Versek
Vers:A meg nem tartott ígéret
Hűtlen arcodat látom, s sebes
Folyást engedek gondolataimnak.
Te álmod útjára lépsz,
S elfelejted elmúlt szavaidat.
Azt mondtad, szeretsz,
Mint harmat a rózsát.
Azt mondtad hű leszel,
De te is csak hazudtál!
Azt mondtad, ha eljön a nap,
mikor már nem leszel velem,
Majd akkor, elárulsz minden
Minden titkodat nekem.
Most itt a nap, és itt a perc
De nem hallom szavad.
Süket most a csend is,
Itt a kopasz fák alatt.
Égő szemedbe nézek, s gátat
Szabok szilaj gondolataimnak
Te, elmész most innen. Menj!
De én, sosem felejtem szavaidat
Folyást engedek gondolataimnak.
Te álmod útjára lépsz,
S elfelejted elmúlt szavaidat.
Azt mondtad, szeretsz,
Mint harmat a rózsát.
Azt mondtad hű leszel,
De te is csak hazudtál!
Azt mondtad, ha eljön a nap,
mikor már nem leszel velem,
Majd akkor, elárulsz minden
Minden titkodat nekem.
Most itt a nap, és itt a perc
De nem hallom szavad.
Süket most a csend is,
Itt a kopasz fák alatt.
Égő szemedbe nézek, s gátat
Szabok szilaj gondolataimnak
Te, elmész most innen. Menj!
De én, sosem felejtem szavaidat
Az élet
Ha majd az élet egyszer a szemedbe néz
s megmutatja csúf arcát, ne keress bűnbakot
légy bátor, vidám.
Mert jönni fog a nap, mikor az élet ismét szemedbe néz s ismét feléd, fordítja arcát,
és te látni fogod szemében a csodát!
A csodát mely megváltoztatja az életed
a fényt mely, megáldja minden léptedet,
a fényt, a hangokat, tetteket,
Ha gondolkodsz, felismered! S ha felismerted
nem kell mást tenned, mint elindolnod az úton
mely Istenhez vezet!
S ha elindultál légy bátor, vidám! Ha az élet egyszer a szemedbe néz s megmutatja csúf arcát,
ne keress bűnbakot, kövesd az úr szavát!
Szeretet
/bűnbánat három részben/
Mint forró nyárban a
meleg lágy eső, úgy érintett egykoron
a szeretet,
s mint apám egykoron
úgy hagyott el engem...
I.
Mint forró nyárban a
meleg lágy eső, úgy érintett egykoron
a szeretet,
s mint apám egykoron,
úgy hagyott el engem
egy szó nélkül, hirtelen
egy ideig észre sem vettem,
aztán teltek napok, hetek,
hónapok, egy örökkévalóság,
s egyre jobban érzem hiányát,
Félek, elvesztettem örökre,
az én hibám,tudom, jól tudom.
II.
Miért is kellett megszületnem,
miért is e világra,
miért nincs apám-anyám?
Miért? Ezt nem tudom.
Fáj nagyon, fáj, hogy nincsenek
s még jobban fáj, hogy vétkeztem.
Vétkeztem anyám ellen,
ki felnevelt, szeretett,
s vétkeztem a világ ellen,
mi bántott s keresett.
Mert keresett.
Bárhova bújtam, ő ott volt a
hátam mögött s tűzzel dobálta
izzó lelkemet.
Nem kímélt soha.
Ó, hogy lehettem ilyen ostoba!
Mert a harag s fájdalom
csak gyűlt bennem s azt
bántottam meg, aki szeretett engem.
Megbántottam nagyon.
Én nem akartam, de vajon
Miért azt bántom, akit szeretek?
Nem tudom, de fáj nagyon, fáj!
III:
Szeretet nélkül nem lehet élni!
De már késő, nincs tovább!
A szeretet elhagyott örökre-
Talán van még remény
egy halovány fénysugár,
de egyre halványabb lesz,
tudom, érzem.
Ahogy a fájdalmát is érzem,
de nem bánom, hagyom hadd fájjon.
Hiszen ha akarnám, se tudnék
ellene tenni.
Belüről marcangol, tép, éget,
de talán megkönyörül rajtam
az élet,
Talán van még remény a boldogságra
s esély egy igazi, tiszta táblára.
Múlt és jelen
Az ember nem mindig bátor,
Ha az igazság a szeme elé tárul....
Az ember nem mindig bátor,
Ha az igazság a szeme elé tárul.
József sem volt az annak idején,
Miért nem volt ő is oly kemény.
oly kemény mint testvérei voltak hozzá,
De nem tud s ez tesz minket boldoggá.
99 novemberét írjuk,
de ezt a történetet még mindig nem unjuk.
Nem unjuk, mert tisztában vagyunk azzal,
hogy a szeretet minket egymás mellett marasztal!
Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.