Egyik alkalommal, még a háború alatt, amikor Richárd meglátogatta az egyik, szomszédban lakó hívét, megismerkedett Antonescu marsall· egy magas rangú tisztjével. Nem gyanítva, hogy a lelkész zsidó származású, a tiszt avval kezdett dicsekedni, hogy milyen módszerekkel irtották a zsidókat, ölték meg a gyermekeket, az öregeket, hogyan taszították le őket a hídról a folyóba. Az egyik észak-moldovai helység igen nagy szerepet játszott a történtekben, nemcsak a tiszt, hanem Richárd számára is. Richárd bele-belekérdezett az elbeszélésbe, és hamarosan a felesége családjára ismert. Világossá vált számára, hogy Binci rokonai is a katonatiszt elbeszélésében szerepelő pogrom áldozatai lettek.
Richárd nem hozta szóba az egybeesést, a tiszt kedvében járva klasszikusokat zongorázott, és kedélyesen tovább beszélgetett. A tisztet elbűvölte a lelkész műveltsége, nem különben finom zongorajátéka. Richárd áthívta újdonsült ismerősét hozzájuk, hogy ott folytathassák a muzsika élvezetét. A tiszt nagy örömmel elfogadta a meghívást. Richárd ismét zongora elé ült, ám amikor vendége kedvenc darabját játszotta, hirtelen felugrott a helyéről, és rákiáltott a tisztre:
- Te gyilkosa vagy a feleségem családjának!
A tiszt hebegve-habogva kérte a bocsánatot, a földre roskadt, mint akiből elszállt minden erő. Richárd átment a gyermekszobába, kiemelte alvó kisfiúkat az ágyból, és a tiszt karjaiba helyezte:
- Ilyen gyermekeket végeztél ki.
- Most pedig - folytatta Richárd - bemegyünk mindketten feleségem szobájába, én felköltöm őt és azt mondom neki: Nézd, itt van az a férfi, aki megölte szüleidet és testvéreidet. A feleségem, amikor megérti, kivel van dolga, meg fog ölelni téged, és azt fogja mondani: "Áldott legyen az Isten, hogy megbocsáthatok szüleim és testvéreim gyilkosának."
Ez történt azon a hajnalon, Bukarestben, szóról szóra.
85 éves korában elhunyt Pásztor Jánosné, a Magyarországi Református Nőszövetség korábbi elnöke. „A legfontosabb számomra, hogy tudom, az Úristen szeret. Hiszem, hogy egészségemben, betegségemben velem van. Amikor legutóbb beteg lettem, éreztem, hogy a legnagyobb orvosság a szeretet. A gyerekeim folyamatosan kerestek, az egész család és a szomszéd is imádkozott értem. A nőszövetségben is nagyon kedvesek voltak, rengeteg gyöngédség van bennük” – mondta két évvel ezelőtt egy interjúban a Reformátusok Lapjának.
Hasznosságelv szerint működő világban élünk, ahol mindent forintosítanak, de a Szeretethídon senki nem számítja ki, hogy mennyit ér az önkéntes segítség, hiszen jó dolgokat tenni alapvető emberi magatartás. Helyszíni riport Budafokról, a Szeretethíd május 20-i megnyitójáról, ahol nemcsak önkénteskedtek, hanem táncra is perdültek a résztvevők a legkisebbektől kezdve a püspökökön át az államtitkárig.
Az események egymásutániságában történetet keresni, a történetnek jelentést tulajdonítani: hitbeli cselekedet. Hit nélkül az egymásutániság: egymás nélküliség. A hit értelmezői mozzanatában azonban fölizzik egy lehetséges idézőjel a történet mondatai fölött – Molnár Illés gondolatai Visky András
pünkösdi homíliá
járól.
A Szentlélek szimbóluma a galamb. Az ősmélység felett mintegy tojását költő madárként lebegett – a Lélek teremtő hatalom; és Krisztus megkeresztelkedésekor aláereszkedik reá – a Lélek kinyilatkoztató és felhatalmazó erő. Feltétlenül szabad, mégis bizalmas, érkeztében szuverén áldáshozó. Mi azt mondanánk: vendég, holott ő a gazda – és minket avat birtoka vendégeivé: Ő a Lélek. A jelképe galamb.
A kis konfirmandusok a hét végén egyáltalán nem akartak hazamenni, pedig közülük többen bevallották, hogy néhány nappal korábban a legkülönbözőbb ötleteket fontolgatták, hogyan lehetne meglépni a csendeshétről. Lelki otthon, amely csodák színhelyévé vált. Az a ház, amit a tomboló tűz sem tudott elpusztítani. Harmincéves a nyárlőrinci Emmaus-ház, a kecskeméti reformátusok missziós háza.
Látogatóink száma a mai napon: 11028
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 59086621
Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fenntartva.