A Jézus Krisztus feltámadását követő 50. napon, az első pünkösd alkalmával hangzott el a címben idézett kérdés. S ez azóta is érvényes. Zavar és elbizonytalanodás, valahányszor intellektuálisan megérteni kívánjuk a Szentlélek kiáradásával kapcsolatos eseményeket.

Pedig "kitöltetett-, s ahogy a szárazság után lezúduló eső egész tájegységeket megelevenít, pompázóvá téve a kietlen pusztát, úgy teremt a Lélek új viszonyokat: a zűrzavarból rend áll elő, emberek felismerik bűneiket és bocsánatot nyernek, értik egymás "nyelvét-, mert értik a Szót! Központi helyre kerül az Ige.

A Szentlélek mindig volt, van és lesz! Nem kezdődött valamikor, és nem ér véget valamikor! Élet és éltető, világosság és a világosság adója, ő maga a jóság és a jóságosság forrása. Az egyenesség Lelke, kormányzó, küldő, elkülönítő, magának templomot építő, végbeviszi amit akar, bőségesen osztogatja a kegyelmi ajándékait.
Ő az örökbefogadás (adoptio) Lelke, Aki által a fellázadtakból ismét teljes jogú örökösök, a mennyei Atyánk gyermekei leszünk. Az igazság, a bölcsesség, a belátás, a jámborság, a tanács, az erősség, a vigasztalás Lelke, - kifogynánk az időből eme gazdagság felsorolásakor! Mi lesz majd az örökkévalóságban!?

Miért állítják némelyek, hogy a sátoros ünnepeink közül a pünkösd a legszürkébb?
Kevés a látványosság? Jogos hiányérzet. Csakhogy meg ne csalattassunk!
Jézus Krisztus által használt hasonlat szerint, a Lélek olyan mint a szél: titokzatos, fel nem fogható, ki nem sajátítható, nem manipulálható. Ugyanúgy miként a teremtő Isten, vagy miként a keresztre feszített és feltámadott Krisztus!
A szél-hasonlat azonban, nem elbizonytalanít, hanem még inkább megerősít abban, hogy a Szentlélek működésében és hatásában kíván ismertté válni mind egyéni, mind közösségi életűnkben!

Mit jelent ma pünkösdben élni?
Azt amit egykor Péternek, a tanítványnak jelentett. Lélek szerint szólni és megélni Isten Igéjét!
A "távolról követés- után, ott a főpap udvarában, az emberi szó befolyása alá kerülve, következetesen megtagadta Mesterét! De a Lélek kiáradása után, hiába tartóztatják le tanítvány-társaival együtt, fenyegetik, megverik, hatalmasságok elé hurcolják, - hirtelen az lett fontos számukra, hogy amiket láttak és hallottak, azokat szólják! (Csel 4,20)
Pünkösd, a keresztyén ember számára, nem divatos eszmék, irányzatok szerinti tájékozódás; nem a különböző hangulatok befolyása alatt levő élet, nem a pillanatnyi politikai erők szerinti igazodás. Még csak nem is a gyengeségeim vagy éppen a jó erőnlétem a meghatározó, hanem az, hogy mit mond az Isten! És ez nem elvont tanítás, hanem nagyon is valóságos életforma!
Veni spiritus creator!
VP