bocs, a konfirmáció NEMMMMMMM sákramentum...

Biztosíthatlak, hogy sértésnek szándéka sem volt bennem.
Vagyis nyíltan megkövetlek. Bocsánat!
A témát azért vittem át, mert korábban itt. (Keresők kérdései) felmerült, hogy ezen topikba leginkább azok járnak be, akik a Református hitben keresik a válaszokat. És válaszaim, hozzászólásaim eltéríthetik (megrendíthetik az óvatlanokat stb... felvetés.)
Nehéz eligazodni köztetek.

Mivel nem akartam új topikot nyítni, mert nem tudom hogy lesz-e időm figyelemmel kisérni, így azt a terhet nem tudom felvállalni. (Tudod.. a fejsze és a fa az ember vagy kivágja, vagy nem.)

Másrészt amit felhoztam, az megegyezik azzal ahogy ők is hiszik. De, legfőképpen ahogy én.

Szerintem az eleve elrendelés már eltért a bemerítkezés témakörétől. De, ez meglátásaink közti különbség.

Nos, nem fogom rajtad kérni, ha itt, most lezárod. Mert sértésnek érzed.
Ismételten Bocsánat, ha akaratomon kivül megbántottalak.

Ez még eszembe jutott;
Kálvin találó példát hoz erre, amikor a sákramentumot egy királyi okiraton álló pecséthez hasonlítja. Ez nyilvánvaló és érthető bizonyosság: a levél hiteles, a királytól jön. Ugyanakkor az okirat érvényességét tekintve teljesen mindegy, hogy az emberek mit gondolnak a benne foglaltakról: elfogadják-e vagy sem, egyetértenek-e vele vagy sem. A levél mindenkire érvényes.

Szela

nem bántási szándékból, inkább csak MEGFIGYELÉSként:

a fórum JELMONDATA lehetne egy véletlenül elejtett mondat:

Kedves Lucius!

Semmi gond. És nincs harag.

Hát nem arról szól a fórum?
Ha Isten képes minden embert megszólítani. mindenkihez személyreszólóan üzenni.

Akkor a megnyilvánulásainknak a személyes 'Én' meggyőződésből kell, és érdemes fakadnia.
Én mindennek utánanézek mielött ide beteszem. Ezért hát azt mondom, hogy Én így hiszem, Én így gondolom. Nem gyülekezet nevében beszélek, hanem a magaméban. Mindezt úgy, hogy elötte kézbe, ill képernyőre veszem az írásokat Kérve Isten szellemét, hogy hitemnek megfelelően tudjam vissza adni nézetem, az Ő segítségével.

Tehát én nem lepődök meg, ha valaki az mondja 'én' mert engem leginkább az érdekel. Isten Szavai után, hogyan gondolja egy másik embertársam.

Ha a Református hit tantételeire vagyok kiváncsi, vagy katolikusokéra, vagy bármely más egyházéra. Akkor közvetlenül azon egyház valamelyik elismert vezetőjét kérdezem, vagy a publikált tételeket tanulmányozom. De, nem ez a célom.

Alea iacta est
A kocka el van vetve
(Suetonius)

Rajtad áll.

Nem volt túl sok időm, így most 9 oldalt kéne átolvasnom. Ezért egyelőre csak azokra a hozzászólásokra válaszolok, amelyeket konkrétan nekem címeztek.

Gyermekkoromtól fogva református gyülekezetbe járok és nem akarom otthagyni a gyülekezetet, mert jól érzem magam ott. És van sok megtért testvér. Az igaz, hogy vannak dolgok, amikkel nem értek egyet, de nem olyan sok és nem olyan nagy mértékben, hogy azért otthagyjam ezt a gyülekezetet és átmenjek egy vadidegen gyülekezetbe. Meg eleve tökéletes gyülekezet nincs. Én inkább a gyülekezetet szeretem, mint az egyházat, amelyhez tartozik.

Ha a gyermekkeresztségre kattintasz, azzal azt fejezed ki, hogy a gyermekkeresztséget tartod helyesebbnek. Ha a bemerítkezésre kattintasz, azzal azt fejezed ki, hogy azt tartod helyesebbnek. Elítélésről itt szó sincs.

