Hehhe....

vagyis, khm., ejnye-bejnye

na, vajon mit?/Erika kíváncsian figyel /

Nohát, nem csak az én uram ilyen gondolkodású?

Hát valószínűleg szeliden meg fogja kérdezni, hogy tényleg fontos-e ennyire ordenárénak lenni . És üzenem, hogy nem, egyáltalán. Épp azzal ültem ide, hogy törlöm is kifelé.

Semi, kedves vagy nagyon. Lehet, hogy minden férfiban lakik egy lökött, tízéves gyerek? . Biztos csak ugyanannyira, mint amennyire minden nőben egy vihogó kislány...

Jövő csütörtökre elvállaltam az iskolai farsangon az 'arcfestés' című programot. Hozzám lehet majd sorbaállni, én meg majd jól kifestem a gyerekeket. Annyira vicces. Az udvaron kapott el a kolléganő, nem volt túl sok időm átgondolni, ez lehet a magyarázat.

Miért törölnéd ki? Olyan jók ezek! Egyáltalán nem ordenáré dolog elgondolkodni salakanyagunk egy rajzfilmfigurának lábbelijébe való elhelyezésének képtelenségéről egy ilyen művészi rímpár kapcsán! Teljesen ártatlan dolog és olyan jókat lehet rajta nevetni! Kár, hogy lekicsinyítetted, olyan nehéz kibetűzni. Szerintem nagyon fontos, hogy ne veszítsük el teljesen a bennünk lakó gyermeket, különben mindenki fagyott arccal járkálna mindenfelé. Nem lehet mindig komolynak és megfontoltnak lenni! Nevessünk és sírjunk bátran!

Jézus is azt mondta: "Engedjétek hozzám a gyermekeket!" Jézushoz ez a gyermeki énünk van a legközelebb, mert a gyerekben benne van a feltétel nélküli elfogadás (jó, tudom, néha benne van a teljes elutasítás is, bármit is csinál a szegény szülő) Ha Jézussal vagyunk, úgysem fog eluralkodni rajtunk a gyermeki énünk és kedves emlékek tudnak lenni az ilyen pillanatok.

-

Dehogy provokáció! Vagyis nem annak volt szánva. Sajnálom, őszintén, ha az lett belőle. Bocs.

Szia Kamilla,
amit írtam az "Szilveszter" hozzászólására volt reagálás.

Hát, ő ma vizsgázik, és egyébként is sokat dolgozik, nem tudom, mikor fog újra ráérni fórumozni. Az idézőjel pedig fölösleges, ez a valódi neve. A véleményéhez amúgy joga van neki is, és én biztos vagyok benne, hogy nem provokálni akart ő sem. Láttad amúgy a Good Will Hunting című filmet?

Mint ahogy én is csak a véleményemet írtam le.
Bocs, töröltem, vitát zárjuk le.

Jó, zárjuk. Bár én megvártam volna, mit válaszol Szilv, de ahogy gondolod.
A filmet amúgy láttad?? Ha nem, mindenképp ajánlom! Nagyon jó film. http://www.port.hu/pls/fi/films.film_page?i_where=2&i_film_id=3476&i_city_id=3372&i_county_id=-1

--

Najó, elárulom, ez azért van, mert kavicsot festünk a gyerekekkel. Hullámzó lelkesedéssel (már részükről), és sok-sok ökörködés közepette. Lettek páran, akik ráharaptak az ötletre, én például teljesen. Azért jó, mert sikerélményes, lehet csinálni egészen egyszerű és egészen bonyolult ábrákat is . Ha sikerül, készítünk belőle egy nagy mozaikot.

Ma délelőtt Rákoscsabán voltam ifjúsági istentiszteleten. És nagyon jó volt. Képzeljétek, a textus megint olyan volt, amit épp két napja olvastam. Olyan hihetetlen. Még furább, hogy egyre kevésbé lepődöm meg ezen. Belegondoltam, hogy ugyanabban a templomban, ahol ma ültem, mennyire sötéten és intenzíven hülyének néztem mindenkit, aki a természetfölöttivel jött... . Asszem azért nem megyek gyakrabban a régi gyülimbe, mert szégyellem az arcomat. A Máté evangéliumából volt az a rész, mikor Jézus megkérdezi a tanítványaitól, hogy ők kinek tartják őt. És azt mondta a lelkész (fiatal, és mivel rég voltam, számomra új segédlelkész srác, aki abba a suliba járt, ahol én dolgoztam, érdekes volt őt is 'tiszteletesúr'-ként viszontlátni), hogy erre a kérdésre Jézus nem a jó választ, hanem az őszinte választ várja. És hogy ezt nem lehet kikerülni, hogy erre válaszoljunk, ha meg válaszolunk, annak nincs mese, következményei lesznek. Kicsit ostorozósra is vette, de láthatóan megtehette, mert van annyira jó kapcsolata a hallgatósággal. Ez pedig nagyon jó hír egy gyüliről, azt hiszem.
Az éneklős része is jó volt, én is énekeltem, még itt a fülemben a dal, amit Ági megtanított - merthogy nem csak odanyomták az ifjúsági éneket az idősebb generáció orra alá, hanem követhetővé tették, megtanította Ági-Jenny a gyönyörű énekhanjával. Megható volt felismerni az éneklők között egyik-másik majdnejfelnőtt, komoly fiatalembert és ifjú hölgyet, akik kis lököttke korukban a gyerekóráimon rosszalkodtak. Volt, akit csak akkor ismertem meg, mikor megmondták, hogy ő az, mert ovis korában láttam utoljára...
Elgondolkodtam ezen is, hogy a saját gyülimben eszembe nem jutna alkalom után bárkinek gratulálni, hogy milyen jó volt a zenei rész, pedig jó szokott lenni. Nem tudom, miért van ez így. Azt hiszem, az van, hogy az egyik helyen már nem érzem otthon magam, a másik helyen meg még nem.