"Ne aggodalmaskodjál, nézz Istenedre fel ! " kánon, Európába utazóknak

Kedves Barátaim !


Nemrég érkezett számunkra egy levél, mely olyan írást tartalmazott, melyet egyik jól ismert teológiai professzor és szaktekintély irt a Reforierter Kirchenblatt részére " Reménység és félelmek " bekezdéssel.
Engedtessék meg, hogy mindezt kiegészíthessem egy Krisztusban hívő, és szolgáló zsidó mai látásával.
A "pásztorlevél " kiegészítése semmiképpen nem ellenvélemény, vagy vitatkozás, netán egy tolakodó fontoskodás, hanem annak reménye, hogy tartalmában rejlő bizonyságok másoknak is adnak erősítést, vagy iránymutatást.


Számomra különösen azért volt fontos az érkezett levél, mert íróját mintegy 45 éve ismerem, kora ifjúságomtól fogva, sőt szolgálatai építőkövekként működtek hívő életem kezdetén.

Körlevele előtti napon, péntek este imában Isten előtt voltunk és hittel, reménységgel és Krisztus Szeretetével indultunk tovább.
Nem a bizonytalanba, hanem egy új helyzet, új szolgálataira és szolgáló területére. Hazánkból egy közös Birodalomba, melynek tetszik-nem tetszik egyre inkább nemcsak fizikai-gazdasági , hanem szellemi uralma alá is kerülnek népeink, miközben gondolataik, identitásuk megváltozásával lelkileg is beleszürkülnek.

A reménység minden esetben egy jobb korszak, előrelépés és rossztól való megszabadulás kívánságát vetíti elénk, mellyel elismerjük a múlt, vagy a jelen tarthatatlan állapotát.
A múlt negatív jellemzői közül valóban kiemelkedik a
-nemzeti önközpontúság megerősödése
- és a "Trón és oltár " neobizantizmusának erősödése,mikor az egyházakat politikai célokra próbálják használni.

Nem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk , hogy működik a harmadik tendencia is, mely szerint mindkettő hatástalanítására kell törekedni......

Amikor e három irányzat egymást gyengítve megosztja az erőket, egy negyedik , és mindent magába olvasztó, uralma alá hajtó hatalom útját egyengeti .

Így mondhatjuk el, hogy véget ért a nagykonstanti kor /is /, és a keresztény missziók működése csupán vágyálom, és önámítás.

Ma, mikor megéljük két erő harcát korunkban, mi több tanúi és részesei vagyunk ennek, körvonalazódni látszik egy Új Kor eljövetele........

Számunkra tehát csak akkor van reménység, ha hitünk erősödik.
Azonban Istentől való távolodásunk arányos a mi Isten-szeretetünkkel.
E nélkül viszont Ő nem növeli bennünk a hitet, és még reménységünk is elhagy...

E folyamat új, hamis reményt is ad, mely Isten helyett másba veti bizalmát és hitét.
Ennek első lépéseként ma már a szeretet célja és központi értelme nem Isten és Jézus Krisztus.

Az aggodalom és reménység egy időben működő érzések a szívünkben.
Csupán az a kérdés, hogy bennünk melyik győzi le a másikat.
Így szükséges megélnünk e belső vívódást, és hitet tenni a minden félelmet legyőző Urunkról úgy ,hogy a bennünk bizonysággá lett győzelem jó hírét másoknak tovább adhassuk.

Félelmeink okainak tehát olyan céltáblákká, mi több ellenségeinkké kell válnia, melyet egyedül Krisztus Szeretetével semmisíthetünk meg.
Így kell elindulnunk

- A szekularizált világ felé keresztyén üzenettel, mely csak akkor hoz változást, mikor Ige és bizonyság.
Csak ekkor van visszahatása a lefagyott, vallásos kereszténységre szolgálatunknak.
Az Unió nyugati régiója számunkra szolgálati területté lett.
Azonban a keresztény hagyományokon szükséges túllépnünk.
Az evangélium hirdetésén keresztül Isten Tervét , Igéjét és annak beteljesedéseit kell tudomására adni a világnak.
Az Ó- és Újszövetség egységét helyre kell állítanunk, melynek része, a Választott Nép elhívásának ismerete és annak elfogadása.

