Áldást, Békességet minden Testvéremnek!


Szívesen látogatok el a parokia.hu-ra. Most tanácsra, közös gondolkodásra is szükségem van. Talán nem lesz terhetekre.

Nemrégiben történt, hogy 30 éves lányommal egymást átölelve könnyeztünk egy közös Úrvacsora után a Debreceni Nagytemplom úrasztala előtt
Történt ugyanis, hogy több mint 30 éve pont egy katolikus leányba lettem szerelmes. Az én „nyakas kálvinista” családom tudom, hogy be nem tenné a lábát még talán turistaként sem egy katolikus templomba és az Ő családja is hasonlóan vélekedett. Így aztán maradt a polgári esküvő, majd a gyerekek felekezetnélkülisége. Alkalmanként jártunk hol a református, hol a katolikus templomba, később a gyerekekkel együtt A lányom egy református fiút kapott férjéül, így történt, hogy megkeresztelkedett, lekonfirmált, templomi esküvő (is) volt. Most várják az unokám megszületését.
Ez a kis történet a Jóisten különös kegyelmén kívül talán azt is bizonyítja, hogy nekem nem volt, nincs felekezeti gondom katolikus testvéreinkkel.

Legalábbis napjainkig. A közelmúltban találkoztam Pezenhoffer Antal: A MAGYAR NEMZET TÖRTÉNELME című „művével”. http://vmek.oszk.hu/04200/04245/pdf/01.pdf Ez egy tizenhárom kötetes sorozat. Egy életmű, hatalmas nagy ívű munka. Közel 8000 oldalon elemezgeti, bizonygatja a Magyar Történelem eseményeit 1526-tól 1956–ig. Érdekes felvetések vannak benne, ami itt-ott el-elgondolkodtat, talán igaza is van, de nem lehet elfogadni, hogy a Magyarság sorsának mérlegében a katolikusok rakták a jó oldalt a „kálvinisták” pedig a minden rosszért felelősek. Ez a kiadvány napjainkban jelent meg a hivatalos katolikus egyház támogatásával, hisz másként nem minősíthető, hogy a vallási televíziós műsorukban is teret adnak neki.
Vajon hogyan is kell érteni Jézus tanítását, hogy szeresd felebarátodat, sőt ellenségedet? Ki ma 2007-ben a katolikusok ellensége? Csak nem a „kálvinisták”, Árpád (szellemi) „ivadékai”?
Vagy valaki szeretne egy új hitvitát, vagy mit is? Mire is lenne ez jó? Csak nem arra, hogy az ördög és „fattyai” elégedetten dörzsöljék a markukat? Akkor mi is a mi dolgunk? A Jelenések könyvében le van írva a végkifejlet, akár hátra is dőlhetünk kényelmes foteljeinkben, olvasgatva a bibliát.
Vagy mégsem?

Szeretetteljes kíváncsisággal :
Manti

Krisztusban,nincsenek felekezetek
.
A katolikusok semmivel nincsenek közelebb Krisztushoz mint a reformátusok és ez fordítva is igaz a reformátusok
sincsenek semmivel sem közelebb Krisztushoz mint a katolikusok.

Azok az emberek akik elsősorban vallásossak és csak másosdsorban hívők ,csak azok tesznek
becsmérlő kijelentéseket a felekezetekről.

Egy valóban hívő ,lelkében Krisztusé ember,
sohasem vetemedne arra hogy a katolikus vagy református felekezetet becsmérelje.

Krisztusban tényleg nincsenek, de Krisztusban sincsenek csak aki hisz és megkeresztelkedik s aztán veszi a Szent Szellem pecsétjét és vezetését.

Nem az én kijelentésem helyez engem Krisztusba, hanem Isten ígéretébe vetett hitem, amit élővé a cselekedetem tesz.

Kedves Magda

a Szentszellem tudatos vezetése a megtérés után kezdődik minden hívő ember életében,
és nem a megkeresztelkedés után .

Szeretettel Gabriel

Ebben tévedsz, mert az emberi tudatosság megjelenése, elég hosszú hitben járás következményes eredménye.

Szerintem ne szégyelljed. Voltak olyan reformátusok is, akik sokat tettek az emberiségért, művészek, tudósok, ilyesmik.
Sőt, az egész magyar nyelvű írásbeliség és kultúra azzal kezdődött, hogy a reformációkor kitalálták, hogy nem kéne mindent latinul csinálni. Ez nem volt akkora rémtett szerintem.

És ez a bácsi meg, ha így gondolja, hadd gondolja így, nem kéne ugrani rá, mert sehova se vezet.

