RÖVIDEBB HITVALLÁSOK


KANADA

A Kanadai Egyesült Egyház 1968-ban keletkezett első hitvallását 1980-ban revideálták, s azóta van az alábbi formula érvényben. Eredeti céljuk az volt, hogy az istentiszteleten használható, rövid, tömör és világos megfogalmazását adják biblikus hitüknek. Ezt az Apostoli Hitvallás mellett az istentiszteleteti rendben, elsősorban a sákramentumok kiszolgáltatásakor mondják el. A Hitvallásalkotó Bizottság alaposan tájékozódott: melyek azok a klasszikus jellemzői egyházi közösségüknek, amiket meg akarnak tartani, s ezzel a folytonosságot is fenntarthatják atyáikkal; más, korabeli hitvallás tanulmányozása révén a maguk jellegzetességeinek világos megfogalmazása; „modern", a mai embernek is érthető megfogalmazás kialakítása.

Hitvallásunk (1968/1980)

Nem vagyunk egyedül, Isten teremtett világának a nagy közösségéhez tartozunk.
Hiszünk Istenben: Ő teremtette és tartja fenn a világot,
Ő az, Aki meglátogatott minket Jézusban, a testté lett Igében,
hogy megbékéltessen minket, s újjáteremtsen,
Aki bennünk és általunk munkálkodik ma is Szentlelke által.

Hiszünk ebben az Istenben.

Ő arra hívott el minket, hogy egyháza legyünk.
Egyházként ünnepeljük Isten jelenlétét,
Egyháza tagjaiként szeretjük és szolgáljuk felebarátainkat.
Egyházként az a feladatunk, hogy kövessük az igazságosságot, ellenálljunk a gonosznak, a megfeszített és feltámadott Jézusról bizonyságot tegyünk, Aki a mi ítélőbíránk és egyedüli reményünk.

Isten mellettünk áll, velünk van az életben, a halálban, s a halál utáni életben.

Így soha nem vagyunk egyedül.
Áldott legyen ezért Istenünk!

USA

Krisztus Amerikai Egyesült Egyháza szintén többféle protestáns hagyomány (református, kongregacionalista, szabadegyházi) egyesítéséből 1957-ben alakult meg. Hamarosan Hitvallásalkotó Különbizottság jött létre, a „harmincak tanácsa", lelkészek, teológiai tanárok, világiak, jogi és természettudományi képzettségű szakemberek részvételével. Célkitűzésük az volt, hogy világosan és tömören fogalmazzák meg hitük tartalmát, másrészt azt a közös hitet kívánták ezzel is erősíteni, ami összehozta és egyben tartotta őket! Három kritériumot találtak, amely vezette őket a munka során: 1. Hitük tartalmát a Szentírás bizonyságtétele szerint, világosan kifejezni. 2. Hitükről a mai világ nyelvén szólni, közérthetően. 3. Olyan rövid formulát alkotni, amit istentiszteleten, liturgikus keretben mindnyájan használhatnak. Évekig tartó gondos előmunkálat után 1959-ben tették közzé, s vették istentiszteleti használatba zsinati döntéssel munkájuk gyümölcsét.

