Embereken segíteni jó...(bár néha kegyetlenül nehéz) Mégis miért tesszük?

Saját lelkiismeretünket akarjuk megnyugtatni?
Vagy
egyszerűen csak ezt várják tőlünk (keresztyénektől) az emberek?
Néha rádöbbenek, milyen állati önző vagyok...hiszen boldoggá teszem magamat, azzal, hogy megpróbálok segítséget nyújtani valakinek.
Honnan tudjuk, hogy valóban Jézus példáját követve, alázatosan, és tiszta szívvel tudunk mások terheit csökkenteni?
Gimnáziumi igazgatóm (Nyugodjék békében)
mesélt el egyszer egy történetet:
Az utcán egy ájultnak látszó embert látott meg. Mikor közelebb ért észrevette hogy nyitva a szeme. Megkérdezte tőle: segíthetek? Mire a földön fekvő úriember, nemes egyszerűséggel leköpte őt.

A szociális munkás nap mint nap találkozik ezekkel a dilemmákkal. Kell-e, érdemes-e , lehet-e, akarok-e segíteni?

Érdekel a véleményed, ha van egy kis időd, kedved, kérlek írj.