Harmadik kérdéskörünkben még azt vizsgálnánk meg, hogy volt-e és van-e a keresztyénségnek az eddig ismertetett nagy megalkuvásokon kívül más, pozitív válasza a posztmodernizmusra.

A választ azért nem lehet egy szóval elintézni, mert előbb azt kell tisztáznunk, hogy mit értünk keresztyénség alatt. A keresztyénségnek ugyanis van egy szociológiai és egy theologiai meghatározása. Szociológiai értelemben a keresztyénség, valamennyi, magát keresztyénnek valló egyház, vagy vallási csoport összességét jelenti, annak kiterjedt intézmény rendszerével együtt. Theologiai értelemben viszont az Istentől üdvösségre választottak és kihívottak közösségét, akik Jézus Krisztust istenüknek vallják, s a Bibliát, Isten abszolút tekintéllyel bíró szavának, minden időben és minden korban, az élet minden területére érvényes akaratának ismerik el. E kettős értelemben értett keresztyénség azonban sem létszámában, sem az összkeresztyénségben képviselt súlyát illetően nem azonos tömeget jelent.
A theologiai értelemben vett keresztyénség nem integrálja soha az éppen divatos ideológiákat, filozófiákat, hanem ragaszkodik a Biblia válaszaihoz és tanításaihoz, mint Isten örökké érvényes szavához.
A keresztyénségnek ez a része vallja, hogy a Biblia, a modern és posztmodern ember
minden dilemmájára választ tud adni, kétségbeesésére igazi reménységet kínál, lelki és erkölcsi zűrzavarában rámutat az egyetlen biztos pontra, Jézus Krisztusban a magát történelemben kijelentő élő Istenre, és a vele történő életrendezés nagy lehetőségére.
Ezért azt mondhatjuk, hogy a keresztyénség eme részének a posztmodernizmusra adott egyik válasza: a biblikus misszió szorgalmazása.
Ez a missziói trend felfedezhető ma világszerte. Európában kevésbé, viszont Amerikában, Afrikában és Ázsiában erősödőben van, s magát, a Bibliához ragaszkodó, un. hitvallásos keresztyénségnek nevezi. A keresztyénségnek ez a része ugyan nem növekszik olyan dinamikusan, mint szeretnénk, de szerepe és súlya a protestáns egyházakban mégsem kicsi. Ez az irányzat erőteljesen képviseli a Biblia kijelentés-voltának hitét, hangoztatja az újjászületés szükségességét, szorgalmazza a világ felé a biblikus evangélizációt, a már hitre ébredtek tanítását, és a gyülekezet építés biblikus módszereit. Mivel ez az irányzat a hangsúlyt a misszió vertikális, transcendens dimenziójára helyezi, és a keresztyén élet lényegét a Krisztus-kapcsolatban határozza meg, hamar rásütik a bélyeget, hogy "fundamentalista". Ezt a bélyeget, különös módon, nem a világ üti rá a keresztyénség eme részére, hanem azok a keresztyének, akik a modern és posztmodern korszellemet az egyház theologiájába integrálták és annak "ágyába befeküdtek".
A keresztyénségnek, a korszellemmel meg nem alkuvó része tehát, a posztmodern korszellemmel legélesebben a keresztyénségen belül találkozik és ott kényszerül választ adni.
Theologiai válasza az, hogy a Biblia és annak üzenete nem szorul sehol és semmiben reformációra, modernizálásra. Annak normáin változtatni nem lehet, mert azokat Isten szabta meg. A posztmodern gondolkodással és életvitellel szemben kínálja az Istennel megbékélt, értelmes élet nagy, és perspektívikus alternatíváját.
Mivel a keresztyénség másik része ezt a választ nem tartja elfogadhatónak és nem ebben látja a modern ember válságából kivezető utat, az összkeresztyénségen belül felerősödött és egyre jobban felerősödik egy belső átsruktúrálódás.
Ez azt jelenti, hogy szinte valamennyi keresztyén egyházon belül reform mozgalmak működnek, minden történelmi egyháztól független Theologiákat alapítanak, független bibliaiskolákban képeznek laikus gyülekezeti munkásokat. A "nagy" egyházaktól független gyülekezetek sokasága jön létre, melyek gyakran erőteljesen ragaszkodnak otthagyott egyházuk hitvallásaihoz.
Helyenként új egyháztesteket hoznak létre, azaz kettészakadnak, melynek oka szinte mindig ugyanaz: a nők lelkésszé szentelésének elfogadása , a homoszexualitás legalizálása, az ökumenikus mozgalomban való részvétel, vagy a liberális bibliakritika gyakorlása.
Mint minden korszellem, úgy korunké is tehát, a keresztyénséget válaszút elé állítja. A Biblia Jézusa ezt a válasz-kényszert azonban nem ítéli negatív jelenségnek, hanem annak felismerésére akar elsegíteni, hogy a "juhok és kecskék" szétválasztása minden időben folyik, s a Jézus Krisztus visszajövetelekor történő nagy szétválasztás csupán végső demonstrációja lesz annak a folyamatnak, ami a történelem folyamán, s így a mi napjainkban is történik.

Sípos Ete Álmos ref.lelkipásztor, BSZ főtitkár előadása,
mely elhangzott 2004.október 24-én, Szépalmán, a Biblia Szövetség által rendezett orvos-konferencián.