- Elindulásunkban és minden utunkon mégsem kell egymástól kérdezősködnünk.
Istenünk oly pontos és teljes "térképet" és " kilométerköveket" adott mindenkinek, hogy saját felelősségünk, ha eltévedünk, vagy nem látjuk azt, hogy célunkig mennyi idő és feladat van előttünk.
A Szentírás megértésének egyik alappillérje a próféciák elfogadása és ismerete.
Az Ószövetség próféciáinak elfogadása nélkül valóban aggódás lehet úr mirajtunk.
De ezt feloldhatja Jézus által kijelentett ígéretek próféciái is.
Természetesen az Úton haladnunk kell, mert aki áll és csak a térképet tanulmányozza, sosem jut előrébb.....

- Minden előremenetel előfeltétele a múlt rendezése is.
Ezt azonban kipótolom azzal, hogy a múlt rendezése a jelen és a jövő megújulása nélkül csak formális cselekedet.

Egyetértek, hogy ma kairosa van a kereszténységnek a rendezésekre is.
Egy jó idő, mely alkalmassá is tehet felemelkedésre, előrejutásra.


A Holokauszt említése során azonban szükséges megállnunk.
Nyilvánosan történtek bocsánatkérések és kiengesztelődések szerte Európában, így hazánkban is .
Mégis, egy másfajta soah két évezrede folyik.
A Választott Nép lelki és szellemi beolvasztása diszkrét holokauszt...

Vajon mikor döbben rá a keresztyénség, hogy ezzel Isten Terve ellen munkálkodik ?
Egyúttal maga alatt vágja a fát a szó valós értelmében.
A visszaoltatás és beoltatás mindenkinek életet és erőt, megmenekülést adó lehetőségét veszi el zsidótól, más
népekbeliektől egyaránt.
Az aggodalom gyengeségünk miatt erősödik, gyengeségünk a " gyökértől" való elvágástól , be nem oltatástól fokozódik.
Az új feladatokra is elhívott kereszténység ezért alkalmatlan és gyenge küldetésének betöltésére.


Európában nemcsak kapunk, hanem magunk is viszünk jót-rosszat egyaránt.
A pogány ősök általi örökségünk sámánizmusát, újraéledt táltos varázslást és egyéb rejtett bálványimádásból visszamaradt démonsereget.
Miképpen a szentek, és Mária-imádás spiritizmusával is egy rejtett szellemiség erősödik általunk.

Eközben jutalomként térségünkben erősödik a szekularizáció, keleti vallások, és az iszlám térhódítása.

Az antiszemitizmus növekedése, a monoteista vallások közelítése egymáshoz / már Budapesten is.../ a New Age működése és mások mind-mind Isten személyének háttérbe szorítására, Isten hamis, vagy részismeretére vezérli a népeket.
Ma már nem Krisztusban, sőt nem is az Örökkévaló Istenben vagyunk egyek, hanem ,- mint hirdetik: Ábrahámban...

Ez a kegyelem, megváltás és az ígért áldások kizárása " Isten" nevében és Ábrahámra hivatkozva.....
Néhány évezreden át a Kereszt nevében irtottak és tették sokaknak ezáltal értéktelenné Jézus Krisztus váltságművét, ma már ebben is továbbfejlődött e Világ : Isten ellen ténykedik olykor kezében a Bibliával....

Reménységek és aggodalmak Európában?......
A megoldás és válasz kétezer éves.
Nincs más lehetőségünk , mint Krisztus Testeként krisztusivá válni !
Ez a helyzet, és még a résztvevői is szinte mindenben azonosak, vagy hasonlóak Jézus Krisztus földi életének időszakához.
Egy nem görög nép hellenizmusával létrehoz egy Birodalmat,melynek szellemiségét átveszi és más népek bálványimádását is befogadja egy újabb, más világbirodalom...........
A ma Európája nyíltan vállalja jogutód szerepét, mikor alapként nem a zsidó-keresztény gyökereit nevezi meg, hanem a görög-római filozófiát, és kultúrát.