Még mindig nem tudom, hova kéne kattintanom. Mert nem tartom helyesebbnek a gyermekkeresztséget a bemerítkezésnél, de a bemerítkezést sem tartom jobbnak a gyermekkeresztségnél. X nincs?

Nincs X, de nem is muszáj szavazni. Az szavazzon, aki úgy gondolja, hogy az egyik helyesebb, mint a másik. (ez persze nem azt jelenti, hogy a másikat elítéli)

Régebben megígértem, hogy megszerzem és ide idézem, Luthernek a csecsemő keresztség ellen és később mellet elmondott szavait. Tanulságos, hogy mennyire nincs érve a csk. mellet, leginkább csak annyi, hogy CSAK. Nyilván a politikai támogatóknak (választó fejedelmek) ciki, azaz méltóságon aluli lett volna felnőtt fejjel alámerítkezni vízben.
Nem gondoltak bele, hogy Jézusnak nem volt az.

A keresztség senkinek nem segít, nem is részesülhet benne más, csak aki saját magáért hisz, és saját hite nélkül senkit sem szabad megkeresztelni. Ha pedig nem tudjuk bebizonyítani, hogy a fiatal gyermekek maguk is képesek hinni, és hogy van saját hitük, akkor az én igaz tanácsom és ítéletem az, hogy egyenesen álljunk el a csecsemőkeresztségtől – minél előbb, annál jobb -, és ne merészeljünk többé egy gyermeket sem megkeresztelni, hogy ilyen balgasággal és szemfényvesztéssel, melynek semmi alapja sincs, Istennek felmagasztalt méltóságát ne gúnyoljuk és ne káromoljuk. (1521-ben)

Majd 8 évvel később(1529-ben):
Felvetődik azonban itt a gyermekkeresztséggel kapcsolatban az a kérdés – amellyel az ördög zavarja a világot szektái által -, hogy hisznek-e a gyermekek is, és joggal keresztelik-e meg őket. Röviden azt mondjuk erről: Az egyszerű hívő hárítsa el magától ezt a kérdést, és bízza a tudósokra. Ha pedig felelni akarsz rá, ezt feleld: a gyermekkeresztség tetszik Krisztusnak. (…) Látod tehát, hogy a szektás lelkek ellenvetése semmit sem ér.

üdv
ex

Aki Krisztusé az úgy is keresi Isten akaratát, és meg fogja tenni amit az ÍRÁS mond, és rábízza magát a Szent Szellem vezetésére, ebben is és másban is

Ha kérdeznek (engem, ha a téma felmerül) akkor Isten igéje a válaszom alapja, a többi pedig: legyen meg Isten akarata.

Sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak és nem én döntöm, el, hogy én vagy a másik hová tartozik.

Az én feladatom, hogy engedelmes legyek mindhalálig, legyen az akármilyen elköltözés.

Ex barátom, Lutherről jutott eszembe Gulyás József: "Akiket én szeretek" c. könyvének ide vonatkozó része , bemásolom:


