NAPNYUGTÁIG AZON IGYEKEZETT, HOGY MEGMENTSE ŐT. DE AZOK AZ EMBEREK ÚJRA A KIRÁLYHOZ SIETTEK , ÉS EZT MONDTÁK NEKI : TUDNOD KELL , Ó KIRÁLY, HOGY A MÉDEK ÉS A PERZSÁK TÖRVÉNYE SZERINT NEM SZABAD MEGMÁSÍTANI SEMMIFÉLE RENDELETET VAGY VÉGZÉST, AMELYET A KIRÁLY ELRENDELT.

Dárius király igyekezett megmenteni Dánielt… - legutóbb ezzel zártuk a történet első felét . De vajon miféle igyekezet ez, mely nem mer ellene mondani a kormányzók által gonosz módon kitervelt, a nekik útban lévő élete árán, hatalmukat biztosító törvénynek? Miképpen, s mivel akarhatta Dánielt menteni? Megpróbálta a kormányzókat meggyőzni? Netán Dánielt, hogy nem azt tette, amit tett? Mindkettő kudarcra ítélt igyekezet és vállalkozás volt…

Ilyenféle, uralkodást biztosító törvényeket ma is lehet hozni! Hogy csak a legutóbb elrendelt, országgyűlési többség által megszavazott törvényt említsem. Megtiltják egy ruha viselését, azzal érvelve, hogy izgatást okoz. Mintha a ruha lenne a ludas abban, ami kiváltódott azokban, akik bőszen kapát ragadtak? Ki, s miért védi az erőszakot? Ismerek embereket, akik próbálnak e népcsoport nyomorúságos körülményein enyhíteni, segítve beilleszkedésüket. Egyik ilyen segítő mondta el, hogyan bántak el vele, többször is, visszaélve odaadó szívével. Lehet hatalmat biztosító törvényt hozni, úgy, mintha az valamiért és valakiknek védelmében lenne, de számolni kell azzal, hogy e törvénytelen törvény által, újabb gonoszság terem…

EKKOR A KIRÁLY PARANCSÁRA ELŐHOZTÁK DÁNIELT, ÉS AZ OROSZLÁNOK VERMÉBE DOBTÁK. DE A KIRÁLY EZT MONDTA DÁNIELNEK: A TE ISTENED, AKIT ÁLLHATATOSAN TISZTELSZ , SZABADÍTSON MEG TÉGED ! ODAVITTEK EGY KÖVET, ÉS A VEREM SZÁJÁRA TETTÉK; A KIRÁLY PEDIG LEPECSÉTELTE GYŰRŰJÉVEL, VALAMINT FŐRANGÚ EMBEREINEK A GYŰRŰJÉVEL, HOGY DÁNIEL SORSÁN NE LEHESSEN VÁLTOZTATNI.

Mi mindent élt meg Dániel a fogságban! Birodalmak hullanak darabokra, nagy uralkodók tűnnek el a történelem színpadáról, míg ő ugyanott van, fogolyként, ahova Isten engedte elvinni, hogy kiderülhessen ott is, ki az ura égnek és földnek. Volt ő szemükben megvetett idegen, volt már királyaik által nagyra becsült, de ugyanaz maradt, aki volt : Isten hűséges szolgája. Se a az elvettetés, se a megbecsülés, se nyomorúság, se a gazdagság, se a nincstelenség, se az önhittség, se az önvád nem lett lelkének Istentől elfordító ura! Pedig hányan és hányan lettek hűtlenné épp ezek miatt. Vajon hogyan érinti lelkét ez élete ellen irányuló ármány?

Ha nem tudnánk, mennyire igyekezett megmenteni őt a király, tán csúfolódásnak is beillene amit mond: A TE ISTENED, AKIT ÁLLHATATOSAN TISZTELSZ, SZABADÍTSON MEG TÉGED… Szabadítani tudó Istenére bízza, az általa akaratlan, mégis halálra ítélt Dánielt…

Mit hisz, mit remél? Hisz csúfság, szégyen és gyalázat, hogy ez történhet vele! Hogyan ujjonghatnak, és nevethetnek a markukba a kormányzók, hogy lám-lám, sikerült a tervük!
És belökhetik az oroszlánok veremébe! Vesszen a nyomorult! Minek állt az útjukba! Követ tesznek a verem szájára…lepecsételik a király gyűrűjével… Nehogy később valaki mégis könyörüljön rajta? Mennyire vadul, kérlelhetetlenül gyűlölik Dánielt, a szelíd, öreg prófétát!