A mi Urunk élete tehát jövőnkre nézve is útmutatás.
Ő polgára volt annak a Birodalomnak, mely hatalmát gyakorolta népén is.
Sosem tagadta meg zsidó népét, nem szállt szembe a pogány hatalommal és kiszolgálóival, de mégsem volt része , lelki és szellemi alárendeltje Rómának. / Ma se... /.
Szolgálata során mégis táplálékot adott szellemben, lélekben, sőt fizikailag is másoknak...

Amikor az Ő tanítványainknak valljuk magunkat, Hozzá hasonló, tanítványi módon szükséges járnunk.
Ezáltal feladataink is ugyanazok.
Krisztus Testét tanítványok alkotják, így tehát független, és felette álló minden más birodalom szellemiségétől.

Aggódásunk és reménységünk tehát kérdés minden egyházban és gyülekezetben:

Akarjuk-e utunkat, igazságunkat és életünket egyedül Jézus Krisztus kezébe letenni?
Őbenne élni járni, szolgálni, vagy mások kegyét keresve szolgaságba kerülni?
Olyan gazda szellemi uralma alá vágyunk érdekből és tolerancia magyarázkodásával, kit végítélet vár?

Utunk következő szakasza igen nehéz és veszélyes, mert a "keskeny út" tovább szűkül.....
Közeli az idő, mikor a kereszténységnek döntenie kell.
Megtér-e régi, vallásos-bűnös útjáról, vagy magát és másokat hitegetve nagyrészt elhal ?

Vajon van -e még remény egy új kezdetére ?

Szolgálati tapasztalatunk és bizonyságaink során reménykedve és aggódva mondom, hogy : igen !

Örömünk és reményünk alapja, hogy az evangélium, és az iránta megnőtt vágy a Kárpát-medencében és azon túl is egyre inkább növekszik az elvetettek és elhagyottak közt.
A keresztények által is megvetett, és kizárt emberek, népek éhesek Isten Igéjére, mely köztük új életeket teremt.

Már elindult egy új ébredés , mikor hazánk több városában iszlámhívők fogadják el Jézus Krisztust Uruknak.

Egyedi elhívásunk területén, a zsidóság közt is zöldellnek a levelek, és pattanásra készek a rügyek !
Több országban vagyunk ennek részesei-munkásai....

Magyarország helyzete és elhívása különleges.
Isten a tudója annak, hogy mi által és miért volt szellemi bölcsője a modern zsidóságnak a Kárpát-medence és annak északi, keletebbre eső , vagy ott közvetlen határos területei ?
Magam csak egy részválaszt ismerek : az itteni zsidóság valamennyi ágazata hű maradt a Tórához, nem gyökerezett meg reform, liberális változás , mely a nyugati zsidóságot elindította a szekularizáció felé...

Ugyanígy áldás volt e térségnek a reformáció, mely újra felismerte a Szentírást, az Ószövetséget, Isten törvényeit, vagyis kezdetben valóban reformáció indult el.

Azonban ma már mindkét vonal távolodik az Alaptól, és szembetűnő az a folyamat, miszerint a tanítványság vallásossággá válik,, majd a vallásos közösségek szociális-kulturális feladatokat töltenek be elhívásuk helyett.

Ilyen különleges elhívás és lehetőség ismerete arra kötelez bennünket, hogy a zsidóságot vigyük Istenhez / és ne "misszionáljuk"... bölcstelenül /, és keresztyén közösségeinket deformált állapotukból reformáljuk azáltal, hogy a Szentháromság méltóságát helyreállítjuk életeinkben.
Csak bizonyságtevő életünk lehet előrelépés elindítója, és mikor a "lepel" leesik Isten akaratából és idejében csak a rajtunk és életünkön látható Jézus Krisztust mutatja meg az Atya.

