A Reformációról

(...) Azért volt a reformációnak óriási kockázata az, hogy eldobott a világon mindent, s egyedül csak az Igét tartotta meg. Azt mondotta, vagy elégséges az Isten Igéje azért mert Ige, vagy pedig semmiféle emberi erőlködés, szertartás és csodatevés nem ér semmit.

És az a csodálatos, hogy az Ige elég volt, sőt egyes-egyedül csak az Ige elég. Ugyanis az Igéről való igaz ismeret annyi, mint az Ige által támadt új élet. (...)

Ahol a Szentírás nem élő hatalom, hiába állunk reformátori talajon, megszűnt a reformáció lényege: a lélekre és igazságra való szenvedélyes törekvés, a léleknek igazságban való bírása. Azért reformáció-emléknapon ne is azzal törődjünk sokat, hogy a protestantizmuson kívül mennyire nincs tekintélye a Szentírásnak, hanem azt valljuk meg, hogy a protestantizmuson belül is sok helyt csak papiros tekintély a Szentírás, amit szájjal vallunk, de életünket kemény engedelmességgel nem törjük a parancsa alá.

Részlet Ravasz László prédikációjából