"Lelkész barátom azt mondta, hogy látja, ő nem tud nekem megnyugtató választ adni ezekre a problémáimra, ha akarom, ő Turóczy püspök urat megkéri a nevemben, hogy én is résztvehessek a Gyenesdiáson tartandó nyári lelkészkonferencián. Ott aztán minden kérdésemre választ fogok kapni. Úgy is történt. Száznál több lelkész és én, az egyedüli laikus voltunk a résztvevők. Én igyekeztem a püspök úr közelében tartózkodni, hogy minél többet kérdezhessek tőle. Erre csak a szabadidőben volt lehetőség.
Egy alkalommal a balatoni fürdőzés közben néhányan körbeálltuk és én ott tettem fel neki az első kérdést, hogy a mi lelkészeink miért nem prédikálják a megtérést? Megdöbbentett őszinte válasza: „Azért fiam, mert némelyek maguk sem tudják, hogy mi a megtérés." Ezt már magam is sejtettem a néhány napi együttlét szomorú tapasztalatai alapján. A reggeli imaórák kínos hosszú csendjeiből és a villanyoltások utáni kétértelmű viccek nagy hahotázásaiból.
„Püspök úr mikor tért meg és hogyan?" - tettem fel neki a kérdést. - Tudod fiam, ezt még így senki nem kérdezte meg tőlem, de elmondom neked:
- Hallottad biztosan, hogy hamis vádak alapján előbb halálra, majd életfogytiglanra ítéltek. Végül egy év után felmentettek ügyem tisztázása és a nagy társadalmi összefogás segítségével. (30 ezer nyíregyházi lakos aláírásával.) Mikor a börtönben az ítélet kihirdetése után összetörve voltam, jött a másik lesújtó hír. A fiam Kőszegnél egy temető kápolnájának lépcsőjén sorozatlövést kapott és a vére a templom lépcsőjén aláfolyt. - Akkor a földre roskadtam és azt kiáltottam Isten felé: „Istenem, bocsásd meg nekem, hogy vetkeztem Ellened, mert a fiam vérének azért kellett a templom lépcsőjére folyni, hogy én döbbenjek rá, hogy eddig én csak az egyház püspöke voltam és nem a Te szolgád. Ha kimentesz innen, engedd, hogy életem hátralévő idejét a Te szolgálatodban tölthessem."
Nagyon megrendülve, a saját szüléimet láttam meg ebben a megtört főpapban, nagy veszteségében.
Más esetben a gyermekkeresztség felől érdeklődtem tőle, mondván, hogy az Igében úgy van, hogy: „...aki hisz és megkeresztelkedik az üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik." (Márk 16:16) Akkor mi miért fordítjuk meg ezt a sorrendet, hogy előbb megkereszteljük a csecsemőt és aztán majd vagy hisz, vagy nem. Legtöbbször sajnos nem. Szerintem ezért van annyi hitetlen ember az egyházunkban. Tudomásom szerint Luther Márton is először a hitvalló, felnőtt keresztséget vallotta. Hiszen ez a bibliai, miért változtatott rajta, kérdeztem. - Tudod fiam, akkor az egész reformáció ügye nagy veszélyben volt, és Luther kénytelen volt a német fejedelmek kívánságának is eleget tenni, nehogy mindent elveszítsen. Sajnos voltak a fejedelmek között, nem kevesen, olyanok is, akik csak a pápától és a császártól akartak elszakadni, de a bűntől nem. -Nem volt ez kicsinyhitűség Luther részéről? - kérdeztem. - Lehetséges fiam - mondta.
Az egyházfenyítékre és a szektakérdésre a délelőtti előadásokban és a hozzászólásokban kaptam meg a választ. - Úgy értettem, hogy az a fontos, hogy néha-néha jelenjen meg az egyháztag a templomban, fizesse be az egyházadót, gyermekét kereszteltesse meg, majd konfirmáltassa és pappal temettesse el a halottait. Aki ennek eleget tesz, az elmegy jó, rendes egyháztagnak. Hogy hétköznapjaiban, családi életében hogyan él, az mindenkinek a magánügye. - Mikor az igei zsinórmértéket kezdtem emlegetni hozzászólásomban, lehurrogtak, mondván, mit ért ehhez egy laikus.

Az előbb találtam rá egy keresztény gyülekezet honlapjára.
A hitvallásuk között szerepel a gyermekkeresztség, amit lehetőleg 14 éves korig fontosnak tartanak.
Ez pedig olyan gondolatot indított el bennem, hogy bizony egy 14 éves már elég felnőtt ahhoz, hogy el tudja dönteni, szeretne-e Krisztus útján járni. És elég fiatal ugyanakkor ahhoz, hogy a későbbi sérülésektől megóvja magát... mi a véleményetek, mikortól számít "felnőtt"-ek egy ember ennek a döntésnek a meghozásához?

Kedves Figyelő!
Gondolom mindenkit gondolkodásra indított a bemásolt könyv részlet.
Szeretném megkérdezni, hogy te mit gondoltál róla?
Örülnék ha megosztanád velünk.

Egyetértek vele Magda, azért tettem fel.

Bizony Luther is meg akarta menteni életét.. (a folytatásra adandó válasz az Úr joga).

Bizony ritkás (ha van) a megtért püspök, aki odaszánt életet él nem az egyháznak (=világi felépítménynek), hanem Krisztusnak..

Gulyás Józsefet gyermeki hitű, elkötelezett életű embernek ismertem meg könyve alapján..