölelésbe borultak össze a Kárpát-medence református magyarjai, megnyitva szívét magyar a magyar testvérének, megbocsájtva egymásnak. Megható volt látni a sokszor több száz kilométerről érkezett testvéreink arcán,azt a boldogságot, hogy megtaláltuk egymást, újra együtt vagyunk. (Köblös Katalin)



Felejthetetlen nap volt. Nem könnyű a csodálatosan megálmodott és megvalósított esemény-folyamból kiragadni a „legek legjét”. Talán az ünneplő sokaság nem tömeg-, hanem közösség-volta és az egységet gyönyörű jelképbe foglaló, a múlt - a történelmi Magyarországot formázó szerteágazó, gazdag gyökérzet - és a jelen – az új leveleket hajtó fiatal, erős ágak - organikus egységéből megszülető életfa gyakorolta rám a legnagyobb hatást. (Kakusziné Kiss Gabriella)

*

Hatalmas Istenünk, mennyei Atyánk, égnek és földnek Teremtője!

Hálaadással borulunk le Előtted, Urunk! A Te hatalmad mindent felülmúl, a Te kegyelmed végtelen. Mi semmiségek vagyunk Előtted, és magunk erejéből képtelenek a Te tetszésedre. Vétkeink felmérhetetlenek: a szeretetlenségnek, a széthúzásnak, a testvérek közötti civakodásnak, a szeretteink cserbenhagyásának, Krisztus megtagadásának terhe nehezedik ránk. A Te könyörületességed azonban felülemelkedik ezen az iszonyaton, mert úgy rendezted, hogy legyen visszaút, legyen a bűnöknek eltörlése. Jézus Krisztus által megbocsátasz nékünk, Jézus Krisztus által eljuthatunk Hozzád.

Kegyelmi ajándékaid közül most a legutóbbira - a 2009. május 22-ire - emlékezünk. Fenséges adományodhoz erőtlennek és méltatlannak érezzük bátortalan szavainkat. Fogadd így, tökéletlenségében hálánkat: köszönjük Istenünk, hogy lehetővé tetted Kárpát-medencei magyar református néped egyesülését. Köszönjük, Uram, hogy a történelmi viszontagságok, a politikai praktikák, belső romboló vitáink, közösségi szűklátókörűségünk, egyéni érdektelenségünk ellenére most egy új esélyt adtál, hogy nemet mondhassunk múltunk bűneire, és igent a jövőre. „Krisztus a jövő, együtt követjük Őt” – valljuk az Alkotmányozó Zsinat jelmondatával. Kérünk, Istenünk, segíts, hogy maradéktalanul teljesíthessük akaratodat, - mert tudjuk, ha nem ezt tesszük, mulasztásunk végzetessé válik: Jézus Krisztus nélkül nincs életünk sem e földi világban, sem odaát. A kiszélesedett testvéri közösségben Vele élni létkérdés, új remény, új kezdet. Mindenható Istenünk, könyörögve kérünk, tegyél alkalmassá arra, hogy élni tudjunk az elénkbe adott áldott lehetőséggel.

Adj, Urunk szívbéli felkészülést az elkövetkező pünkösdre. A debreceni kézfogás felforrósító árama járjon át mindnyájunkat, add, hogy megérezzük ebben Szentlelked mai kiáradásnak jelét, add, hogy megértsük a benne rejlő üzenetet.

Jézus Krisztus érdeméért kérünk. Ámen.

(N.G. Elhangzott a 2009. május 24-i istentiszteleten.)