exrefis írta:
Kedves Boglárka!
Nincs baj a három személyes házassággal, ha a férjen és a feleségen túl a harmadik személy a szövetségben, maga Isten. Ez az ideális, original terv.
És a harmadik félhelyett nem jöhet be semmi/senki más, egy gyülekezet sem.
üdv
ex
Kedves Ex,
az első mondatoddal – örömmel – és max. egyetértek! A második mondattal csak az a gondom, hogy ezt – e témában – nem értem, miért hangsúlyozod, mikor ez nem volt kérdés! Természetes, hogy Istent nem helyettesítheti sem gyülekezet, sem más!
Egyébként – ha esetleg félreérthető voltam előzőleg – a szolgálat, a gyülekezet nem a család „helyett” fontos, inkább arról van szó, hogy egy olyan szolgálat ez, ami - ezt tudomásul kell venni - szervesen jelen van az életükben (nem csupán a lelkészében, hanem a családjáéban is)…hát, ezt egy lelkész nyilván jobban el tudná mondani….a lelkészi hivatás nem ugyanaz, mint amikor valaki ledolgozik 8 órát a munkahelyén, és akkor „leteszi a lantot”, hazamegy a családjához és csak velük foglalkozhat.
Egy lelkésznek nyitottnak kell lennie a nap 24 órájában, bármikor fordulhatnak hozzá a gyülekezeti tagok a problémáikkal, vagy tévedek? (Elhívhatják beteghez, haldoklóhoz a legkülönbözőbb időben stb., ha éjjel v. hajnalban hívják, akkor megy, és nem mondja, hogy: „Majd holnap, amikor reggel X időpontban elkezdődik a munkaidőm…”, tehát a „gyülekezet” a családja életébe is belép így v. úgy.)
És ez a helyzet a misszionáriusokkal is, miközben sok esetben nekik is van feleségük, családjuk.
/Jim Elliot jut eszembe, aki 4 másik misszionárius társával együtt elment evangelizálni az auka indiánokat…nagyon veszélyes vállalkozás volt, benne volt a pakliban, hogy sosem látják többé a családjukat – mégis elmentek! Jim nem túl rég nősült, fiatal felesége volt, és egy (ha jól rémlik, másfél éves) kislánya. Az öt férfi sosem tért vissza, mert az auka indiánok megölték őket.
Elisabeth Elliotnak természetesen fájt, hogy elvesztette a férjét, akit szeretett!, de a férje szolgálata, az auka indiánok evangélizálása számára is fontos volt – éppen ezért később (neki sikerült) felvette velük a kapcsolatot, közöttük élt stb./
Nehéz dolog kétségtelenül…mégis, részemről azt gondolom (ha volna férjem) örülnék, ha Isten lenne számára az első, és a Neki való szolgálat – és ebben igyekeznék támogatni (persze: a puding próbája az evés…).
Ezzel együtt – átgondolva azt a bizonyos mondást – azt hiszem, nem szabadna kategorikusan kijelenteni, hogy ki v. mi a „harmadik”. Lehetnek olyan esetek, amikor – pillanatnyilag – a család kerül háttérbe (ld. haldoklóhoz hívás esetében), máskor pedig a szolgálat (Pl. hallottam esetről, amikor a lelkész felesége rákos beteg lett, őt ápolta, s természetesen voltak szolgálatok, amiket emiatt nem tudott vállalni - lehetne kevésbé válságos példát is említeni, csak most ez jutott eszembe). A lényeg, hogy Isten (hiszen Ő az első) vezetése szerint döntsön, hogy adott szituációban kit v. mit helyezzen előbbre v. hátrébb.
Üdv! B.
Ebben már érződött a család iránti szeretet(ed)! 
)