Szellemben és lélekben, identitásában és hitében rendezett tanitványoknak ma igen nagy feladatuk van Magyarországon is.
Gyengeségünket jelzi hibáinkon túl az is, hogy nem fogadjuk el azt, hogy e térségben Istennek igen sok elhívott szolgája van, kiket mi nem ismerünk el, vagy magunk elhívásában kételkedvén engedetlenek vagyunk.
Helyette módszereket, teológiákat, és sokszor a Szent Szellem munkája által, és az Ige szerint meg nem vizsgált mozgalmakat, személyeket bálványozunk, importálunk.....

Európába beérkezvén tehát szolgálati feladatunk növekedett.

Nemrégiben Nyugat Európában vetettem az Ige magjait, és bizony hitetlenség és fájdalom környékezett.
A kereszténység állapota hó-, és jégmezőkhöz hasonlatos élettelen hidegsége miatt......

Mégis , másoknak is üzenem, hogy " vesd a te magodat a vízre .." !
Még akkor is, ha ez a víz, ma szilárd halmazállapotúvá lett. !
Hiszem, hogy a Szent Szellem melege és napfénye a hitben vetett magokat az olvadás, a szívek olvadása által egyszer mégis eljuttatja elkészített helyükre.
Arra a helyre, melyet már valamikor Isten akár a régmúlt reformáció munkásaival évszázadokkal ezelőtt felszántott.

Feladatunk az EU-n kívülmaradtak felé is növekedett.

Egyre többen hívnak és várnak, hogy "egy pohár vizet ", és szellemi táplálékot vigyünk.
Az elvetettek, a gyűlöltek, a "senkik" : őket keresi most általunk Urunk !


Az aggodalmaink, félelmeink és reménységeinkre adott feleletet maga a mi Mesterünk élete adta és adja meg számunkra követendő példának :

Bár egy világbirodalom bejegyzett tagjai vagyunk, kötelességeink teljesítésén túl felette kell állnunk annak olyan szellemi hatásainak, melyek nem egyeztethetőek össze Isten Törvényével, és ellentétes Jézus Krisztus példájával.
Ő nem indított hadjáratot a Birodalom ellen, de nem is hódolt be.

Szolgálatát azonban végezte a betegek és szegények közt.

Tanítói feladatát a hellenizálódott Tízváros, Szamária, a szadduceus, farizeus , és sok más ágazatban, hitben élők közt, és nyilvánosan végezte...
Lényegében Népe, a zsidók közt, a más népekkel keveredett zsidók közepette, melynek lényege mégiscsak az, hogy a kevert hitű, vallásos , de mégis hitetlen nép közt hívott az Atyához megtérésre..

A mi feladatunk, amennyiben krisztusi, el kell indulnunk térítéssel, tanítással, próféciákkal, evangéliummal elsődlegesen a hitében gyenge , vallásos keresztény népünkhöz, miközben feladatunk a kevert vallásúak / szamaritánusok, szabadosok.../ felébresztése, hogy szabaduljanak meg bálványaiktól...

Ezáltal nem újabb teológiákat és vallásokat-egyházakat kell építenünk, hanem Krisztus Testét, mely nem azonos a földi egyházak egyikével sem.


Visszatérésünk Európába feladatainkon túl, ne vakítson el bennünket.
Tényszerű tapasztalataink és bizonyságaink jelzik, hogy a kegyelem ideje áttolódik már napjainkban az elvetettek, az iszlámhívők, és végül a zsidóság felé.
Mindazok felé, kiket mi magunk löktünk félre, és Isten Igazsága szerint azon népek , iszlám által uralt területeire, ahol ez idáig még nem hirdettetett az evangélium.
A zsidóság leplének levétele pedig Isten számunkra elrejtett idejében, és szuverén akaratában történik meg, bár a jelek már mutatkoznak világszerte.

Isten adjon bölcsességet, és készítsen fel sokakat arra, hogy a keresztény/ keresztyén világban legyenek felébredést elindító szolgatársak Keleten, és Nyugaton egyaránt, de ne maradhasson ki a szélrózsa egyetlen iránya sem.