Hitvalló nyilatkozat

Hiszünk Istenben, az örökkévaló Lélekben,
A mi Urunk Jézus Krisztus Atyjában, a mi Atyánkban,
S bizonyságot teszünk nagy tetteiről.
Ő az, aki világokat teremtett,
S megalkotta az embert az Ő képére.
Ő elénk adta az életnek és a halálnak az útját.
Szent szeretetével utána megy minden embernek, hogy megmentsen a céltalanságtól és a bűnöktől.
Igazságos akarata szerint népeket és egyéneket ítél meg,
S ezt megjelenti nekünk prófétái és apostolai szavával.
Eljött közénk a Názáreti Jézus Krisztusban, az érettünk megfeszített és feltámadott Úrban.
Közösséget vállalt és vállal nyomorúságainkkal,
Isten Jézusban győz a bűnök és a halál felett,
Őáltala békélteti meg magával a világot.
Nekünk ajándékozza Szent Lelkét,
Aki létrehozza és megújítja Jézus Krisztus egyházát.
Lelke által szövetségében egyesíti minden kor hívő embereit,
A nyelveket és a fajokat.
Jézus Krisztus az, Aki elhív minket egyházába,
Ő késszé tesz arra, hogy követésében mi is meghozzuk a magunk áldozatát, és átéljük követésének örömét is. Ez abból fakad, hogy szolgái vagyunk, s az embereknek is szolgálatára élhetünk.
Követésében és követségében hirdetjük az evangéliumot az egész világon,
Ellenállunk a gonosz erőinek.
Erre kötelez minket a krisztusi keresztség és asztalának vendégsége,
Melyek által bizonyossá leszünk afelől, hogy részesülünk szenvedéseiben, de győzelmében is.
Ő pedig megígéri mindazoknak, akik bíznak Benne,
A bűnök bocsánatát és kegyelme teljességét.
Bátorságot ad harcainkhoz az igazságosságért és a békességért,
Jelenlétével támogat minket kísértéseinkben és teljessé teszi örömünket,
Örök élettel ajándékoz meg Országában, melynek soha nem lesz vége.
Övé legyen a dicséret, a dicsőség, a tisztelet és a hatalom örökké. Ámen.

MADAGASZKÁR

Jézus Krisztus Madagaszkári Egyházának hitvalló nyilatkozata (1958)

Jézus Krisztus Madagaszkári (Protestáns) Egyháza különböző reformátori hagyományokat egyesített. Itt elsőként a puritán angol protestánsok kezdték el évszázadokkal ezelőtt a missziói munkát. Hitvallásuk megalkotásához 1954-ben kezdtek hozzá. Ezt két irányból is ösztönözték: a Londoni Missziós Társaság és egyik nagy befolyású lelkészük, Titus Rasendrahasina, aki Indiában tanulmányozta a különböző keresztyén irányzatok egyesülési törekvéseit. Ő volt az, aki ennek a hitvallásnak az alapiratát 1955-ben elkészítette, először hat artikulussal, melyhez 1957-ben közös tanácskozások után a hetediket is hozzáfűzték. 1958-ra alakult ki az alább olvasható forma, amit zsinati közgyűlésük is jóváhagyott. A hitvallás alkotásának három célkitűzése volt: 1. a bizalom légkörének javítása a különböző tradíciók között; 2. Saját hitvalló identitásuk megfogalmazása; 3. Bizonyságtétel és világos beszéd kifelé, az egyházon kívül élők felé arról, hogy mi az ő meggyőződésük, hitük tartalma.

Előszó

Amikor az egyház elhatározza, hogy hitéről szól, akkor mélységesen tudatában van annak, hogy vallástételének központi üzenete ez: „JÉZUS KRISZTUS, ISTEN FIA, ÚR ÉS SZABADÍTÓ". Erről a hitünkről teszünk bizonyságot a keresztyén egyházak világközösségében. Magunkénak valljuk a teljes Szentírást (Ó- és Újszövetség), mint ami hitünk és életünk egyetlen forrása és zsinórmértéke. Egyházunk ugyanakkor az Apostoli Hitvalláshoz tartja magát. De annak is hálás tudatában vagyunk, hogy a 16. századi reformáció örökösei lehetünk. Teljes alázattal valljuk: az emberi beszéd képtelen arra, hogy Isten kijelentéséről méltóképpen szóljon.

