figyelő írta:
Fordítva ülsz a lovon (vagy az éjjelin).
Nem azért kell Zimányit megszívlelni, mert az a neve, illetve bárki fia-borja lenne. Életének végére tekintve (ahogy a Zsidókhoz írt levél mondja - ha már a Biblia az elsődleges nálad -) bizonyosak lehetünk az Úrral járt, istennektetsző szolgálata felől. Így az is hihető, ahogy elmondja apró-gyermekkori megtérését. Ha valaki hallotta Igét hirdető kazettáját vagy olvasta valamelyik könyvét - , annak nem kell bizonygatnom krisztusiasságát...
Kedves Figyelő!
(Kicsit sértő a humorod.)
Tegyük félre a tekintélytiszteletet, mert hát ebből én nem engedek. Amit leírtam, azt én úgy is tartom. Hitbéli kérdésben a Biblia, azon felül értelemben meg az okos emberek a mérvadóak. Akikknél Isten előtt sem több, sem kevesebb nem vagyok.
Ami a Zimányi féle 9 éves korabeli megtérést illet, hát minden jó természetű keresztyén ember, aki valóban keresztyén vallású családban növekedett, az ismeri a fiatalkori problémázást a vallás kérdések körül, és hát az érzékenyebb lelkűek még emlékszenek a fiatalkori együvé tartozásra valamiféle általános keresztyéni, Jézusi hitben, a rajongásra a keresztyéni, Jézusi eszmékért, vagy egyszerűen a lojalitásra a közösség, a közösség ideája a keresztyénség iránt, ezen belül természetesen az alap, Jézus iránt.
És akkor már megint itt vagyunk ennél a fránya 9 évnél. Szerintem Zimányi, mégha az idősebb Zimányi is, nehezen tette volna rá a nagyesküt, hogy az emberek megtérése, hitre jutása általában a legérettebb módon, leginkább valóságos módon 9 éves korban történik meg. Szinte bizonyos vagyok benne, ha megkérdik tőle, hogy melyik megtérés hozza az igazi gyümölcsöt, a 9 éves közösségi lojalitáson alapuló rajongás, vagy a 19 éves már megérlelt, észben, szívben, hitben is alátámasztott megtérés, hát az utóbbit választja.
Szóval nekem az a határozott véleményem, hogy bár a 4, vagy 9 éves gyermek is Isten teremtménye, nyilván érez valamiféle lelki közösséget Istennel, Jézussal, az a lelki közösség még nem valós, érett hit, és nem bizonyosság. Lojalitás, rajongás, vagy valamiféle hasonló dolog, de nem érett, megtért hit.
A katolikusok nagyon szeretik a gyerekek által álomban, vagy extázisos állapotban megláttatni Jézust, Máriát, vagy akár a szenteket. Helytelennek tartanám, ha ezt a katolikus szokást mi reformátusok is átvennénk, a valóságos rajongás helyett valós megtérést, hitet látnánk a gyerekben, mint ahogy ezt a felnőttkeresztelők, nyelveken beszélők teszik. Ezt a gyermeki rajongást, a közösségi ideának a gyermeki elfogadását valamiféle félreérthető bizonyságnak tekintem. Az ebben való hívést, mint igazi érett hitben való hívést, kritika nélkül, a felnőttek önbecsapásának tekintem. Erre a katolikusokkal kapcsolatban azt szoktátok mondani, hogy bálványimádás...