Eközben legyen elindulása az elvetett, iszlám és zsidó népek felé a kereszténységnek : bűnbánattal, kiengesztelődéssel.
E nélkül feléjük nincs megbízatásunk......
A közeledések, látszat elfogadások a valódi béke helyett csupán gyávaság gyümölcseit termik meg.
Akiket Isten ma keres, és nem jutnak el Jézus Krisztus elfogadásáig, nem válnak Isten Népévé, ők uralmuk alá hajtják az Isten Népévé nem lett, Jézus Krisztust tanítványként nem követő, és a Szent Szellemet és munkáját , vezetését el nem fogadó vallásos emberek életterét.

Feladatunk tehát nagyobb lett, mikor felelősek vagyunk nemcsak szűkebb hazánkért, de a teljes Európáért is.

Istennel rendezni dolgainkat egyben Istent szeretni.
Isten szeretete pedig a nekünk és értünk adott Fia, ki által növekedik bennünk a hit, remény és szeretet.
Amikor növekedik területünk, amikor növekedünk Isten szeretetében, egyre inkább rádöbbenünk, hogy számunkra e három maradt meg.
Jézus Krisztus uralma és királysága, melyben nincs félelem és aggódás.
Olyan élet, melyben nem nekünk kell reménykedve tervezgetnünk, számítgatnunk.

Menjünk és éljünk tehát nagykövetekként e földi birodalomban.
Királyi megbízással Isten Országát képviselve.

