Üdv. Nemrég kaptam kézhez ezt a könyvet. Olvasgatom, és nagyon tetszik. Mély, de sok helyen nagyon rágós.
Olvasta már valaki?

Belelapozgattam.
Melyik részét találtad rágósnak?
(Nem a fedelére gondoltam)

Sziasztok!

Nem olvastam az egész könyvet, de egy kedves ismerősöm (aki lelkesen olvasta) idézett nekem belőle, s attól az idézettől - be kell valljam - nem voltam elbűvölve!

Az idézet így hangzott :

"Az újonnanszületés két isteni műveletből áll: alakilag új kapcsolatot teremt a Szellem önmaga és a mi emberi szellemünk közt; tartalmilag szellemünknek új világosságot ad, új érzelmekre hangol, és új akarásra ösztökél. Utóbb, az új ég, új fölt teremtésekor az új embereknek környezetül új világot is fog adni a Szellem; addig azonban az újjá teremtett ember idegenként, a menny polgáraként él az óvilágban; mint zarándok az új föld felé; az "Ó" azonban az emberben is megmarad, mint fejét fel-felütő ó-ember. Isten egyik ajándéka, hogy Szellem perel bennünk s állandóan, vagy mindig újra az ó-ember megtagadására ösztönöz...."

Idáig nem volt gondom. De így folytatódott a szöveg :

"Megtörténik az is, hogy a Szellemet Isten visszavonja tőlünk: lelkiismeretünk elhomályosul, s mi erkölcsi sötétségbe hullunk bele. Az újonnanszületésben a Szellem éppen a lelkiismeretet ébresztő isteni hangot adja vissza szívünkbe. Az újonnanszületés tehát részleges és megismétlődő. Benne az első teremtés eltékozolt ajándékait kapjuk rendre vissza."

Nem gondolom, hogy Isten visszavonná a Szent Szellemét/Lelkét attól, akinek adta, és azt sem, hogy az újonnanszületés részleges, megismétlődő volna (az adja, visszaveszi, adja ismétlődésében). Inkább fordítva van, Isten adja, s ember az, aki esetleg időről időre figyelmen kívül hagyja a Szent Lelket, ezzel megszomorítva azt.

Ez a tanítás (Isten veszi vissza a Szent Szellemet/Lelket) mintegy felmenti az embert, amikor rosszat cselekszi, hiszen azért teszi, mert épp elhagyta a Szent Szellem/Lélek....

B.

Net, az Ószövetség idején Isten a Szentlelket csak bizonyos időre adta, meghatározott feladatok végzéséhez, ellenben az Újszövetség másról szól...

OSAS rulez :S

Isten a lelkét akkor addja az embernek amikor életet lehel a porhüvelyébe,és azt akkor veszi vissza amikor evilági pályafutása az embernek befejeződik.

Az,hogy Isten idönként közelebb "bújik"a teremtményéhez,idönként pedig eltávolodik tőle,az nem zárja ki azt,hogy az ember is ugyan ezt teszi.

Isten célja ezzel az,hogy rámutasson ezzel arra,hogy milyen az élet"nélküle".

Az ószövetség prófétái,nem azért lehettek próféták mert Szentlelket kaptak,hanem azért mert ez volt Isten akarata és ezért a bennük levő Szentlélek ennek megfelelő képességeket adott nekik.

Kedves Bogi!

>az Ószövetség idején Isten a Szentlelket csak bizonyos időre adta, meghatározott feladatok végzéséhez

Tudnál erre valami igét? (én inkább úgy látom, hogy az ÓSZ-ben talán még rejtettebb volt ez, kevesebbet tudhattak róla, de miért lett volna más?)

Egy gondolat merül fel bennem;
Isten bennünk lévő lelke követte el a bűnt?
Avagy hogyan überelheti felül Isten lelkét a gonosz?
Vagy csak életadó erőről van szó?

