Zsolt írta:
Kedves Lucius!
Kérlek szépen, hogy ne ébreszd fel bennem az óembert, mert az semmi jóra nem vezet. Lehet, hogy nem érted a predestinációt, de az nem indokolja azt, amit tettél. Ennek a témának nagyon is itt a helye. A keresztelkedésről szól a szavazás, az pedig egy sákramentum, akár a konfirmáció, vagy az úrvacsora.
A te álláspontod szerint be kell merítkezni felnőtt korban. A ref. álláspont szerint a keresztelőt minél hamarabb meg kell tartani. A keresztelés szimbólum. Azt jelenti, hogy Jézushoz - rajta keresztül az Atyához - tartozom. De ezt az Atya eleve tudta, eleve így döntött, hogy ez megtörténjen. Úgyhogy a keresztelés és a predestináció egymástól elválaszthatatlan.
Luther, amikor német nyelvre fordította a Bibliát, felírta az íróasztalára nagy betűkkel: "Meg vagyok keresztelve." Tette ezt azért, mert munkája közben gyakran kísértette az ördög, hogy hagyja abba a munkáját. Ez a mondat azt is jelenti: "Jézushoz tartozom."
NEM JEHOVA TANÚIHOZ!!!
Ha gondolod, nyissunk egy új topicot, de súlyos sértés volt tőled ezt a témát átvinni Jehova tanúihoz. Rómában viselkedj úgy, mint a rómaiak, itt pedig kérlek tiszteld a portál gazdáját, a Református Egyházat.
Biztosíthatlak, hogy sértésnek szándéka sem volt bennem.
Vagyis nyíltan megkövetlek. Bocsánat!
A témát azért vittem át, mert korábban itt. (Keresők kérdései) felmerült, hogy ezen topikba leginkább azok járnak be, akik a Református hitben keresik a válaszokat. És válaszaim, hozzászólásaim eltéríthetik (megrendíthetik az óvatlanokat stb... felvetés.)
Nehéz eligazodni köztetek.
Mivel nem akartam új topikot nyítni, mert nem tudom hogy lesz-e időm figyelemmel kisérni, így azt a terhet nem tudom felvállalni. (Tudod.. a fejsze és a fa az ember vagy kivágja, vagy nem.)
Másrészt amit felhoztam, az megegyezik azzal ahogy ők is hiszik. De, legfőképpen ahogy én.
Szerintem az eleve elrendelés már eltért a bemerítkezés témakörétől. De, ez meglátásaink közti különbség.
Nos, nem fogom rajtad kérni, ha itt, most lezárod. Mert sértésnek érzed.
Ismételten Bocsánat, ha akaratomon kivül megbántottalak.
Ez még eszembe jutott;
Kálvin találó példát hoz erre, amikor a sákramentumot egy királyi okiraton álló pecséthez hasonlítja. Ez nyilvánvaló és érthető bizonyosság: a levél hiteles, a királytól jön. Ugyanakkor az okirat érvényességét tekintve teljesen mindegy, hogy az emberek mit gondolnak a benne foglaltakról: elfogadják-e vagy sem, egyetértenek-e vele vagy sem.
A levél mindenkire érvényes.
Szela