Szőnyi Szilárd,
itthon@hetivalasz.hu 7. évfolyam 7. szám, 2007.02.15.
VALLÁSHÁBORÚ
Új fejezetéhez érkezett a hazai vallásháború: balliberális szerzők minden eddiginiél heve-sebb össztűz alá veszik az egyházakat és a Fidesz hitvalló politikusait.
Új fejezetéhez érkezett a hazai vallásháború: balliberális szerzők minden eddiginél hevesebb össztűz alá veszik az egyházakat és a Fidesz hitvalló politikusait. Míg korábban jobbára a felekezetek közéleti szerepét és vélt vagy valós eltévelyedéseit bírálták, most a - nemritkán gyalázkodásig fajuló kritika már a hit lényegét is érinti
"Hosszú utat tettem meg, hogy azt a mondatot ki tudjam mondani, hogy hívő keresztény ember vagyok... Azóta annak a mondatnak a jegyében próbálok élni és végzem a munkámat, ami úgy hangzik, hogy az Isten dicsőségére és az emberek javára élni" - vallotta Orbán Viktor 2005 adventjén Balás Béla kaposvári katolikus megyés püspöknek. A Balog Zoltán református lelkész vezette beszélgetésen elhangzottak csak tavaly novemberre érték el a hitbéli megnyilvánulásokra kiváltképp érzékeny szerzők ingerküszöbét. Miután a Népszabadság elrettentésként hosszan idézett a párbeszédből, Farkasházy Tivadar Orbán "vallási tébolyáról" értekezett, Debreczeni József pedig kifejtette: amit a pártelnök művel, az nettó "elvetemültség", ugyanis szavai a "vallásos politikai fundamentalizmus ideológiáját" teremtik meg.
MOCSKOS INDULATOK
Kijutott a bírálatokból a tavaly a parlament emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottsága elnökévé választott Balog Zoltánnak is. Legutóbb Majsai Tamás, a Wesley János Lelkészképző Főiskola - kiugrott református lelkész - tanára azért szedte le róla a keresztvizet a Népszabadságban, mert tavaly ősszel felszólalt a Kossuth téri tüntetők előtt. A hivatásos egyházkritikus január közepi írásában a tőle megszokott indulattal hánytorgatta fel, hogy felebarátja nem határolódott el egyes korábbi tüntetők antiszemitizmusától azon a téren, ahol "a világtörténelem legmocskosabb indulatai is felszínre gyűrődtek". Balog válaszában rámutatott, hogy bírálója egyetlen szalonképtelen mondatot sem tudott tőle idézni, és hozzátette: "Tőlem a holokauszt, a "soa relativizálását" még nem kérte senki a jobboldalon, de vádlóm és a hozzá hasonló szerzők megteszik ezt kéretlenül is. Naponta relativizálják zsidók szenvedéseit azzal, hogy aktuálpolitikai fegyverként használják őket."
Kiújult hát a rendszerváltozás óta tartó vallásháború, s ha épp nincs napirenden egyházpolitikai ügy, még mindig kijátszható az antiszemita kártya. Míg azonban a kilencvenes években a vallást nem, csak vélt vagy valós túlzásait illett ostorozni, és főként azon folyt vita, hogy az egyházak mekkora állami támogatást élvezzenek, most egyre-másra lett gúny céltáblája a hitvallók személye és közössége. Majsai mellett Bitó László orvos-író és mások tollából sorra jelennek meg a felekezetekről mint valóságos bűnszövetkezetekről megemlékező dolgozatok, mely szervezeteket korlátozni kell, különben hazánk földi pokollá változik. Sőt újabban egyes szerzők zugteológusnak felcsapva kérdőjelezik meg a keresztény tanítást, amint tette Tóta W. Árpád, az Index publicistája is, midőn múlt héten blogjában a Jézus által javallt ellenségszeretetről mutatta ki, mekkora ostobaság.
