Azért lehettünk Vizsolyban ezen a hétvégén, mert 2000-ben néhány ember - lelkészek, egyházi és világi tisztet hordozók - mertek nagyot álmodni, és elhatározták, méltóképpen kívánnak ünnepelni, emlékezni. Részlet az akkori megállapodásból:
"Abból a célból, hogy a Nagykárolyban született, Göncön szolgált Károlyi Gáspárnak, akinek nevéhez kötődik a Biblia első, teljes, magyar nyelvű fordítása, mely Vizsolyban jelent meg, ennek a férfiúnak, ki a magyar nyelvért és a Biblia megértéséét ennyit tett, minden esztendőben illő ünnepség adassék "Károlyi Nap" keretében" szól a 2000. október 7 -én aláírt megállapodás szövege. Az aláírók a fent említett települések polgármesterei: Bekő Tamás - Nagykároly, Molnár János ­ Gönc, Sváb József - Vizsoly, valamint a települések református egyházainak vezetői: Tukacs József Sándor, lelkész ­ Nagykároly, Csomós József, esperes ­Gönc, Szanyi Bertalan, lelkész és Sipos VIzaknai Gergely segédlelkész - Vizsoly.
A megállapodásban rendelkeztek az ünnepségek rendjéről és az azokkal kapcsolatos kötelezettségvállalásról, mely garanciát jelenthet, hogy az ott megfogalmazott cél meg is valósuljon. Az első évben Nagykároly, a második évben Gönc ad otthont a rendezvénynek, majd ismét Nagykároly és ismét Gönc. Minden ötödik évben Vizsoly a házigazda, amikor a jubileumi évhez méltó, országos jelentőségű ünnepet tartanak.
És így is történt...
A vizsolyiak többszáz vendéget fogadtak, a gönci és nagykárolyi csoportok mellett talán az egész Kárpát-medencéből érkeztek résztvevők, hogy együtt ünnepelhessünk. Mádl Ferenc köztársasági elnök és Dr. Vizi E. Szilveszter MTA elnök levélben küldte el köszöntését, Bölcskei Gusztáv tiszántúli-, Csomós József tiszáninneni-, és Dr. Bogárdi Szabó István dunamelléki püspökök pedig személyes jelenlétükkel tisztelték meg a konferenciát.

A tudományos előadások sorát Dr. Bogárdi Szabó István dunamelléki püspök nyitotta meg,
A Vizsolyi Biblia öröksége a dogmatikus szemével
című előadásával.