Nem ilyen pimf dologról van szó, hanem arról, hogy a Kat egyház kivillantja igazi, valódi arcát, ami annyit jelent, hogy gyakorlatilag nem számít a magyar nép, az számít, az az igaz amit a kat főpapság akar és tesz. Ez az előszó fényesen igazolj azt amit már többször írtam itt is, hogy a kat. egyház többszáz éve következetesen a magyar nemzet érdekei, szabadságmozgalmaival szemben mások kiszolgálásával a saját uralkodását tekinti fontosnak.
A magyar kutúrának tudománynak a reformáció adott lendületet, nem csak a "refek is tettek valamit". Azokat az eredményeket a kat. később kisajátította, vagy meglovagolta.
Először idézni akartam ebből az előszóból, de az egészet el kell olvasni. Döbbenet.
üdv
ex

NEM kell elolvasni... ahogy Cion bölcseinek jegyzőkönyvét, meg a Mein Kampfot se...
Lenin összesről nem is szólva :S

Viszont emiatt haragudni a szomszéd katolikus nénire, az hülyeség.

Hát persze Kamilla, de nem is mondta azt senki.
Ha a katolicizmust bíráljuk, az nem azt jelenti, hogy a katolikusokat nem szeretjük, pláne gyűlöljük.
Ahogy a bűnösökkel is volt Jézus és ahogy nekünk is kell viselkedni.
A bűnt gyűlölte, a bűnöst szerette. Ezt a szétválasztás egyedülálló és forradalmian új dolog Jézus óta.
üdv
ex

bizony!!! kedvencem az Ézsaiás 42-ben (katolikusok kedvéért IZAJÁS ):

Neked talán nem, mert egyébként képben vagy a katolicizmus természetével, de vannak itt sokan akik nem.
Igaz, hogy a kedves kérdező, akinek még a reformátusságában is identitás zavart okozott ez a "történelemkönvy", nem éppen megerősödött, de vele meg éppen ezért szükséges beszélni róla.
Hogy nehogy már felcseréljük a jobbat a rosszabbal.
Nehogy má' a vakolat verje le a kőművest!
üdv
ex

Óva intenék mindenkit a vádaskodástól,a sátán a vádló és nem a Krisztus.

Mindenki aki vádaskodik Krisztus egyháza
ellen az a sátán katonája lessz.

A katolikus egyházban is pont olyan emberek
vannak mint más keresztény felekezeteknél,
a fekete bárányok mindenüt ott vannak.

Nem a fekete bárányok alapján kell az egész egyházat minősíteni.

A katolikus egyháznak nem kell bizonyítania ,
hogy Krisztust szolgálja,azt már megtette és teszi napjainkban is.

A vádaskodók pedig kérdezzék meg maguktól,hogy ki az aki vádol bennük ?
Krisztus -e vagy a sátán ?


Szeretettel Gabriel

Kedves Manti!

Az én házasságom is hasonló, mint a tied. A nejem katolikus, én református vagyok. Együtt járunk egymás alkalmaira, és számunkra természetes az ökumenikus élet.

Ami a szóban forgó írás megjelenését, arra való reagálásodat illeti, hát azt hiszem te kicsit túlzottan idealista módon állsz a kérdéshez. Az ökumené egyik oldalon sem természetes, és magától értetődő dolog. Amint mondod a Sátán dolgozik, és Krisztus közössége, az Egyetemes Anyaszentegyház felállása ellen dolgozik.

Számos ezen a fórumun napvilágot látott hozzászólásból is láthatod azt a katolikusság ellenes viselkedést, amely a protestánsok egy részének az évszázados gyűlölködés folytatására való készségét mutatja. Nincs ez másként a másik oldalon sem.

A II Vatikáni zsinaton, amely elhozta a tényleges esélyét az ökumenének, először a katolikus bezárkózás hívei érvényesültek, csak amikor megvívták a harcukat, akkor került élre az ökumené mellett kiálló része a klérusnak.

Nincs ez másként manapság sem. Természetes, hogy mind a két oldalon ott vannak az ökumené pártolói is, meg az ellenzői is. Ez a napi életünkben is lecsapódhat, és az a bizonyos iromány megjelenése is valószínüleg ennek az ellentétes felállásnak az egyik velejárója.

Amit javasolni tudok neked az, hogy élj továbbra is abban a szellemben, mint eddig, és nehogy megváltoztasd az ökumenizmusra alapuló életedet. Bizony az egyik oldalon Sátánnak nevezik a katolikus egyházat, a másik oldalon az örök ellenségnek a protestánsokat, és mind a ketten igazi keresztyénnek magukat. Na ezekben tévednek...

Áldás, békesség!