"A támadók a vallásban kizárólag politikai tényezőt hajlandók látni, és az ő szemükben minden, a közélet terepére merészkedő keresztény idegengyűlölő, nacionalista, zsidóellenes. Az állam-egyház szétválasztásáért folytatott harc, mely a XIX. században haladó eszme volt, mára anakronizmussá vált; helyette az egyházak közösségépítő, mentálhigiénés szerepének erősítésére kellene egyesíteni az erőket" - véli lapunknak Balog Zoltán. Szerinte a kérdés mindig akkor kerül napirendre, ha a baloldal kampányát lehet vele szolgálni, vagy valamiről - most éppen a megszorításokról, a jogsérelmekről - el kell terelni a figyelmet. "Az engesztelhetetlen gyűlölet lehetetlenné teszi a párbeszédet olyan kérdésekben is, amelyekben közös nevezőre juthatnánk. Én az egyházat bírálók nem is egy észrevételével egyetértenék, de amikor ilyen értelmiségi gőggel és fanatizmussal támadnak, akkor nincs mit tenni" - vallja.
Kétségtelen: ahol a Fidesz vezetőjét "vallásvigéc újdondásznak", Semjén Zsoltot "Krisztus-kufárnak" nevezik (Majsai Tamás), s "vallási fanatikusnak" tartják Orbánt és Balogot (Buda Péter), ott nehéz a párbeszéd. Ha valaki az ötvenes éveket idézve a "klérus hataloméhségéről" (Csányi Vilmos), "templomi hókuszpókuszról" szónokol, és az istenhitet párhuzamba állítja az epilepsziával (Váncsa István), azzal nehéz mit kezdeni. Nem lehet épeszű a dialógus, ha valaki az egyházi iskolák szellemiségét a "keresztes seregek"-kel, a "vallásháborúk"-kal, "a konkvisztádorok hagyományai"-val, "a véres hittérítő buzgalom"-mal, "az inkvizíció embertelenségé"-vel azonosítja, és felveti, hogy a katolikus klérus ne szólaljon meg hazai kérdésekben, mert egy idegen államot képvisel (Bitó László). Ennek csak az az eredménye, hogy a keresztények összezárnak, és nem kerülhetnek felszínre például a Semjén Zsolt és Balog Zoltán felfogása közötti különbségek sem, amelyekről a - liberális jelzőt is vállaló - református teológus tavaly májusban így beszélt lapunknak: "A KDNP-nek főként azok fontosak, akik az egyházhoz tartoznak, nekem pedig azok is, akik nem."
ZSIGERI GYŰLÖLKÖDŐK
Bár az egyházat bírálókban sok a közös vonás, jelentős különbségek is mutatkoznak. A vallástalan Csányi Vilmos etológushoz hasonló kívülállóktól megkülönböztetendők a valamely felekezet hívei, köztük a liberális katolikus, kritikáit jobbára építő szellemben megfogalmazó Wildmann János; de vonalat kell húzni a Majsaihoz és Bitóhoz hasonló zsigeri gyűlölködők és mondjuk Buda Péter között is. Utóbbi fiatalember - Buda Ferenc költő fiaként - bár gyakran ilyen durván fogalmaz, nemzeti elkötelezettségű családi háttere, valamint nyugat-európai, katolikus egyetemi tanulmányaiból táplálkozó egyházkritikai hajlama között nemhogy ellentmondást nem, de összefüggést lát. "Sarkos kritikáimat a Fidesz korábban gyakorolt, s most szavakban megfogalmazott egyházpolitikai modellje váltja ki, melyet a közélet intézményes vallások általi újragyarmatosítása szóösszetétellel tudok jellemezni" - nyilatkozza lapunknak a magát istenhívő kereszténynek mondó, ám egyházhoz nem tartozó Buda.