Mi minden történhetett közben Dániel lelkében? Mi győzte le a szívét? Megadás, elfogadás, alázat? Ő nem könyörög, nem védekezik, nem hárít, nem magyaráz… nem szól semmit. Nem fiatal már, sokat megélt ember, Mindenható Istene, Ura, felőle való döntésére vár…

LÉNÁRD ÖDÖN

              INTELEM…

(részlet)

… Ha rád gondolnak:
nevetnek? - szánnak?
Vagy szemébe röhögnek
küldő Gazdádnak?

…És ha arra szántalak,
hogy üresnél üresebb űrben
mécsesként hamvadj el
céltalan tűzben?
Hogy kik kutatják az Idő
ember-nem-lakta tájait,
egyszer majd felfedezzék
magányos lázaid!
S glóriát rebegjenek
hálásan Annak,
ki még ott is mécset gyújt,
hol csak üres falak vannak!


AZUTÁN A KIRÁLY A PALOTÁJÁBA MENT, ÉS BÖJTÖLVE TÖLTÖTTE AZ ÉJSZAKÁT ; NŐT SEM ENGEDETT BE MAGÁHOZ, ÉS KERÜLTE ŐT AZ ÁLOM. HAJNALHASADÁSKOR MINDJÁRT FÖLKELT A KIRÁLY, ÉS SIETVE ODAMENT AZ OROSZLÁNOK VERMÉHEZ . AMIKOR ODAÉRT A VEREMHEZ , SZOMORÚ HANGON KIÁLTOTT DÁNIELNEK . ÍGY SZÓLT DÁNIELHEZ A KIRÁLY: DÁNIEL, AKI AZ ÉLŐ ISTEN SZOLGÁJA VAGY! A TE ISTENED, AKIT TE ÁLLHATATOSAN TISZTELSZ, MEG TUDOTT-E MENTENI AZ OROSZLÁNOKTÓL?

Amikor Isten kezében vannak a dolgok, amikor Ő úgy akarja, akkor a lenn, lehet fenn, és a rossz is lehet jó. Ellenkezőjére fordulhat, más lehet belőle, mint ami emberileg tervezhető, kiszámítható. Dárius a verem fölött, a fényes palotájában böjtöl, imádkozik, és nyugtalanul vergődik egész éjjel, miért is nem látta, miért csaphatták be, miért is engedte? Gyötrődik... Pedig közben semmi se úgy történik, ahogy ő hiszi, mert Isten valóban Szabadító Úr. Dániel próféta, a verembe taszítva, nem az oroszlánok szájába, hanem Isten féltő tenyerébe esik!

Hétvégén egy olyan ifjúsági találkozóra voltam hivatalos, melyre egyszervolt ifjakat is hívtak, így sokféle korosztály volt együtt. A hűségről volt szó mindvégig. A kiscsoportos beszélgetés során arról esett szó, hogyan tudhatom meg, mit akar velem az Isten? A leírt, olvasott, hallott igéből, vagy váratlan történésekből? Mi akadályozza, hogy ráébredjek, hogy kiderülhessen?

A legfőbb akadály, hogy nem vagyok rá szabad. Jót akarok, elképzelek, másolok, elvárok… és épp ez a kívánt, tudott, elképzelt jó fedi el. Nincs tere annak, amit Isten mutatna, láttatna. Lépni kéne az álmok, vágyak, elképzelések ellen, elereszteni, hogy isteni akarat markolhasson, s tölthesse lelkemet. Dániel, mindent veszni enged, szabad arra, amit Isten akar…

Mit kérdez tőle hajnalok hajnalán a király, aki egész éjjel nyugtalanul hánykolódott ágyán?
A TE ISTENED, AKIT TE ÁLLHATATOSAN TISZTELSZ, MEG TUDOTT-E MENTENI AZ OROSZLÁNOKTÓL? Meg tud menteni a Mindenható? Igen, feleljük rá kapásból, ha akar, meg tud menteni. Más kérdés, merjük-e kockáztatni e lehetőséget, a bizonyosságért?
DÁNIEL ÍGY FELELT A KIRÁLYNAK: KIRÁLY, ÖRÖKKÉ ÉLJ! AZ ÉN ISTENEM ELKÜLDTE ANGYALÁT, ÉS AZ BEZÁRTA AZ OROSZLÁNOK SZÁJÁT, ÚGYHOGY NEM BÁNTOTTAK ENGEM. MERT Ő ÁRTATLANNAK TALÁLT ENGEM, ÉS TÉGED SEM BÁNTOTTALAK MEG, Ó KIRÁLY, SEMMIVEL. AKKOR A KIRÁLY NAGYON MEGÖRÜLT, ÉS KIHÚZATTA DÁNIELT A VEREMBŐL. KI IS HÚZTÁK DÁNIELT A VEREMBŐL, ÉS SEMMI SÉRÜLÉS NEM VOLT RAJTA TALÁLHATÓ, MERT HITT ISTENÉBEN.

