Gyülekezetünk ifjai augusztus 19-26 között vendégül fogadták a radebeuli testvérgyülekezet ifjait. A közös sátortáborozás központi témája az egymás befogadásának feltétele volt. A két kultúra közötti különbözőségek, a nyelvi akadályok a kommunikációban és a bosszantóan hosszan tartó esőzések kitűnő alkalmakat teremtettek egymás jobb megismerésére, el- és befogadására. Swen, a német ifjak képviseletében, rövid írásában emlékezik a Kolozsváron és Sonkolyoson eltöltött időre.

A sátortáborozás naplója

Szeptember 8-án, hajnali 4.25 órakor elindult egy mikrobusznyi fiatal a radebeuli Lutherkirche előtti térről Románia felé. Mind a heten izgultunk, mert hosszú út állt előttünk, és hárman közülünk még nem jártak Kolozsváron.
22.00 óra körül érkeztünk meg, és vendégfogadóink nagy szeretettel fogadtak (18.00 órától vártak ránk). A problémamentes utazás után Kolozsvárra érkezve megtörtént az első baklövésünk: a mikrobusz kulcsait véletlenül bezártuk a kocsiba, mi pedig kizárva, tehetetlenül és tanácstalanul toporogtunk körülötte. S tettük mindezt addig, míg a kocsifeltörés klasszikus módszereit alkalmazva, egy és félórás próbálkozás után sikerült behatolni saját autónkba, és így végre hozzáférhettünk csomagjainkhoz.
A kellemes és nyugalmas hangulatú csodálatos hétvégénk, melyet Kolozsváron töltöttük - a városlátogatás, a sportolás és a vasárnapi úrvacsora -sátortáborozásunkra nézve jó bevezetésnek bizonyult. Ez idő alatt megtapasztalhattuk vendéglátóink kedvességét, ugyanakkor megkóstolhattuk finomságaikat.
Hétfő reggel 8.00 órakor találkoztunk a templom udvarán, és 9.00 órakor sikerült elindulni a hegyekbe mikrobuszunkkal és öt Daciával. A táborhelyre estére érkezett meg csoportunk, mivel a piros Dacia gyakran lerobbant (eredetileg 12.00 órakor kellett volna találkoznunk). Este 33 ifjú ült (15 és 35 év közöttiek) a tábortűz körül egymással beszélgetve, viszont egy idő múltán az eső elűzött minket, s ez gyakran megismétlődött a hét folyamán. Az eső táborozásunk állandó kísérője volt, azonban mégsem rontotta el a jó hangulatot. A hét folyamán együtt énekeltünk, magyar-, valamint német nyelvet tanultunk, áhítatokon vettünk részt, röpiztünk és közben megismertettük egymással szokásainkat, hagyományainkat. Ízletes ételeket ettünk. A sok esőzés miatt azonban a forrásvíz nem bizonyult eléggé tisztának, és a főzéshez használt víz gyomorbántalmakat eredményezett.
Összefoglalva, bízvást mondhatjuk, hogy csodálatos időt töltöttünk együtt! Péntek délben, egy izgalmas és fárasztó hét után, hazaindultunk Radebeulba. Szívből jövő üdvözleteket hoztunk magunkkal, és reménységünk szerint folytatni fogjuk találkozásainkat, azonban a következő év nyarán mi készülünk hozzánk meghívni a kolozsvári testvérgyülekezet ifjait.

Swen
(fordította: Tárkányi Mária)