"Ne hordozzatok erszényt, se táskát, se sarut...- (Lukács 10.4 )

A tanítványok kiküldéséről szóló parancs a szolgálatba induló számára ma is érvényes. A mi szolgálatunk mentes legyen minden pénztől, csak annyi terhet vigyünk magunkkal, ami rajtunk van, vagyis ne tartalékokkal induljunk, hanem abban a hitben, hogy Isten a szolgálót minden eszközzel és feltétellel, szolgálat helyén és a szolgálat felé haladva meg fogja adni.

A saru is jelzés arra, hogy ahova tesszük a lábunkat, az nem a mi területünk lesz, hanem Isten szolgálatában járva az Ő felhatalmazásában Isten Országának növekedését és nem a mi hatalmunk, uralmunk kiterjedését szabad végeznünk.

A mi életünk azonban ebben a világban más emberekhez hasonlóan folyik. Ahhoz, hogy megismerjünk valakit, segítségünkre van, ha látjuk azt, hogy milyen az ő pénztárcája, mekkora a táskája vagy csomagja, de lábbelije is elárulja, hogy honnan érkezett.

Írásunkat egy látszólag humoros kérdéssel kezdtük: Mi van a táskádban?

Mert amint a ruha alatt, vagy zsebeiben elrejtünk sok mindent, úgy a táskánk is kiváló eszköz érzelmeink, gondolkodásunk, viselkedésünk, vagyis múltunk, jelenünk és jövőnk elrejtése mások szeme elől. Ha egy ember táskájának tartalmát kiöntjük, láthatóvá tesszük, akkor egy ember tárulkozik ki előttünk.

Mi van a táskádban?

Szembetűnően sok olyan tárgy kerül elő, melyek rejtett félelmeidről beszélnek.
Vannak olyanok, melyek a reményeit, terveit árulják el.
Más tárgyak a múltbeli kudarctalanságot és sérüléseket.
Lényegében a táskák legnagyobb tartalma félelem.
Vannak tárgyak, melyek az ismert és bekövetkező események megtörténte ellen, vagy azt segítve valóban fontos eszközei mindennapjainknak.
De vannak olyanok, melyek, nem csak félelmüket tükrözik, hanem önmagukra kimondott átkok is lehetnek.
Sokszor meglepődünk, amikor olyan gyógyszereket hord magánál, amelyeket betegségre vagy sérülésre használnak. Pedig gazdája nem beteg, sőt, nem is olyan helyre indult, ahol veszély leselkedik rá. Vajon nem a betegség várása ez? Ajtónyitás a betegség démona előtt?

Ismertem olyan embert, aki jogosítványát hordozta magával. Autója sosem volt, vezetői engedélyét soha sem használta. Vajon mi célt szolgált, mit akart igazolni ez az igazolvány?

Aztán a kulcsok. Bizony némelyeknél kulcs tömegek vannak. Lakásának kulcsai mellett rokonainak és nem használt épületeknek zárjaiba illő kulcsok. Félelem? Vagy tulajdonosi vágyaink pozícióink folyamatos bizonygatása ez? Rejtetten egy örökösödési vágy, ami nehezékként lapul táskánkban?

Aztán új, félig elhasznált rúzsok. Talán hordozója elindulásakor úgy döntött, hogy aznap nem eszik? Vagy nem csókol? Vagy egyiket se? Mert az általa formált szépség e kettőnél fontosabb?
Igen. Egy táska tartalma sokszor mosolyt fakaszt. De lehet-e ezeken valóban mosolyognunk? Amikor félelmünk, hiúságunk, hamis vágyaink, reményeink tárgyi bizonyítékai naponta velünk vannak és nehezíti vállunkat. Mert önmagában a félelem nehéz, a hiúságunk sokszor gyötrelmes, a sok-sok felesleges tárgy, sok-sok felesleges érzésünk önmagunknak van terhünkre.

Bizony ajánlom, hogy most borítsd ki a táskád tartalmát! A múltból ott maradt, elhasznált hulladékot ma már használhatatlan dolgokat dobd ki! Ne cipeld tovább az elmúlt, egykor szép, de ma már terhes emlékeket! Csak nehezítik az előre meneteledet. Dobd ki félelmeidet, mert félelmekkel terhelten sosem érsz célba!

Aztán a sok kacat között magad sem találod meg azt a kulcsot, amelyik a mai naphoz, az előtted álló ajtóhoz nyitó eszköz. Tudod, hogy a múltad kacatjai, a hiúságod és a félelmed eszközei miatt nem tudsz bemenni ajtókon? Olyan ajtón, amely mögött számodra ajándék vár. Olyan ajtón, melyen be kell menned, hogy életed újabb szakasza elkezdődhessék.

Mi e földön vándorok vagyunk. Ezt minden Krisztus követőnek tudnia kell. Mi csak azt vihetjük magunkkal, ami feltétlenül szükséges a mindennapok megéléséhez. Ha igazán krisztusi vagy, te gyorsan és könnyebben haladhatsz előre, mert szabad vagy minden félelemtől. Nem kell, hogy táskádban védő és támadó eszközök rejtőzködjenek. Számodra a hiúság a múlté, kidobhatod, mert tudod, hogy mi az igazi szépség és még arcod se rejted el kozmetikumokkal mások előtt. Nem kell, hogy táskádban kulcsok sokasága heverjen, mert tudod, hogy hol a te lakozásod és hol a te otthonod, mi a te birtokod.

Ez az írás önmagában csak egy gondolat ébresztő írás. Remélem azonban táskád mélyére hatol, hogy a lelked mélyén dédelgetett, féltett, elrejtett vágyaid önmagad állapotát fogja feltárni.

A kiborított táskád bizony szinte üres marad. Rá fogsz döbbeni, hogy kevesebb és kisebb súllyal könnyebb haladni előre. E könnyebbséggel akár az előtted álló következő napra is mosolyogva ébredsz.

Orbán Béla