A veremben lévő nyugtatja meg a verem fölött állót. A halálra ítélt, az akaratlan halálra ítélőt. Megőrizte Dánielt Isten, megszabadította, ahogy előző nap éppen ő kívánta számára. NEM BÁNOTTAK ENGEM – feleli Dániel, MERT ÁRTATLANNAK TALÁLT ENGEM. Mit érzett a király Dániel hangja hallatán? A csodát! MEGÖRÜLT! Rögtön kihúzatja a veremből. Dánielt, kinek számára kívánta, kérte, könyörögte, remélte a csodát, s akit lám, megtartott...

SZILÁGYI DOMOKOS

                  A PRÓFÉTA (részlet)

Tudtam, higgyétek el! - Igaz,
már nem tudom, hogy honnan. Nem tudom,
micsoda rejtett utakon jut tudomásunkra minden, amit tudunk.
És nem tudom, csak érzem - valahogy -
a határt sejtés és tudás között;
gyermekkoromban tudtam a füvet, az ágyat -
ma nem tudom már: megszoktam. Kevesebb
ez, mint a tudás? Több? Nem tudom.
Tárgyakra, fogalmakra, érzésekre emlékezem - , .
tudás ez vagy csak téglája a tudásnak? Nem tudom.
S honnan pattant ki az Ige?
Emlékezés, érzés, tudás, fű, ágy és minden, ami kitölti az űrt közöttük…
honnan pattant ki az Ige?
Fölismerés volt, az elképzelt Rendé?
Sejtés csupán, a biztonságérzet vágyáé? Nem tudom…

A gonoszok nem árthattak Dánielnek. Isten terve más volt, kivette a kezükből, mégpedig úgy, hogy engedte ugyan tenni a rosszat, mégse sérülhetett meg. Megőrizte Dánielt, kinek vesztére kormányzói vágytak, és megtettek ellene mindent, amit módjukban állt tenni...

Mindennel számoltak, épp csak az élő Istennel nem! Nem számoltak Vele, se hatalmával, se mindenhatóságával, egyáltalán nem volt fontos számukra, kihagyták emberi számításaikból.
Mit érezhettek, mikor a sírjának szánt veremből kihúzva, sértetlenül látták viszont Dánielt?

EZUTÁN A KIRÁLY ODAVITETTE AZOKAT AZ EMBEREKET, AKIK BEVÁDOLTÁK DÁNIELT, ÉS BEDOBTÁK ŐKET FIAIKKAL ÉS FELESÉGEIKKEL EGYÜTT AZ OROSZLÁNOK VERMÉBE. MÉG A VEREM FENEKÉRE SEM ÉRTEK, MÁRIS MEGRAGADTÁK ŐKET AZ OROSZLÁNOK, ÉS ÖSSZEZÚZTÁK MINDEN CSONTJUKAT.

Íme, az ellenpróba. Mi történik az oroszlánverem mélyén azokkal, akik Dánielt akarták abba beleveszíteni? Őket nem kímélik meg az oroszlánok, elvesznek gonoszságuk, aljasságuk, hamisságuk miatt. Még nyilvánvalóbb Isten megtartani tudó ereje. Nem azért maradt életben Dániel, mert a verembeli oroszlánok szelídek voltak…Isten ítélete teljesült az ellenségein…