Az én meglátásomban, hitemben. Isten a Lelkét értelmezésemben, Szellemét adja; mint erő, mint utmutató, mint támogató, mint valamilyen feladat elvégzéséhez szükséges erő, vagy értelem. Annyit amennyi szükséges azon dologhoz.
Amit vissza is vonhat, ha azzal az illető vissza óhajt élni, vagy nem úgy használja... stb.
pl. Ádámtól ezen éltető erő lett visszavonvan. Majd később ezen éltető erő mértéke lett lecsökkentve.

Mivel a bűn az ami istentelen ,így IstenLelke természetessen nem képes bűnt elkövetni.

a gonosz pedig természetessen sohasem überelte felül Istenlelkét.

Élet pedig ott van ahol Isten van,ahol pedig Isten van ott a Lelke is ott van,hisz Isten mint tudjuk Lélek.

Ha pedig Isten a Lelkét valamiből kivonja lsd.pld. emberi test akkor az elpusztul.

Ezért sem igaz az az állítás,hogy Isten a Lelkét az emberből visszavonogatja.

Egyszer veszi vissza amikor az evilági pályafutása az embernek betöltetett.

A Bibliai bünbeesés története Ádámmal és Évával egy szimbolikus leírása annak,hogy az ember a szabadakarata és a
földi természetéből fakadóan ,hogyan szakadt el a benne levő IsteniLélektől.

az embertől ezért semmilyen éltető erő nem lett viszavonval,hanem meglett határozval evilági életének az ideje,aminek a lejártával Isten az éltető Lelkét kivonja az ember fizikai testéből,így a test elpusztul,mivel ami megelevenítette az már nincs benne.

Ezt osztom. Mármint, hogy nem tesz.

A többit illetően ismét más véleményen vagyunk.
Korábban ember élt évszázadokat, majd 2Móz 6:3 Isten elvett ezen éltető erőből. Számomra, visszavett annak hatékonyságából és más hasonló értelmi kör.



A szimbolikát illetően megint másként értem. (Vagy félre értem szavaid?)Volt egy szimbolum, a gyümölcs, ami Isten vezetését, ill. elvetését szimbolizálta. A többit valósan kezelem.

Kedves Indu!

Nem kifejezetten egy ige szól erről, hanem összefüggéseiben nézve látható ez.

Az Ószövetségben Isten a zsidó néppel kötötte a szövetségét. Itt nem jellemző, hogy ennek a szövetségnek valamennyi tagja rendelkezett volna a Szent Lélekkel.
„Bárcsak az Úr egész népe próféta volna, és nekik is adná lelkét az Úr!” (4Móz.11:29) – kívánta Mózes.

A próféták, királyok, bizonyos kiválasztott emberek kapták csupán a Lelket, addig, amíg Isten meghatározott feladatokra használta őket.

Néhány példa:

Amikor Jósáfát, júdai király ellen hadba vonultak a móábiak, a király az „Urat kezdte keresni és böjtöt hirdetett”, s miközben a júdaiak ott álltak az Úr színe előtt, „Akkor rászállt az Úr lelke a gyülekezet jelenlétében Jahaziélre, aki…Ászáf fiai közül való lévita volt…” (2Krón.20:14), és Isten rajta keresztül szólt a királyhoz és a néphez. (Isten az egyszeri üzenetének tolmácsolásához adta akkor a Lelkét.)

Vagy amikor Mózes megterhelőnek érezte a rá bízott feladatot, Isten mondta neki, hogy jó, elosztja a terhet, közte és hetven férfi (Izráel vénei) között, s így határozott: „Elveszek abból a lélekből, amely benned van, és nekik is adok, hogy veled együtt hordozzák a nép terhét, és ne magad hordozd azt.” (4Mózes 11:17)

Amikor Gedeont megbízta Isten a Midjánok elleni harccal „Ekkor az Úr felruházta lelkével Gedeont…” (Bírák 6:34)

Miután Sámuel próféta Isten megbízására Sault királlyá kente, „…megszállta az Isten Lelke.” (1Sám. 10:10) Mivel azonban Saul engedetlen lett, nem teljesítette, amit Isten meghagyott neki, Isten elvetette őt, és elvette a Szent Lelkét is „Saultól … eltávozott az Úr lelke, és rossz szellem kezdte gyötörni, melyet az Úr küldött.” (1Sám. 16:14)

Olykor még hitetlenekben is munkálkodott: „…Bálám…Amint meglátta Izráelt törzsenként sátorozni, rászállt az Isten Lelke, példabeszédbe kezdett…” (4Mózes 24:2-3)

stb.

