rosta írta:
Ha viszont egyszerűen csak nem bírod már a többi teendőd, például a kötelező zongora gyakorlás mellé beilleszteni, hát akkor nem csodálkozom, hogy elgondolkodsz a dolgon.
Én például elképzelhetetlennek tartom, hogy rendszeresen gyakoroljak valamit, például a zongorázást. Belegebednék. Persze, ha örömöt okoz, akkor nyilván másként állnék a dologhoz.
Szóval leírtam a fentieket, lehet hogy szükségtelen volt, de az én esetem így néz ki...
Na, hogy ne csak elbeszéljünk egymás mellett, megkísérlem világosabbá tennei a helyzetet. Tehát, én nem zongorsita vagyok, hanem tanár, a gyerek gyakorol, nem én. 10 éve nem gyakorlok már rendszeresen, csak ha egyszer egy évben el kell játszanom valamit, előtte egy pár hetet... úgyhogy a zongorázást ezzel le is rendeztük.
A patikában dolgozom és a zeneiskolában. Minden este 8-kor végzek és szombaton is tanítok kb. 2-ig. A suli csak ezen túl jön.
Ami a tanulást illeti:
ez nem egy tantárgy, hanem 8 és nem nyelvtanulás (bár az is van, benne: latin), hanem kémia, mikrobiológia, anatómia, kórtan és egyebek, ahol tehát nem az van, hogy én járok sok évig és próbálkozom elsajátítani a dolgot, hanem meg van szabva, hogy melyik héten melyikből írunk ZH-t és 2 év alatt meg kell lenni vele, ha akármi is van. Ha megbuksz a vizsgán van egy pótvizsga, ha az se jött be, akkor pá-pá.
Egy évig az USA-ban áltem, tudom mit jelent nyelvet tanulni. Mikor hazajöttem gyorsan le is vizsgáztam a Rigóban, nehogy elfelejtsem. Ez mégis más. Mármint kémiát tanulni, főleg egy zenésznek. Nagyon furcsa nekem reáltárgyakat tömni a fejembe esténként, mikor sosem foglalkoztam azelőtt ilyesmivel. Hetente kétszer kell menni. kedden 14.00-18.30ig és pénteken 8.00-13.30ig.
Ezenkívül, van egy havonta tartandó előadássorozatom egy könyvtárban, merthogy ugye másoddiplomám szerint zenetörténész lszek, mihelyst megírom végre a szakdolgozatomat.
Nem a tanulással van a bajom, hisz elvégeztem egy főiskolát és egy egyetemet is, és az utóbbit (egy bölcsész diplomát) pláne nem adták ingyen, csak az az érzésem, hogy ez az egész talán nem az ÚR terve volt velem, hanem az én aggodalmam a megélhetéssel...