Mt 14,22–36
"Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt..." (30a.v.) Milyen könnyű egyből felkiáltani, ha valami baj vagy nehézség van, hogy "Istenem!" vagy "Jézusom!". Megfigyeltük már, hogy ilyen helyzetekben még a legistentelenebb embereknek is valahogy egyből ez a felkiáltás jön a szájára? Ha a mélyben vagyunk, nem nagy kunszt felfelé emelni a tekintetünk. Az már inkább, ha hosszabb távon is rá tudunk figyelni. Folyamatosan rá tudunk figyelni. Péter is egyből felajánlotta, ha Jézus kéri, bármit megtesz. Még a vízen is odamegy hozzá. És működött is a dolog... amíg őrá figyelt és nem a szélre. Nekem az ifjúsági misszióban töltött első pár évem volt ilyen vízen járás: nagyon jól indult, majd a kezdeti lelkesedés kicsit alábbhagyott (pedig tényleg jól éreztem magam a szolgálatomban), és levettem a tekintetem Jézusról. Úgy éreztem, hogy megy ez nekem a saját lendületemből is. Aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy süllyedek, és lassan összecsapnak a fejem felett a hullámok... Nem jó érzés rájönni, hogy az a "kicsinyhitű" Jézus szájából nekem is szól. Nézzünk hát mindig rá!
Ajánlott szakaszok
Ajánlott igeszakasz: Zsid 12,1–14
Segítség a Biblia naponkénti tanulmányozásához
A kiadásért felel a Bethánia CE Szövetség Iratmissziója.
85 éves korában elhunyt Pásztor Jánosné, a Magyarországi Református Nőszövetség korábbi elnöke. „A legfontosabb számomra, hogy tudom, az Úristen szeret. Hiszem, hogy egészségemben, betegségemben velem van. Amikor legutóbb beteg lettem, éreztem, hogy a legnagyobb orvosság a szeretet. A gyerekeim folyamatosan kerestek, az egész család és a szomszéd is imádkozott értem. A nőszövetségben is nagyon kedvesek voltak, rengeteg gyöngédség van bennük” – mondta két évvel ezelőtt egy interjúban a Reformátusok Lapjának.
Hasznosságelv szerint működő világban élünk, ahol mindent forintosítanak, de a Szeretethídon senki nem számítja ki, hogy mennyit ér az önkéntes segítség, hiszen jó dolgokat tenni alapvető emberi magatartás. Helyszíni riport Budafokról, a Szeretethíd május 20-i megnyitójáról, ahol nemcsak önkénteskedtek, hanem táncra is perdültek a résztvevők a legkisebbektől kezdve a püspökökön át az államtitkárig.
Az események egymásutániságában történetet keresni, a történetnek jelentést tulajdonítani: hitbeli cselekedet. Hit nélkül az egymásutániság: egymás nélküliség. A hit értelmezői mozzanatában azonban fölizzik egy lehetséges idézőjel a történet mondatai fölött – Molnár Illés gondolatai Visky András
pünkösdi homíliá
járól.
A Szentlélek szimbóluma a galamb. Az ősmélység felett mintegy tojását költő madárként lebegett – a Lélek teremtő hatalom; és Krisztus megkeresztelkedésekor aláereszkedik reá – a Lélek kinyilatkoztató és felhatalmazó erő. Feltétlenül szabad, mégis bizalmas, érkeztében szuverén áldáshozó. Mi azt mondanánk: vendég, holott ő a gazda – és minket avat birtoka vendégeivé: Ő a Lélek. A jelképe galamb.
A kis konfirmandusok a hét végén egyáltalán nem akartak hazamenni, pedig közülük többen bevallották, hogy néhány nappal korábban a legkülönbözőbb ötleteket fontolgatták, hogyan lehetne meglépni a csendeshétről. Lelki otthon, amely csodák színhelyévé vált. Az a ház, amit a tomboló tűz sem tudott elpusztítani. Harmincéves a nyárlőrinci Emmaus-ház, a kecskeméti reformátusok missziós háza.
Látogatóink száma a mai napon: 3657
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 68659328
Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fenntartva.