Kedveseim!
Szeretem, ha oldjátok a hangulatot...
De mikor most este megnéztem, hogy hűűűű de sok hozzászólás lett, amíg távol voltam, elszomorodva vettem észre, hogy érdemben kevés a komoly hozzászólás...Már bocsánat
Tiv, köszönöm a gondolataidat. És ha holnap engedi az Úr, akkor igyexem hozzászólni bővebben, mert most nem fog menni.
Zsolt, te is elgondolkoztató dolgokat írtál...Én is ismerek áldott lelkésznőt, de valahogy úgy tartom, hogy ha már az ember így döntött /legyen nő is a szószéken, meg a gyüli élén/, akkor az Úr ebből a jót is kihozhatja. Azonban egy férfi sokkal inkább áldottabb lehetne egy gyülekezeti vezetésben, és a nő mint segítőtársa mellette állhatna. A férfit kérte számon az Úr a bűnbeeséskor is, és késöbb is.
Pl. nagy gondot jelent az több helyen, hogy nő a lelkész, a férje világi foglalkozású, és ha az asszonyka teherbe esik, akkor problémás megoldani az igehírdetés és egyebek szolgálatát...Mert hát a hölgy gyermeket vár, a férj nem mehet szószékre, és egy gyülekezet pedig nem egy másik városból kikért segítséget akar eltartani...
Na ezt csak úgy hozzátettem, mert nekem ezt többen panaszolták vidéi testvérek...
Ugyanakkor egyetértek azzal, hogy kortörténetileg az említett igehellyel kapcsolatosan Pál egy konkrét szituációs problémát kezel, az adott gyüliben, ahol felerősödött a női emancipáció.
Azonban ma ugyanez a szitu, szinte az EGÉSZ VILÁGBAN.
És bizony, hatással van ez ránk, hívő köreinkre is!
Nem hinném, hogy egy nőnek kellene ítéletet, kijelentést, vezetést képviselni egy gyüliben, de itt a másik dilemma:
mi van, ha a pasik nincsenek a helyükön, és az ilyen szituban, a nőt is felhasználja az Úr?
Ez viszont akkor lenne igaz, ha nem folyamatossággal képeznék ki a nőket erre a területre...mert akkor szinte elveszik a férfiaktól a lehetőséget, a kiteljesedésre.
A másik gondom...én egy egyszerű ref.hittanoktatóként végeztem tavaly. 9 éve elhívásom van a fiatalokkal való misszióra, és az Úr országának építésére /de nem az intézményes hitoktatásban/. A párom gyülijében viszont nagy szemeket meresztenek rám, hogy mégis hogy merészelek tanítani??? Mikor az ige kijelenti, hogy nincs megengedve. Akkor kérdezem én...engem eddig Isten félrevezetett? A sulit is félreértésnként kaptam? És az eddigi gyümölcsök /áldott érte az Úr!/ azok sem Tőle vannak?
És ez pedig egy életbeli példa ....ami nekem harcot jelent.