Shalom ! Orbán Béla

www.enevjegy.radio.hu/sofar
sofar@enevjegy.radio.hu



> Kedves Barátaim!
>
> A REFORMIERTES KIRCHENBLATT felkérésre írtam a mellékelt rövid írásat. Az
> Unióba való belépésünk napján - úgy gondoltam - elküldöm nektek. Elnézést a
> zavarásért.
> Szeretettel:
>
> János
>
> REMÉNYSÉGEK ÉS FÉLELMEK AZ EURÓPAI UNIÓVAL VALÓ EGYESÜLÉSÜNK IDEJÉN.-.
>
> Az alábbi sorokat magyar református teológusként írom. Életem és
> gondolkodásom számára a múltban meghatározó volt, hogy 1.~ a Magyarországi
> Református Egyházban kaptam elhívásomat, és 2.~ hogy még a Vasfüggöny
> felállítása előtt két évig tanulmányokat folytathattam egy skót és egy
> angol egyetemen. Ez a két tényező hazatérésem után is meghatározó
> jellegűvé vált számomra mind a mai napig.
>
> Az 1.~ tényező magában foglalta az, hogy Jézus Krisztusban megismertem a
> bűnös emberhez aláhajló Istent, aki egyének és közösségnek számára
> értelmes élet lehetőségét nyitja meg (1Jn 5, 20). A magyar reformátusság
> története, - amiről Németh Balázs írt nagyszerű könyvet - ékes
> bizonyságokat szolgáltat erről. A britanniai évek számomra az egyház és a
> teológia katolicitásának élményét adták. A világ különböző tájairól és
> felekezeteiből érkezett teológusokkal tanultunk együtt. Ugyanakkor, benne
> éltem a brit demokrácia hétköznapjaiban. Láttam azt is, hogyan hatott az
> evangélium a közélet demokratikus-humánus jellegének kiformálásban.
>
> A pártállami évek során is abban a meggyőződésben végeztem szolgálatomat
> akkor, amikor jöttek az evangélium nyilvános szolgálatát korlátozó
> intézkedések, a hétköznapi élet nehézségei, az 1956-os forradalom nagyszerű
> élménye, a leverettetés utáni katonai diktatúra keservei, majd a hosszú
> Gulasch-Kommunismus évei, hogy az evangélium itt is, akkor is Isten ereje,
> mely ugyanakkor összekapcsol az egész világ keresztyénségével.
>
> A pártállamnak - kéz érintse nélküli -( Dán 2,34) összeomlásakor Istennek
> hálát adhattunk azért, hogy a Rm 1,16 azokban a nehéz években is igaznak
> bizonyultak. Az azóta eltelt 14 esztendő az egyház missziója szempontjából
> nem mindenben értékelhető pozitívan. Sok nagyszerű dolog történt: új
> gyülekezet épültek, missziói intézmények nyíltak meg. Ugyanakkor azonban
> két tényező az egyház küldetését negatív módon befolyásolja: 1.~ A 40
> éven át elfojtott nemzeti önközpontúság megerősödése. 2.~ A
> nagykonstantini "trón és oltár" egységének helyreállítására irányuló
> neobizantinizmus, mely erős állami anyagi támogatást, és az egyháznak
> politikai célok szolgálatába való állításának veszélyeit hozta magával.
>
> Reménységem az, hogy az Unióba való belépésünk fokozza majd azt az
> egészséges interakciót, ami már eddig is tapasztalható volt a világ
> keresztyéneivel való találkozásokban. Nekünk magyar keresztyének van mit
> vinnünk magunkkal a 40 év tapasztalataiból. Az Egyház eddig sem élt a
> társadalom felett: nem volt a világból való, de benne volt a világban (Jn
> 17,16) -. Ez így lesz ezután is. Én nem tudom elválasztani magamban és a
> magyar keresztyén közösségekben sem, a népeink közötti kölcsönhatások
> különféle elemeit. Reménységem tárgya az, hogy a mi itteni tapasztalataink
> az evangélium erejéről, hatni fognak az Unió régebbi országai között is.
> Reménységem tárgya az is, hogy a nyugat-európai egyházaktól tapasztalatokat
> nyerhetünk a szekularizált társadalmakban való keresztyén helytállásról;
> hogy jobban megtanuljuk: nem szabad feladni az Egyház társadalmi
> felelősségét. Minden keresztyén tettnek és szónak megvannak a társadalmi
> és politikai következményei. Tanulni kell, hogyan lehet üzeneteinket nem
> "konstantini" módon, nem az államhatalom erejére támaszkodva, meghirdetni.
> A német Kirchentag-okban ennek szép példáit láthatjuk. A németektől
> megtanulhatjuk azt is, hogy őszintébben szembe kell nézni múltunkkal, köztük
> a holokauszttal kapcsolatos bűneikkel. A háborús romok között nem volt
> könnyű ez a szembenézés. Bár voltak bűnbánó nyilatkozatok a mi
> egyházunkon belül is. Most van ennek kairosa.
>
> Azt is végképpen meg kell értenünk, hogy a nagykostantini kor végetért.
> Annak módszereivel való egyházépítés és misszió öncsalás. Bízom abban, hogy
> napjaink világkrízisei hozzásegítenek a Szentírás - benne a Jelenések Könyve
> - relevanciájának alaposabb megértésérhez. E könyv nagy üzenete az, hogy a
> világtörténelemben két fontos tényező van: 1.~ A győzelmes Krisztust imádó
> gyülekezet; és 2.~ a démoni erők dühöngése. Nem két egymással egyenlő erő
> viaskodása folyik. A Krisztus, aki a Bárány és aki az Oroszlán győzött, és
> viszi a világot a kibontakozás felé.
>
> Aggodalmaim: mindennek az ellenkezője. A magyarok - köztük a
> keresztyének helyzetüket a nyugatiakéval nem Bangla Desh vagy Burundi
> nyomorúságával mérik össze. A schengeni határokat úgy is lehet értelmezni,
> hogy az affluens Európa védi kényelmét a világ szegényeitől. Tudjuk-e mi
> keresztyének ebben a szituációba a másokért élő Krisztust életünkkel és
> beszédünkkel hirdetni? Tudunk-e úgy hatni a döntéshozó testületekre, hogy az
> Unió átérezze felelősségét a szenvedő világért. Félelmes lenne, ha ez nem
> következne be. Küldetésünk, hogy ezért imádkozzunk és küzdjünk.
>