Ezért vallást tesz egyházunk nyilvánosan is arról, hogy

1. hiszünk az egy Istenben, Jézus Krisztus Atyjában és minden ember Atyjában. Ő a Teremtője és Ura az egész világegyetemnek, aki életünket végtelen szeretetében hordozza és gondot visel ránk (Mát 6,32). Ő a szent Isten, aki dicsőségét senki másnak nem adja (Ézs 42,8). Ezért tiltja és megveti a hamis istenek és az ősök imádatát, s ugyanígy mindenfajta bálványimádást (pogányság, tabuk tisztelete, varázslás, jóslás, horoszkópok, megszállottság, révület és hasonlók);
2. hiszünk Jézus Krisztusban, Urunkban, Isten Egyszülött Fiában (Ján 1,18); „mert egy az Isten, egy a közbenjáró Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus, aki váltságul adta önmagát mindenkiért" (1Tim 2,5-6). „Ezért fel is magasztalta őt az Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb… és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére" (Fil 2,9.11). Egyedül Jézus Krisztus a mi reménységünk, s Őáltala várjuk a végső gyozelmet is;
3. hiszünk Szentlélekben, aki az Atyának és a Fiúnak a Lelke, aki hittel ajándékoz meg minket újjászületésre, hogy a Megváltót befogadhassuk. Ő a mi tanítónk, aki Isten Igéjét megérteti velünk (Ján 14,26), s Ő az, aki alkalmassá tesz minket a jó cselekvésére - Isten dicsőségére (Gal 5,22kk). Ő örökségünk záloga is (Ef 1,14).
Ezzel a hittel magasztalja egyházunk az Atyát, a Fiút és a Szentlelket, a Szentháromság, egy, örök, igaz Istent.

Vallást tesz egyházunk továbbá arról, hogy

4. Isten Igéje, amint az a Szentírásban kijelentésként előttünk van, a Szentlélek megvilágosító munkája révén Isten teljes kijelentését magában foglalja önmagáról és Fiának világmegváltó művéről. Ezért egyházunk kész arra, hogy a Szentírás tanítása szerint változtasson magán, s hagyja magát reformálni. Ez okból elvetünk minden olyan tanítást, ami ellentmond a Szentírásnak.
5. A bűn elszakítja az embert Istentől. De az Istennel való megbékélés mégis lehetővé vált Jézus Krisztus váltságműve segítségével, ahogy arról az Írás bizonyságot is tesz: „Ugyanis Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket" (2Kor 5,19). „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (Ján 3,16). „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez" (Ef 2,8).
6. Az egyházban fogadhatja el minden nemzedék az evangélium hirdetése által Krisztus szabadító művének jó gyümölcseit. Mert egy a Fő, Jézus Krisztus, s egy a test, ez az egyház. „Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok" (1Kor 12,13). Krisztusban a különböző nemzetiségű és különböző osztályhoz tartozó emberek egyek. Ebből az egyházban nem támadhat feszültség. Ezen okból tudatában vagyunk a világméretű egyházi közösségnek: „Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy annak nagy tetteit hirdessétek, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket" (1Pét 2,9). Valljuk, hogy az egyháznak kötelessége megkülönböztetés nélkül minden embernek hirdetni az evangéliumot az igehirdetés és a sákramentumok által, cselekedetekkel és példaadással. Minden keresztyénnek azzal a lelki ajándékkal kell szolgálnia, amit kapott (1Kor 12). Hű az Úr, aki ezt megcselekszi velünk.
7. Jézus Krisztus „a feltámadás és az élet" (Ján 11,25). Feltámadt a halottak közül, „első zsengeként" (1Kor 15,20). Ha meghalunk, „Krisztusban vagyunk" (Fil 1,22), „mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet… nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban" (Róm 8,38). Krisztus vissza fog jönni, hogy megítélje az élőket és a holtakat. Akkor teljesedik be a hűségeseknek adott ígéret: „Az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket, azzal az erővel, amellyel alá is tud rendelni önmagának mindent" (Fil 3,21).

Doxológia

„Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint, azé a dicsőség az egyházban Krisztus Jézus által nemzedékről nemzedékre, örökkön-örökké. Ámen."
(Ef 3,20-21).