AKKOR DÁRIUS KIRÁLY EZT ÍRTA A BIRODALMÁBAN LAKÓ KÜLÖNBÖZŐ NYELVŰ NÉPEKNEK ÉS NEMZETEKNEK : BÉKESSÉGETEK NÖVEKEDJÉK ! ELRENDELEM , HOGY BIRODALMAM MINDEN TARTOMÁNYÁBAN RETTEGVE FÉLJÉK DÁNIEL ISTENÉT! Ő AZ ÉLŐ ISTEN, AKI MEGMARAD MINDÖRÖKKÉ. AZ Ő KIRÁLYSÁGA MEGDÖNTHETETLEN, URALKODÁSA VÉGTELEN. Ő MEGMENT, MEGSZABADÍT, JELEKET ÉS CSODÁKAT TESZ ÉGEN ÉS FÖLDÖN. Ő MENTETTE MEG DÁNIELT AZ OROSZLÁNOK KARMÁBÓL.
A király újabb rendeletet ad ki birodalma lakói számára. Ezt nem kormányzóinak tanácsára, hanem Isten megtartó erejének, végtelen hatalmának személyes megtapasztalása nyomán. FÉLNI kell Dániel Istenét, mert Ő AZ ÉLŐ ISTEN, AKI MEGMARAD ÖRÖKKÉ…

Vajon nekünk kivé lehet Isten? Élő, mindenható Úr, akire rá merjük bízni életünk minden dolgát? Vagy csak követői nyomába lépünk, mint ez a király, aki látva Dániel hitét, és megtartatását, már nem a maga Istenét, hanem DÁNIEL ISTENÉT ajánlja tisztelni, félni népének.
Olvastam egy erre nézve beszédes történetet. Eckhart mestert kérdezi valaki:

„…Miért van, hogy néha nagy kedvem van az imádsághoz és az áhítathoz, néha viszont semmi kedvem sincs hozzá? Ő így felelt: Ha a kutya meglátja a nyulat, szimatot kap, és a nyomára bukkan, tüstént üldözőbe veszi. Látván, hogy társuk szalad, a többi kutya is futni kezd, de hamarosan megelégelik a futást és lemaradnak. Így van azzal is, aki egyszer megpillantotta Istent és szimatot kapott: lankadatlanul fut a nyomában…Aki megízlelte, soha meg nem unja, a többi azonban hamar ráun. Vannak, akik Isten előtt futnak, vannak, akik mellette és vannak, akik a nyomában. Isten előtt azok futnak, akik saját akaratukat követik, és nem hajlanak Isten akaratára – ez egészen rossz út. Isten mellett azok futnak, akik azt mondják ugyan, hogy „nem akarok mást, mint amit te akarsz,” de ha megbetegszenek, mégiscsak azt kívánják, hogy Isten a felépülésüket akarja; ez még elfogadható. A harmadik csoportba azok tartoznak, akik nyomon követik Istent, vagyis mindenben készségesen követik akaratát… Követik Istent, bárhova vezeti őket, nem nézik, betegséget hoz, vagy egészséget, boldogságot, vagy boldogtalanságot. Amikor Szent Péter Isten elébe vágott, Urunk rákiáltott: „Sátán, vissza mögém!” (vö. Máté 16,23.) Ezt is mondta Urunk: „Én az Atyában vagyok, s az Atya bennem.” (János 14,11.) Így van benne Isten a lélekben, a lélek pedig Istenben...”

Szabad látnunk, tudnunk, hogyan, miből, ki által élünk? Éltethet minket Isten ereje? Szabaddá lettünk Jézus Krisztus követésére? Előtte futunk, mellette futunk, vagy nyomon követjük Jézus Krisztust, a Mestert? Megszabadíthat, vezethet, éltethet minket?

LÉNÁRD ÖDÖN (részlet)

…jöjj,
ne félj, ne menekülj, mint fénytől a holtak,
ne lihegj, ne nyüzsögj, mint ki belül már rohadt,
mint Atyjához a gyermek: jöjj,

és kövess,
ne tanácsolj, ne sürgess, ne parancsolj, ne vezess,
ne bókolj, ne görnyedj, hasra se ess,
készséggel figyelve, pontosan kövess

Engem,
se pénzt, se rangot, se ösztönt, se kardot,
se kápót, se zsenit, se cimborát - senkit,
csak Engem,
csak Engem,
csak Engem!

ENNEK A DÁNIELNEK AZTÁN JÓ DOLGA VOLT DÁRIUS URALKODÁSA ALATT ÉS A PERZSA CÍRUS URALKODÁSA ALATT.

Miért volt JÓ DOLGA Dánielnek Dárius és utódja uralkodása alatt? Mert Mindenható Urához ragaszkodva, szüntelen erejéből, világosságából merítő, általa elevenülő életet élt, közöttük, akik számára épp Dániel tántoríthatatlan hűsége miatt lett fontos maga az ÉLŐ ISTEN.