Isten meggyógyít, hogy Törvényeit megismerhessük, járhassunk azokban és másoknak azt tovább adhassuk!

Erre példa Izrael Népének története:

A Nép generációkon át, nagy nehézség, szegénység, és a betegségek sok ártalmas és veszélyes körülmények között végezte rabszolga munkáját.
A sárdagasztásban járványok támadhatták, mely által látásuk, a kegyetlen munka az építkezéseken akár bármely testrész elvesztésével járhatott.

A Nép azonban amikor a Szinaj hegyéhez ért,...meggyógyult!

Honnan tudjuk?
A történet leírásából:

"Megálltak a hegy tövében...- (2.Mózes 19:17), tehát mindkét lába megvolt mindenkinek, és azok nem is fájhattak...

"Meg fogjuk cselekedni-...(19:8). Ezt pedig csak az ígérheti, akinek két keze van, mitöbb azok épek és munkára alkalmasok...

"Az egész nép látta a mennydörgést- (20:15)...Tehát mindenki látott, szemeik is épek maradtak.

"megtesszük és híven meghallgatjuk- (24:7)
Eszerint valamennyien jól hallottak...

" és felelt az egész nép együttesen- (19:8)
Tehát egyikük se lett néma, valamennyiüknek megnyílt hangosan a szájuk feleltre.

Lehetséges, hogy sokan e felsorolásban vajmi humort vélnek felfedezni.
A mindent megmagyarázni szerető és azt művelő zsidó gondolkodást látja benne.
Az okfejtés valóban "zsidós-, az üzenet azonban népeken és korokon felüli.

Amikor valaki megtér, és elindul az újjászületés pillanatáig, addig bizony különösen szüksége van Isten különleges megtapasztalásának.
Szinte valamennyien olyan, bűnös helyről érkeztünk, ahol a halálos betegségek, a veszélyek, sőt maga a Halál leselkedett ránk, hogy elpusztuljunk.
Tette, hogy ne tudjunk kivonulni a magunk "Egyiptomából-, tette, hogy ne dönthessünk kivonulás nehéz és veszélyes vándorlására. Arra az útra, ami Haza vezet.
Ez az út, az első lépésétől azonban már Isten Szellemének vezetése alatt áll.
A Mindenható isten, aki velünk van, vezet, véd, óv, és felkészít arra a percre, amikor magunk is megállunk a Hegy lábainál.
Számunkra két Hegy van.
A törvényadás hegye, vagyis meg kell állnunk Isten előtt. Majd a másik hegy, amikor a Golgotához érkezve átadjuk életünk felett minden uralmat mindenek Urának, a Názáreti Jeshua HaMassiah kezébe tesszük le.
Aki valóban megtette ezt, az megérti Isten szeretetét.
Ennek az útnak során ténylegesen megtapasztalja, hogy a sárban taposó, vályogot készítő lába valójában egy útra adatott, arra az útra, mely az újjászületésig, majd onnan a végső cél felé, de már a Felkent Messiás király hatalma és uralma alatt halad tovább.
Ehhez az úthoz nemcsak döntés, hanem meggyógyult lábak is kellenek.
A régi utakat elhagyó, a régi utakon megbotlott, összezúzott, kificamodott lábaink pedig apránként gyógyulni kezdenek, felkészülnek a tanítványi útra...
Aztán az állhatatosság iskolája következik.
A gyógyult lábaink már képesek megállni, amikor a döntés helyéhez és idejére érkeznek Isten elé.
Nem remegnek, amikor megérkeznek, és amilyen a belső gyógyulás, oly erősek lesznek lábaink.
A kezeinkről is kiderül hogy sok dologra alkalmasak.
Arra, amit Isten akar, hogy elvégezzük.
Már nem kapaszkodunk görcsösen, sérült lábaink miatt nem kellenek mankók, nem kell, hogy a kéz segítsen a lábaknak...
A pusztai úton pedig a kőfaragó, vályogvető, falakat építő kezek nem dolgoznak idegen uraknak, sőt eközben pihennek is egy nagy, és újabb feladatra...

Egyiptom sötétje, szellemi, lelki sötétsége pedig fokozatosan világossággá lesz.
Látjuk helyzetünket, látjuk a célt, látjuk a velünk járó, és a Szinaj hegyig, az engedelmességig vezető Mindenható Istent...

A gyógyulások pedig folytatódnak.
A láb, a kéz, majd a látás után pedig egyre közelebb kerül mindenki az engedelmesség, odaszánás vágyához.
Már hallani is szeretné a törvényt, a parancsot, Isten Szavát, hogy elindulhasson a megígért Cél felé...

Istennek felelősen igent mondani, neki engedelmességet fogadni csak olyan ember tud, aki lábában, kezében, útjaiban, tetteiben megtisztult és szabad a lába és a keze Isten útján járva szolgálni.
A felelős döntéshez szükség van hallásra, szükség van látásra.

Mindezeken szinte korona, amikor az ember szájával hitet és ígéretet tesz, egy Szövetségre maga mondja ki a választ, a választott engedelmességet.

Amikor tapasztalunk fizikai, lelki és szellemi gyógyulásokat, szükséges tehát megértenünk, mindez azért történik, hogy semmi se akadályozzon a szövetségkötésünkben, semmi ne akadályozzon abban, hogy Isten parancsait be tudjuk tölteni teljességgel.
A gyógyulás nem ajándék, ár, azzal egyenértékű, nem cél, hiszen a gyógyítás célja, hogy Istennel és Isten akaratával találkozhassunk.
Célja, hogy ezáltal jobban megismerhessük Istent, és örömmel adhassuk át Őneki életünket,- hiszen Ő sokszor bizonyított már , mint Mindenható, aki velünk volt megérkezésünkig...

Számunkra is jó, és kell a pusztai vándorlás.
E vándorlás pedig megtisztulás, meggyógyulás arra, hogy átadhassuk teljesen az életünket.

Isten a Választott népnek az indulás előtt maga jelentette ki:
Én leszek a gyógyítód...
Ez az ígérete, ami végigkísérte Egyiptomtól a Szinajig népét.
Mint olvashatjuk, - meg is cselekedte ígéretét.

Számunkra is ez az ígéret:
Indulj el Egyiptomból, Veled leszek, megtapasztalod lábad, kezed, füled, szemed, és szád meggyógyulását, mely nem más, mint a teljes lényed gyógyulása.

Lehetséges, hogy ez az ígéret a testedre is vonatkozik, hisz e gyógyulás ma is lehetséges.
De nem a gyógyulásodért gyógyít meg, hanem azért, hogy alkalmas legyél követni akaratát, betölthesd elhívott utadat, és más is láthassa rajtad is Isten Ígéretét...

A mi jutalmunk pedig, hogy előtte állhatunk.
Áldása pedig, hogy magáévá fogad, népévé fogad és adja számodra a törvényt.
A másik hegy, a Golgota következő állomásánál pedig a törvénye által kegyelemben részesít, hogy tovább mehess, immáron Jeshua HaMassiah parancsnoksága alatt.

Jaakov