rosta írta:
22,1 A királyi menyegző
Megszólalt erre Jézus, és ismét példázatokban beszélt hozzájuk:
22,2 "Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának.
22,3 Elküldte szolgáit, hogy hívják össze a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni.
22,4 Ekkor más szolgákat küldött, akikhez így szólt: Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, elkészítettem az ebédet, ökreim és hízott állataim levágva, és minden készen van: Jöjjetek a menyegzőre!
22,5 De azok, mit sem törődve ezzel, elmentek: az egyik a földjére, a másik a kereskedésébe.
22,6 A többiek pedig megragadták szolgáit, bántalmazták és megölték őket.
22,7 Ekkor a király haragra gerjedt, elküldte seregeit, és elpusztította ezeket a gyilkosokat, városukat pedig felégette.
22,8 Akkor ezt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók.
22,9 Menjetek tehát a keresztutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre.
22,1 Kimentek a szolgák az utakra, összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és megtelt a lakodalmas ház vendégekkel.
22,11 Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki nem volt menyegzői ruhába öltözve;
22,12 így szólt hozzá: Barátom, hogyan jöhettél be ide, hiszen nincs menyegzői ruhád? Az pedig hallgatott.
22,13 Akkor a király ezt mondta szolgáinak: kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek ki a külső sötétségre; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.
22,14 Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak."
Engem ez a nem menyegzői ruhás ember, és a sorsa érdekelne.
Miért kérdezte Jézus, hogy:"Barátom, hogyan jöhettél be ide, hiszen nincs menyegzői ruhád?", amikor ezt mondta a szolgáknak: "Menjetek tehát a keresztutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre."? Ahogy nézem a meghívás mindenkire vonatkozott, gonoszokra, jókra egyaránt.
Bemásolom mit ír erről a részről Szabó Andor: Lábam előtt mécses a Te igéd-ben:
...egyszer azonban megjelenik majd a király, s akkor derül ki,h. közülük egyvalakinek nincs menyegzői ruhája, amit szintén Isten adhat meg mindenkinek/Ézsaiás 61,10, Jel. 3:4, LK 15: 22/.
A nemakarás, az ellenséges fogadtatás mellett felüti fejét egy új jelenség: vélt előnyök reményében, külső alkalmazkodás, belső megtisztulás nélkül, amit emberek, még a vele együtt ottlévők sem vettek észre, s csak a király állapítja meg, h. az öltözet hiányos. És egyáltalán nem biztos, h. a gonoszok közül való volt, inkább bízott saját öltözete szalonképességében! Makacs hallgatása elárulja igazi énjét társai előtt is. Ekkor vetik, megkötözve, a külső sötétségre. Ő is ama hivatalosokhoz tartozott, akik méltatlannak bizonyultak.
Méltó egyedül az, aki méltatlanságát fölismerve a Bárány vérében megmosott ruhába öltözik./Jel7:14/