Szóval, az Ószövetség idején a Lélek nem töltetett ki a szövetség minden tagjára, hanem Isten akaratából egyes emberekre, és ők is bizonyos feladat elvégzése idejére kapták. A Szent Lélek még nem vett lakozást a földön!

Az Újszövetség esetében más a helyzet.
Isten a Fiának, Jézus Krisztusnak váltsághalála által kötött új szövetséget mindazokkal (bármilyen népből), akik HISZNEK Benne. /„…új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki.” – mondta Jézus. (Lukács 22:20) ; ”Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3:16)/

A szövetség tagja egyik oldalról Isten, másik oldalról azok az emberek a szövetség tagjai, akik hisznek Isten szavának és megtértek, s akiket Ő újjászült Szent Lelke által!
/"Bizony, bizony, mondom néked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az". János 3:6-7/

Tehát az üdvözüléshez újjá kell születni, ez pedig egyedül Isten Lelke által lehetséges.
Ezekben az újjászületett emberekben lakozást vett (egyen-egyenként) a Lélek! /”A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szentlélek által." (2Tim. 1:14)/

Itt tehát a szövetség tagjai valamennyien kapják a Szent Lelket, és Isten a gyermekeinek tekinti őket.
„Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében, akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.” János 1:12-13.
(„Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak…” Róma 8:17)
„Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, ha Isten Lelke lakik bennetek. De akiben nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé.” Róma 8:9
„Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.” Róma 8:14
„Én ÖRÖK életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből.” (János 10:28 )
Nyilvánvaló ezeket az igéket olvasva, hogy Isten az újjászületett embertől nem vonja vissza a Szent Lelkét!, hiszen az Újszövetségben a szövetségkötés „járulékos része” (csúnyán kifejezve) a Sz. Lélek, Isten pedig hű és igaz - nem bontja fel a szövetséget!, ÖRÖKre szól.

B.

Számomra tanulságos volt olvasni Boglárka összefoglalóját.

Kedves Boglárka

Alapvetően ott sánit az okfejtésed,hogy kiragadott Igékre épül amiket szószerint értelmezel.

Ha elfogadjuk,hogy az Igéket lehet úgy szószerint értelmezni ahogy Te teszed akkor nézzünk meg így két másik Igét .

Luk 1.15 .Mert nagy lészen az Úr elött,és bort és részegítő italt nem iszik:és betelik a Szent Lélekkel még az ő anyjának méhétől fogva.

Luk 3.22. És leszálla ő reá a Szent Lélek testi ábrázatban mint egy galamb,és szózat lőn mennyből,ezt mondván:Te vagy amaz
én szerelmes Fiam,Te benned gyönyörködöm.

A Luk.1.15-ben ha szószerint értelmezzük akkor az derül ki,hogy Keresztelő János már az anyaméhben megkapta a Szentlelket.

Mig a Luk 3.22.-ben amennyiben szószerint értelmezzük akkor az derül ki,hogy Jézus
csak azután kapta meg a Szentlelket miután
Keresztelő János vizzel megkeresztelte,vagyis 30 éves korában.

Ha ezt így elfogadjuk akkor azt kellene elfogadni,hogy Isten Fia aki a Szentlélektől fogant,késöbb kapta meg a Szentlelket mint az embertől fogant Keresztelő János.


Röviden ennyit a Bibliai igék szószerinti értelmezéséből fakadó félreérthetőségről.

A gazdád pont így érvelt az igével, mikor Jézust próbálta megkisérteni a pusztában.
ex