A Zsidó Egyetem tanárával, a témában szintén sokat megnyilvánuló Gábor Györggyel tavaly nyárig a kancellária tanácsadójaként alkalmazott szakértő az állam radikális semlegessége mellett száll síkra. Elismeri, hogy meg kellene teremteni az egyházak anyagi függetlenségét, illetve szükség van a felekezetek és az állam - "egészséges távolságtartáson nyugvó" - együttműködésére, de a közfeladat-átvállalás támogatásán túl hitéleti célokra egy fillér közpénzt sem fordítana. "Orbán Viktorral pedig nem az a baj, hogy megvallja a kereszténységét, hanem hogy a hitet társadalmi elvárássá és politikai eszközzé silányítja" - állítja. Kérdésünkre egyik példaként Balog Zoltán nyilatkozatát említi, melyben az Orbánhoz közel álló teológus arról beszél, hogy a jobboldal a nemzetstratégia részévé kívánja tenni az egyházakkal való szövetséget, ami korábban olyan jelképes gesztusokban fejeződött ki, mint a millenniumi zászlószentelések. "Amikor pedig Orbán olyanokat mond, hogy az egyház mérce, amit a kormánynak el kell fogadnia, akkor azzal azt jelzi, hogy a jövőben is szembe kíván helyezkedni a világnézetileg semleges állam elvével" - teszi hozzá.
DUNAÚJVÁROS SZENTJE
Schanda Balázs egyházjogász ezzel szemben lapunknak azt hangsúlyozza, hogy az állam nem légüres térben mozog, hanem adott történelmi, kulturális, erkölcsi előfeltételek közepette kell különféle identitások együttélését biztosítania úgy, hogy ne azonosuljon egyikkel sem, és intézményesen se fonódjon össze velük. "Ez ma a jog szintjén megvalósul, és nem látok érdemi törekvést arra, hogy valaki megváltoztassa. A jelképes gesztusok terén pedig a mérce az lehet, hogy mi az, amit az emberek általában elfogadnak. Az alapvetően baloldali Dunaújváros vajon miért érezte szükségét, hogy kórházát Szent Pantaleonról nevezze el? Talán mert a nem hívők nagy részében is ott él a vallási elemekkel átszőtt kulturális folytonosság igénye" - érvel, hozzátéve, hogy ez mindaddig nem lehet aggályos, amíg nem jelent kötelező elvárást mindenki számára.
Az egyházjogász még továbbmegy. Szerinte ma az állam és az egyház szétválasztásának és a lelkiismereti szabadságnak az elvét kevésbé az egyházak fenyegetik; ehelyett időszerűbbnek tartja szembenézni azon törekvésekkel, amelyek esetenként - s még csak nem is feltétlenül rossz szándékkal - a hatalom, illetve a felekezeteket bírálók oldaláról látszódnak. Példaként az egyház létjogosultságát is kétségbe vonó támadásokat és az akadozva folyósított egyházi támogatásokat említi, illetve azt a jelentést, amelyet tavaly ősszel a szentszéki-magyar szerződés megvizsgálására létrehozott munkacsoport tett le a kormány asztalára. A szakértők azt javasolják: a személyi jövedelemadó egyházaknak felajánlható egy százalékáról a jövőben ne lehessen állami alap javára rendelkezni, a felekezetek számára így befolyó pénzeket pedig az APEH-nek nem központilag, hanem területi bontásban kellene továbbítani. Schanda Balázs szerint az előbbi kitétel megvalósulása a lelkiismereti szabadság terén lenne visszalépés, utóbbi esetben pedig a hatalom "állami eszközökkel gyámkodva próbálna belső egyházi viszonyokat átrendezni" - nyilván nem az állam-egyház szétválasztását kimondó elv legnagyobb dicsőségére.
Közszereplők?
Közszereplőnek nyilvánított a bíróság múlt héten hat egyházi vezetőt, így - ha a másodfok nem változtat az ítéleten - kutathatóvá válnak az esetleges titkosszolgálati érintettségükről szóló dokumentumok. Két éve egy újságíró fordult bírósághoz, miután Seregély István, Veres András, Bosák Nándor, Szebik Imre, Frenkl Róbert és Zoltai Gusztáv nem vallotta magát közszereplőnek, így nem lehetett róluk anyagot kérni az állambiztonsági levéltártól. Ők ma is vitatják, hogy "feladatszerűen befolyásolnák" a közvéleményt, ezért fellebbeznek. A református egyház vezetője, Bölcskei Gusztáv ugyanakkor korábban elismerte, hogy közszereplő, így róla kiderülhetett, hogy a dokumentumok szerint nem állt kapcsolatban az állambiztonsággal. Az evangélikus egyház új vezetése üdvözölte a bíróság döntését.