Az első teljes magyar nyelvű bibliafordításra 1590-ig várni kellett. Bár ez sem volt egyetlen ember műve, neve véglegesen összefonódott a nagy gönci református espe-res, Károli Gáspár alakjával, aki a fordítás és a nyomtatás munkálatait szervezte és összefogta. Károli - egy 18. századi méltatója szerint - "kora legkiválóbb magyar bölcsésze, nyelv- és hittudó-sa; hívei közt Isten igéjének legékesebb hirdetője" volt.
Meglepő módon a munka mindössze három év alatt készült el, ami felveti annak a lehetőségét, hogy Károlinak már korábban kész volt egy "nyers fordítása", amelyet munkatársaival csupán átdolgozott és finomított. Kétségtelen, hogy ifjúkori történelembölcseleti tanulmányában, az 1563-ban kiadott "Két könyvben" már számtalan bibliai idézettel támasztja alá érvelését, s bár ezek az idézetek nem egyeznek teljesen a későbbi Vizsolyi Biblia fordítási megoldásaival, nem is állnak távol azoktól. A bibliakiadás Előljáró beszédében Károli beszámol arról, hogy a fordítás munkaközösségben készült (a munkatársak névtelenségben maradtak), s komoly kutató munka előzte meg. Igyekeztek felhasználni nem csak az addig elkészült magyar nyelvű bibliafordításokat, de valamennyi kortárs latin fordítást is, így Vatablus, Pagninus, Sebastian Münster és Tremellius műveit és természetesen a Vulgatát: "Akik ezelőtt valami részt fordítottak a Bibliában, azokat is nem utáltuk meg, hanem megtekintettük".
Az egyes bibliai fejezetek elé Károli rövid összefoglalást illesztett, "hogy amit keres az olvasó, hamarabb megtalálja. Holott valami nehézség volt egy igében, azt megmagyaráztam." A 16. század legkiválóbb és legnagyobb hatású irodalmi alkotása mindazonáltal nem maradhatott volna fenn és nem kerülhetett volna nyomdába, majd pedig az olvasók kezébe, ha nem akadnak olyan főúri pártfogói, mint Rákóczi Zsigmond egri kapitány, Báthori István országbíró, Homonnai Drugeth István főispán vagy Mágócsi Gáspár gyulai kapitány, akiknek az akkori körülmények között (három részre szakadt Magyarország) nem csak anyagilag kellett támogatni a vállalkozást, de alkalmasint fegyverrel megvédeni is. A fordítás ugyan Göncön folyt, de a nyomtatás munkálatait kilenc emberrel és három nyomdagépen Mantskovit Bálint, a kiváló lengyel tipográfus vezette Vizsolyban (innen a fordítás elnevezése).
Károli Lutherhez hasonlóan még lefordította a bővebb ószövetségi kánon könyveit (deuterokanonikus könyvek), sőt néhány apokrifus írást is. Ezeket a szent könyvekkel egyenértékűnek ugyan nem tekintett, de olvasásra és épülésre hasznosnak tartott műveket késobb, a 16. századi szövegkiadások szerkesztői már kihagyták, hiszen ez is egyik ismérve lett a katolikusoktól való elkülönülésnek.
A szerény fordító elnézést kér a jövendő olvasóktól műve esetleges hibáiért: "...ha valahol a fordításban tévelgettem és az célt nem találtam, azt ne tulajdonítsák vakmerőségemnek, hanem az én gyarlóságomnak..." A Vizsolyi Biblia sajtóhibáit és fordítási tévedéseit késobb is a legkiválóbb magyar teológusok (Szenci Molnár Albert, Misztótfalusi Kis Miklós, Szatmárnémeti Pap István és mások) dolgozták át, ezáltal is megőrizve e kiváló mű színvonalát. Legutoljára - már a Brit és Külföldi Bibliatársulat kezdeményezésére - 1908-ban végezték el a Károli Biblia revízióját. A magyar protestánsok többsége ma is ebben a formájában ismeri és olvassa a Szentírást.
Károli nyelvezetéről, fordításának egyedülálló lendületességéről, erejéről és szépségéről könyvtárnyi irodalom szól. A legnagyobb magyar költők és írók nyertek ihletet belőle, elég ha csak Arany János, Ady Endre vagy Németh László nevét említjük. Utóbbi így vall erről: "Tagadhatatlan, hogy Balassi lírája mellett a protestáns bibliafordítás a tizenhatodik század legjelentősebb magyar irodalmi alkotása. A magyar nyelv nagy és szerencsés iskolája volt ez a könyv. (...) nemcsak Isten magyarba ültetett igéje, de egy változatos és kimeríthetetlen antológia indult útnak az eldugott Vizsolyból, hogy mind mélyebbre ereszkedjék tudósok, urak és nép rétegeibe. (...) A református magyar népben éppúgy benne van a Biblia, mint a kenyér, amelyet eszik, s mint a szőlő, amelyet kapál. Ebben mosakodott és ebben ünnepelt..." A magyar köznyelv is olyan kifejezésekkel, szállóigékkel gazdagodott Károli fordítása nyomán, mint "nyakra-főre", "nem szeretem napok", "más szemében meglátja a szálkát, a magáéban nem látja a gerendát", "viszket a fülük", "verd meg a pásztort, elszéled a nyáj" vagy "zengő érc és pengő cimbalom".

Forrás: A Biblia története, Kálvin Kiadó, 2004