belépés | regisztráció RSS

Publikációk Elküld Nyomtat

Csűry István

Nem hagyod lelkemet a Seolban... és más írások

Engem hátad mögé vetettél

Isten tömör és metaforikus mondata panasz Jeroboám ellen. A Királyok első könyve (1. Kir. 14) Ahíja próféta szavait rögzíti, aki az uralkodó vétkét írja le, úgy amiként Isten is látja. Nagyon kevés lenne annyit megállapítani, hogy a régi történet egy alig jelentős király bűnét örökíti meg, mert akkor könnyen elfeledkezhetünk arról, hogy most is a mi életünkről, gondjainkról, gyarlóságunkról van szó.
Gyermekét gyászoló fiatalasszony kérdezi, hol volt Isten, amikor engedte fiát átszaladni a forgalmas úton, hogy utána a másodperc töredéke alatt már ne legyen az élők között. Hol volt Isten, amikor a bankrablók hat személyt lelőttek, hogy a páncélszekrény kincseit magukkal vigyék. Hol volt Isten, amikor egyszerre ezer embernek szűnt meg a munkahelye a közeli gyárban. Hol volt Isten, amikor a múlt nyáron szemünk előtt száradtak ki a kertek és a szántóföldek. Hol volt Isten, amikor Moszkvában felrobbantották a metró egyik szerelvényét. Hol volt Isten, amikor nekünk, a mi gondjaink közé nem érkezett meg. Milyen könnyen kérdezünk. A kérdésekben milyen könnyen vádolunk. Minden "hol van" arról szól, hogy nincs, mert gonosz, mert nem érez velünk, mert mindenki mást szeret, csak bennünket nem.
A régi történet most ránk kérdez, vajon nem mi vagyunk-e azok, akik "Engem hátad mögé vetettél"? A fenti kérdéseket egy másik kérdésnek kell megelőznie. Ahol voltunk, engedtük-e, hogy az Isten is ott legyen. Vajon a szülők háztartásában otthon van-e Isten, az iskolában megtűrik-e az Urat. Ahonnan "kifutnak" gyermekeink, soha nem tudjuk mi elé, megtűrtük-e a Teremtőt. Térségünkben, 1948-ban államosították az iskolákat, majd elvilágiasították a családokat, majd traktorra ültették az anyákat… röviden mindenhonnan kitiltották az Istent. Kollektivizálták a földeket, Krisztus egyházát földönfutóvá alázták. A tulajdont és a tulajdonost kirabolták. Az apácákat és diakonisszákat csak ápolókként engedték a kórházakban dolgozni. A kántortanítók vagy csak tanítók, vagy csak kántorok maradhattak, annak függvényében, hogy miként engedték őket a mindennapi kenyér megkeresésének lehetőségéhez. A hajdani Szovjetunióban a templomokból raktárakat, jobb esetben előadótermeket "varázsoltak", és most felrobbant a metró, leomlott az élményfürdő boltozata!
A világ látványosan, sőt büszkén és gőgösen háta mögé vetette Istent. Ez a kritika azonban elindít bennünk egy másik, sokkal mélyebb és személyesebb felismerést. Sajnos mi imádkozó, templomos, keresztyén emberek is szoktuk elvetni az Urat. Hátunk mögé kényszerítjük akkor, amikor nem akarjuk felismerni jótéteményeit. Amikor magunknak tulajdonítjuk a jót, amit nekünk ajándékoz. Hátul hagyjuk Istenünket, amikor felebarátainkról valótlant állítunk, vagy elhallgatjuk az igazságot. Háttérbe szorítjuk Istent, amikor az Ő tiszteletét rituálévá változtatjuk, rövid órácskára, hogy megvillantsuk ebben a kegyességre való hajlamunkat. Majd tovább sietünk, ahol már nem kívánjuk, hogy velünk legyen az Isten.
Itt van az ideje, hogy változásért imádkozzunk, hogy Isten majd elmondhassa azt is, hogy magad elé engedtél, és hűségesen követtél.

3. oldal ( összesen 6 ) Következő oldal Előző oldal
2020. április 05., vasárnap,
Vince napja van.

Elhunyt Pásztor Jánosné

2016. május 24., kedd

85 éves korában elhunyt Pásztor Jánosné, a Magyarországi Református Nőszövetség korábbi elnöke. „A legfontosabb számomra, hogy tudom, az Úristen szeret. Hiszem, hogy egészségemben, betegségemben velem van. Amikor legutóbb beteg lettem, éreztem, hogy a legnagyobb orvosság a szeretet. A gyerekeim folyamatosan kerestek, az egész család és a szomszéd is imádkozott értem. A nőszövetségben is nagyon kedvesek voltak, rengeteg gyöngédség van bennük” – mondta két évvel ezelőtt egy interjúban a Reformátusok Lapjának.

Az igazi győzelmek

2016. május 20., péntek

Hasznosságelv szerint működő világban élünk, ahol mindent forintosítanak, de a Szeretethídon senki nem számítja ki, hogy mennyit ér az önkéntes segítség, hiszen jó dolgokat tenni alapvető emberi magatartás. Helyszíni riport Budafokról, a Szeretethíd május 20-i megnyitójáról, ahol nemcsak önkénteskedtek, hanem táncra is perdültek a résztvevők a legkisebbektől kezdve a püspökökön át az államtitkárig.

Hogyan olvassunk égő háztetőt?

2016. május 16., hétfő

Az események egymásutániságában történetet keresni, a történetnek jelentést tulajdonítani: hitbeli cselekedet. Hit nélkül az egymásutániság: egymás nélküliség. A hit értelmezői mozzanatában azonban fölizzik egy lehetséges idézőjel a történet mondatai fölött – Molnár Illés gondolatai Visky András pünkösdi homíliá járól.

Az elefántnál is

2016. május 15., vasárnap

A Szentlélek szimbóluma a galamb. Az ősmélység felett mintegy tojását költő madárként lebegett – a Lélek teremtő hatalom; és Krisztus megkeresztelkedésekor aláereszkedik reá – a Lélek kinyilatkoztató és felhatalmazó erő. Feltétlenül szabad, mégis bizalmas, érkeztében szuverén áldáshozó. Mi azt mondanánk: vendég, holott ő a gazda – és minket avat birtoka vendégeivé: Ő a Lélek. A jelképe galamb.

A különbség: ég és föld

2016. május 11., szerda

A kis konfirmandusok a hét végén egyáltalán nem akartak hazamenni, pedig közülük többen bevallották, hogy néhány nappal korábban a legkülönbözőbb ötleteket fontolgatták, hogyan lehetne meglépni a csendeshétről. Lelki otthon, amely csodák színhelyévé vált. Az a ház, amit a tomboló tűz sem tudott elpusztítani. Harmincéves a nyárlőrinci Emmaus-ház, a kecskeméti reformátusok missziós háza.

Látogatóink száma a mai napon: 777
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 46577927

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat