Szamár-beszéd
[2007.02.17.]

Orbán Viktor 9. évértékelése hozta a szokásos formát: Thürmer Gyulát balról, Csurka Istvánt jobbról próbálta előzni a Fidesz-vezér. De legalább végre megtudhattuk, kikből áll az „új többség”.

Orbán Viktor ismét saját, odaadó hívei előtt, zavartalan környezetben adhatta elő magát, biztonságos távolságban az ellenvéleményektől és kritikáktól. A lelkesült tekintetek és közbetapsolások közepette aztán el is mondta (megint), miért a Fidesz Magyarország egyetlen reménye.

A beszéd hagyományosan tanmesével indul: a reformszellemű gazda kútba temeti az oda beesett szamarát, mert az olcsóbb, mint kihúzni. Kiszámolta az álnok reformszellemű. (Értik? Reform. Ja, rendben, akkor továbbmehetünk.) A csacsi azonban lerázza magáról, amit rálapátolnak, így végül annyi föld lesz alatta, hogy ki tud sétálni a betemetett kútból, és faképnél hagyja a gazdát.

Az évértékelés első része hasonló fennkölt stílben hömpölyög tovább. A kormány az „új arisztokráciát”, külföldi és hazai pénzemberek e rejtélyes társaságát kiszolgálva juttatta csődbe az országot. (Azt mondjuk, nem értjük, hogy évente jut csődbe az ország, vagy ugyanarról a csődről beszél Orbán öt éve?) Mégpedig úgy, hogy az ő érdekeik szerint alakították a törvényeket, és ellopták a magyarok pénzét. Mert nota bene: a kötlségvetési hiány azt jelenti, hogy a kormány pénzt lop. Aki nem hiszi, olvassa el a beszédet.

A nagysikerű „elsőkből lettünk utolsók” lemez lejátszása sem maradhatott el. Bezzeg Szlovénia már bevezette az eurót, minden környező ország beelőzött minket (Ééértik ugyeee? Románia is!). Ehhez most csak annyi adalék járult, hogy a magyarországi jövedelemadó-befizetéseket meghaladja az ország adósságszolgálata. Ez így elég vadul hangzik, de nem kételkedünk abban, hogy található két statisztikai adat, ami igazolja az állítást, más kérdés, hogy statisztikák önmagukban nem relevánsak. De ha ez így egy az egyben igaz is: egy európai összehasonlításban közepesen eladósodott országban ez csak akkor lehetséges, ha tömeges az adóelkerülés. (És tényleg.)

Megkaptuk a szokásos gazdagellenességet is: három milliárdos (Kóka János, Gyrucsány Ferenc és Veres János) a főbűnös, ők irányították a szakadék felé az országot. (Aminek szélén megint csak öt éve táncolunk a Fidesz vezetője szerint.) A tettestársak a kormánykoalíció képviselői és a baloldali értelmiség , csak így, differenciálatlanul. Ők a menthetetlenül elfajzottak. De maga Gyurcsány a patás ördög, ezt néhány, gondosan megvágott idézettel igazolja a szónok. (Idéz Lenintől is, de az legalább szellemes. Bár adott helyen és időben nem túl ízléses.)

Van még reménység azonban a baloldali szavazók számára, akiket arra kér Orbán, hogy nyissák fel szemüket és ne hagyják, hogy a baloldal állandó félelemkeltéssel, manipulációval igában tartsa őket. Csatlakozzanak az új többséghez, hogy Magyarország újra erős legyen.

Ezzel el is értünk az utóbbi hónapok legnagyobb Fidesz-misztériumához, az „új többséghez”. Most tételesen is megtudhatjuk, kikből is áll ez az embertömeg, ami szembefordult a kormánnyal. A szociálisan védtelenekből, a tenni akarókból és a fiatalokból. Mert hogy őket lehetetleníti el a baloldal. Őket nem tekinti tulajdonának a Fidesz, de csak ezen párt segítségével lehetnek sikeresek.

Orbán Viktor nagyívű gondolatmenetében a baloldal háborút indított a társadalom ellen. A beszéd nyíltan és durván beszél a politikai ellenfelekről. „Megszabadulni”, „megbüntetni”, „a rendőrséget az országra uszították”. A vizitdíj Kóka volt cégének kistafírozására szolgál, a kórházbezárások a ingatlanspekulációról szólnak, a Rendőrpalota elleni merényletet a baloldal szervezte, hogy igazolják saját hazugságaikat. Minden a nagy, Magyarhon elveszejtésére szervezett összeesküvés része.

Persze mindez elkerülhető, ha mindenki a Fideszt támogatja. Mert béke csak akkor lesz (nota bene: háború van), ha az emberek az igazságot akarják, és aki az igazságot akarja, a Fideszre szavaz. Tiszta sor. (Lásd még: független = az én véleményemen van; konszenzus = mindenki egyetért velem.) Csak az győzhet, aki szerint egy az ország, egy a zászló. A Fidesznek (elnézést: a polgári oldalnak) szerencsére kitűnő csapata van: Kósa Lajos, Szájer József, Járai Zsigmond, Tarlós István. (Mondjuk ebből kettő legalábbis necces: Szájer és Járai nem lehetnek a polgári csapat tagjai, hisz posztjukon kizárólag az ország érdekeit képviselhetik, politikai hovatartozásra való tekintet nélkül. A polgári oldal pedig bizonyosan politikai alapon szerveződik, ha a baloldalt támogatók nem lehetnek részei. Tehát Orbán megkérdőjelezi az EP-képviselők és a jegybankelnök pártfüggetlenségét, ami legalábbis nem szerencsés.)

Orbán meghirdeti, hogy plebejus politikára van szükség, ami az ő értelmezésében az előjogok eltörlését jelentené. Kiáll emellett a kapitalizmus mellett, de csak azzal a feltétellel, hogy a szabad verseny szabályai ne vonatkozzanak a magyarokra. Megokolja azt is, miért nem egyezik ki a Fidesz a nemzeti minimumról a baloldallal: mert a polgári oldal nemzeti maximumra törekszik. Nem túlélni akar, hanem győztes lenni. Ennek eléréséhez pedig Fidesz-kormányzás kell, mert négy év alatt megmutatták, hogyan kell jól kormányozni. Ők például nem engedték a neonácikat Budapesten demonstrálni, míg a mostani kormány igen. (Magyarán újra és újra megtagadták tőlük a teljes véleménynyilvánítási szabadságot, amit most számon kérnek a Gyurcsány-kabineten. A MIÉP-pel való szoros együttműködést pedig nem nevezhetjük a neonáci eszmékkel szembeni leghatékonyabb fellépésnek. A többi stimmel.)

Elképesztő mennyiségű ökörséget (pardon: szamárságot) zúdított tehát megint lelkes hallgatóságára a Fidesz elnöke. Primitív populizmusa pedig csak azért sajnálatos, mert mégoly jogos kritikái elsikkadnak a sok vádaskodás és öntömjénezés mellett. Minek kell 40 milliárdért digitális táblákat venni, amikor sokszor a működésre sincsen pénze sok iskolának? De a kiugróan magas munkaidő felemlegetése is jogos. Amíg a Fidesznek nincsen a kormány zrikálásán túlmutató politikája, addig ezek a lényegi kérdések csak mellékszerephez juthatnak egy évértékelésben. És már ezért önmagában is aggályos évértékelésnek hívni.


Nimila Zsolt

Gyurcsány-blog A népességfogyásról
Létrehozta: Gyurcsány Ferenc 2007.02.21 14:55

Megkopott a parlamenti politikai vitanapok fénye. Alig néhányan jönnek tűzbe, ha azt hallják, hogy valaki vitanapot kezdeményezett. Sajnos nem áll messze a valóságtól, hogy már a vitanap előtt is elég pontosan lehet tudni, ki mit képvisel, így az érvek legtöbbször nem nagyon hatnak egymásra. Ezzel együtt én vitapárti vagyok, mert szélesebb közösség előtt is elmondható, hogy ki mit gondol egy adott kérdésről. Akik érdeklődnek a politika iránt, azok híradásból, újságokból valamennyire tájékozódhatnak.

Tegnap a Kereszténydemokrata Néppárt javaslatára a népesedéspolitikáról tartottunk parlamenti vitanapot. A szokásos koreográfia szerint zajlottak az események, de hozzá kell tennem, hogy az ellenzéki vezérszónokok közül a KDNP és az MDF vezérszónoka is meglehetősen mérsékelt, nyugodt hangot ütött meg. Az MDF kifejezetten színvonalas elemzéssel lepte meg a Házat.

Ami a bonyolult népesedéspolitikát illeti, a diagnózis nem túlságosan bonyolult. Magyarország illeszkedik egy hosszabb távú, európai trendbe, amely szerint nagyjából ötven éve egyre kevesebb gyermek születik országunkban. Ebben az időszakban soha nem értük el a természetes reprodukcióhoz szükséges, a szülőképes korban lévő nőkre eső 2,1 gyermekes átlagot, és ez a tendencia évek hosszú során keresztül folytatódott. A ’70-es, ’80-as években rövid időre megfordult a trend, amikor az úgynevezett Ratkó-gyermekek népes tábora felnőtt korba ért és családot alapított. Mára azonban ez a bizonyos bűvös 2,1-es szám alig több mint 1,3. Tegyük hozzá, ahogy 7-8 éve Európában megállt ez a csökkenés, úgy 2004 óta nálunk is látható egy kis stabilizáció, enyhe emelkedés.

Itt álljunk meg egy pillanatra, mert az ember könnyen saját intézkedései következményeit látja a népesedési folyamatok javulásában. Jó lenne elkerülni azt a hibát, amit elődeink nem kerültek el, amikor 2000-ben győzelmi jelentésben tették közzé, hogy végre növekszik a gyermeklétszám – ami igaz is volt, egyetlen egy évre –, aztán mindjárt utána a következőben, meg az azt következőben csökkent, azaz érdemes óvatosan fogalmazni. De még így is nyugodtan hozzátehetjük, hogy valami változik. Az okok persze összetettek. A tavalyi már az egymást követő harmadik év volt, amikor 1-2 ezer fővel növekedett a születések száma. 2006-ban minden bizonnyal nem léptük át a százezres létszámot, de nagyon megközelítettük azt. Ahova ki akarok lyukadni, az nem önmagában ez a folyamat, hanem azok az elemzések, amelyeket nagy, nemzetközi szervezetek végeztek, összehasonlítva az egyes országok népesedési folyamatait. A lényeg, hogy mi is áll a gyermekvállalási hajlandóság mögött.

A nagy nemzetközi szervezetek elemzései figyelemreméltó válaszokat adnak arra a kérdésre, hogy mi is áll a gyermekvállalási hajlandóság mögött. A magasabb termékenység szempontjából Franciaország és a skandináv országok tekinthetők sikeresnek. Mi derül ki ebből? Az, hogy azokban az országokban nagyobb a gyermekvállalási kedv, ahol a társadalmi kultúra megengedő és befogadó, és ahol szabadabban eldönthető, hogy ki milyen családmodellt választ. Az elmúlt években hihetetlenül megnőtt a nem házasságban született gyermekek száma. Arányuk tíz-egynéhány évvel ezelőtt nem érte el a 20 százalékot, ma pedig ez a szám már 35 százalék körül mozog, és ez az európai tendencia.

Azt látjuk, hogy ott nagyobb a gyermekvállalási kedv, ahol jobban elfogadják, hogy a fiatalok akár hagyományos házassági kötelékkel megerősített párkapcsolatban élhetnek, vagy úgy is dönthetnek, hogy együttlétüket, családi összetartozásukat nem erősítik meg a házasság intézményével. Az is látszik, hogy ott nagyobb a gyermekvállalási kedv, ahol a család, a családhoz kötődő értékek tekintetében az állami, vallási normák inkább megengedők, elfogadók, és ahol a nők egyenjogúságát széles és átfogó intézmények, támogató kultúra övezi. Ott születik több gyerek, ahol a nők gyermekek melletti munkavállalását különböző szabályok segítik. Kedvez a gyermekvállalásnak ha erős, a magánviszonyok tekintetében alapvetően szabadelvű megközelítés uralkodik, és a nemek közötti esélyegyenlőség nem egyszerűen törvényi védelmet élvez, hanem erős, közös kulturális támogatást is. Ahol hagyományosabb a női szerep, és a család felfogása, ahol a nőnek a fakanál mellett kell maradnia – Dél-Európában, a mediterrán világ egyes országaiban nem ritka ez a gondolkodás –, ott lényegesen kisebb a gyermekvállalási kedv.

Ez a hagyományos, konzervatív gondolkodás egyik nagy csapdája. Egyik oldalról a konzervatív politika nagyon sokat beszél a nemzetfogyás veszélyéről, amely egyébként egy valóságos veszély, és kell is róla beszélni, másik oldalról viszont lándzsát tör a hagyományos, helyenként patriarchális társadalmi viszonyok megőrzése mellett, amelyről pedig azt látjuk, hogy nem éppen bátorítja a gyermekvállalást. A nemzeti progresszió erői e tekintetben jó úton járnak. A nemzeti érdek és a saját politikai, kultúrális meggyőződés egymást támogatja.

Nem tudom, hogy ez az összefüggés és tanulság hány résztvevő és hallgató számára volt világos és érthető. Aki a vitát végighallgatta, megérthette, hogy nem egyszerű technikai kérdésről van szó, hanem sokkal tágabb összefüggésbe helyezhető, mondjuk úgy, hogy világszemléleti ügyről.

De ez a tegnapi nap volt, ma pedig már új napot kezdtünk. Gyerünk Barátaim, tegyük a dolgunkat!

Hogy magukat hívőnek nevezők képesek botlani, arra te is elég jó bizonyíték vagy, nem csak a pedofil papok. A pedofília pedig nem a papok kiváltsága, csak az nem érdekes hír, hogy pl. az USA-ban ilyen bűnök miatt elítéltek milyen egyházba tartoznak.
A nagyon nagy gáz az, amit te csinálsz. Rendszeresen magyarázol bele mások mondanivalójába olyan dolgokat, amiknek semmi köze az igazsághoz. Rosta nem erkölcsös embereket akar nevelni, hanem nem örül annak, hogy megszűnik a gyermekek büntetjogi védelme. Egy 14 éves gyermek még nem kiforrott személyiség. Olyan döntést hozhat, amivel később élete végéig zsarolható. Tudod az egy kicsit bizarr dolog, amikor a 40 éves szakálas bácsi -aki nem haragszik, csak egy kicsit izgatott- elhív egy 14 éves kisfiút egy izgalmas fényképezésre. Az általad fanolt klán ezt emeli be a társadalomra veszélytelen, normális magatartásformák közé. Te pedig ehhez írsz védőbeszédet.

Hazafi kordondöntögetők
[2007.02.08.]

Az utóbbi időszak felháborító eseményeinek összefoglaló írása, avagy hazafi álmagyarok és népességcsökkenés...vagy mégsem?

Egy igencsak különös kérdéssel kezdeném a cikkem, kérem, ne ijedjenek meg a kérdés abszurditásától: mennyire kedvező a mai magyar politikai helyzet az ország lakosságának?

Az „késztetett” „tollat fogni”, hogy egy hihetetlen és számomra megdöbbentő statisztikai adatot véltem lelni a minap. Eszerint a 2007. január elseje és cikkem megírása napja (február 8-a) közötti időszakban több mint kétezer fővel csökkent Magyarország lakossága. Egészen pontosan, míg Újévkor körülbelül 10 055 613 fő volt a lakosok száma, addig február 8-ára ez a szám 10 053 389-re apadt. Aztán megnéztem 2006 augusztusában (tehát még a szeptember 18-i zavargások előtt) az értéket, ekkor 10 064 405 főt számlált. Nos, itt már 10 ezer főről kell beszélnünk. Ám ezután ért csak igazán a meglepetés, ugyanis, amikor kíváncsi lettem a 2007 december 31-én Magyarországban élők számára, akkor is készségesen tudatta velem, hogy jelenleg 10 034 702-en élnek hazánkban. És ekkor éreztem azt a pillanatot, hogy ehhez sem Orbán Viktor „oszt jónapot” vagy a „térdre csuhások” kívánsága, sem Mikola baklövései, sem Gyurcsány, Szekeres vagy Lamperth Mónika kiszivárogtatott beszédei nem foghatók. Hamis adatokat ismertetnek egy „hivatalos” oldalon, és ugyan feltüntetik az „időgép” szót a dátum fölé írva, minden bizonnyal az 1949-ben közölt adat (mert csak eddig lehet visszamenni az időben) sem hivatalos, pontos, biztos érték, csupán egy kiszámolósdit játszó gyermeteg elme „találmánya”.

Sajnos valami úton-módon minden nap fel kell háborodnom valamiért. Újra és újra át kell élnem a Fidesz akcióit (azt, hogy kordonokat, elnézést kérek, „vasfüggönyöket” döntögetnek a „Kossuth Lajosról elnevezett téren”, hogy polgári engedetlenségnek elnevezett törvénysértő cselekedeteket követnek el, hogy MSZP-s képviselők irodái és otthonaik előtt tüntetnek, hogy már a Duna túloldalán is, a Batthányi téren is zászlókat lengetnek és valami „őskori” magyar zenét játszanak, megmutatván, hogy ők Igazi Magyarok, hogy ha veszek egy könnyűzenei könyvet, amit egészen véletlenül egy szélsőjobb szerző írt, akkor már annak a címét is székely rovásírással támasztja alá, majd Elvis Presley és Led Zeppelin közé beiktatja a magyar politikai helyzetet).

Hamarosan elérkezik március 15-e, fel is kell készülni mindenre, de már most „engedetlenkednek”, képtelenek kivárni azt a napot, tereken találkozom „GENOCIDIUM” és „GYILKOS MSZP-SZDSZ KORMÁNY” feliratokkal, információkat kapok Felvonulás téri demonstrációkról és még sorolhatnám Schmidt Máriától „Horváth Zsolton” át egészen a miniszterelnököt „Lenin kevésbé tehetséges tanítványának” tituláló „értékelésig” vagy a „titokzatos” Jones-ig, akinek nem szabad visszajönnie.

Egyre radikálisabb lépésekre szánja el magát a jobbközép pártnak illendő ellenzék, egyre inkább tudnám Orbán Viktort Csurka Istvánhoz vagy esetleg (ki kell mondanom) Gömbös Gyulához vagy Szálasihoz hasonlítani, semmint Antall Józsefhez vagy Boross Péterhez, akihez inkább illenék. Ahogy Schmidt Mária jellemezte Orbánt cikkében, Jones, aki Orwell Állatfarmjában a diktátor gazda, akitől meg kell szabadulni, az később eggyé vált a hatalmat átvevő disznókkal és nem tudta a nép megkülönböztetni az embert az állattól. Tehát tulajdonképpen Hitler is hasonlított valamennyire Sztálinhoz, csakúgy, mint Szálasi Rákosihoz vagy Orbán Kádárhoz. Egyikük sem tette szebbé életünket, teljesen mindegy volt bizonyos szempontból, melyikük kerül hatalomra és hol. Azonban manapság a rossz érvényesül és két rossz közül a kisebbiket kell választani, akkor is, ha felszínre kerül egy beszéd, akkor is, ha megszorítanak, ha reformálnak, ha liberalizálnak. Schmidt igazat mondott: nem szabad engedni, hogy „Jones” visszajöjjön, azonban az eddig alárendelt szerepet betöltött „Napóleon” sem léphet a helyébe.

Ahogy Graciány Morales spanyol moralista mondta valaha: „A tett az élet magva, a szavak csak díszei.” Ehhez azonban hozzátennék egy másik idézetet is Dr. Samuel Johnsontól: „A hazafiság a gazemberek utolsó menedéke.”

Próbálkozhat hát itt bárki ablakba kitűzött nemzeti lobogóval vagy árpádsávos zászlókkal, a kokárda napi rendszerűségessé való viselet bevezetésével, régi magyar dalokkal és székely írásmóddal, nem ezektől az apróságoktól lesz magyar az ember, hanem a szerencsére teljesen önálló értéket képviselő bennső identitástól.

Örülök, hogy legalább ez vigaszom lehet.

Kuruc, én ugyan nem írok ehhez védőbeszédet! Én is elítélem ezt a dolgot! Azonban elítélem a házasságtörést, házasságon kívüli szexet is. Akkor ezeket is államilag tiltani kéne, mert a hívők államilag rá akarják erőszakolni a kereszténységet a nem hívőkre? Iszonyatos károkat okozott ez az évezredek alatt. Persze te lehet, hogy ebből semmit se értesz...
Ha egy hívő érvelni akar állami törvények tekintetében, máshogy érveljen, és akkor a nem hívők is esetleg egyet fognak érteni vele.

Amúgy meg igenis nagyobb hír egy pedó pap mint pl. egy pedó postás mondjuk. Ha ezt se érted, akkor nagyon sajnálom...

Az ilyen Rosta félék azok, akik miatt az emberek utálják a kereszténységet!

Gyurcsány-blog Forradalmak és kompromisszumok
Létrehozta: Gyurcsány Ferenc 2007.02.08 12:26

Szeretjük a forradalmi romantikát, versben, dalban, visszaemlékezésben, ünnepi teatralitásban. Van bennünk kellő tisztelet Dózsa György vagy Rákóczi Ferenc iránt, a nemzeti emlékezetben jól elfér egymás mellett a korábban egymással sokat küzdő Széchenyi István, Kossuth Lajos és Deák Ferenc. Minden ellentmondásosságával együtt politikai, történelmi erényként vesszük számba 1918 őszét, Károlyi köztársaságát – amit akkor persze népköztársaságnak hívtak –, és mi tagadás, csodáljuk ’56 heroizmusát. Bárhogy is, a mi forradalmaink rendre elbuktak, a tűz, az erő végül rendre megkopott.

Kompromisszumainkat, kiegyezéseinket – miközben jelentős eredményt hoztak – kevéssé tartjuk dicsőségesnek. Igaz ez a rendszerváltozásra is, amely egy igazi, nagy történelmi-politikai kompromisszumnak számít. Tegyük hozzá, azt gondolom, hogy sikeres kompromisszumot kötöttünk akkoriban. Mindannak dacára, hogy okunk van tengernyi kritikával illetni egyik vagy másik következményét, folyományát. A forradalmak mindig utat nyitottak egy nagy kompromisszumnak. Tudom én, hogy ez egy végletesen leegyszerűsített történelemszemléletre utal. De bárhonnan nézzük is az elmúlt pár évszázadot, mégiscsak az a helyzet, hogy a magyarok jobbak voltak kompromisszumban, mint forradalomban.

A kiegyezéseink több sikert hoztak, mint radikális nekibuzdulásaink, még akkor is, hogyha a kettő között van kapcsolat. Nem egyszer a forradalmi radikalizmus nyitott utat a későbbi mérsékelt kiegyezés számára, amelyben aztán mindenki megtalálta a maga helyét. Most a rendszerváltoztató, világbillentő radikalizmus számára sem a belső társadalmi igény, támogatottság, sem pedig a külső, nemzetközi feltételek nem adottak. A kérdés nem is ez. A kérdés jelenleg az, hogy a status quo mozdulatlanságát őrizzük-e, vagy inkább átépítő, mérsékelt reformkompromisszumok következnek. Furcsa módon tehát a reformokkal kapcsolatos „ne változzon semmi” – sok esetben szociális – populizmusa, amelynek minden mondanivalója a gázáremelés körül forog, valamint a „végveszélyben a haza, és csak radikális, forradalmi változások hozhatnak megoldást” hozzáállás önellentmondó módon kapcsolódik össze egy politikai áramlatban.

Ezzel szemben a mi dilemmánk inkább az, hogy miképpen lehet elkerülni a reformradikalizmus veszélyét, megértve, hogy a határozott átépítés, az ország megújítása csak változások sokaságán keresztül történhet meg. A változásoknak azonban okosan építkezőnek, nyitottnak, a társadalmi-politikai kompromisszum lehetőségét is megteremtőnek kell lenniük. Szóval igent mondok a reformra, a radikalizmusra azonban nemet. Reform igen, változatlanság nem. Kompromisszum igen, forradalom nem. Azt gondolom, ilyen cövekek és megfontolások határolják az okos cselekvés lehetőségét.

arany szivem Rosta...

én meg hadd monnyak má ERRE nemet:

NEM ezért jövök erre a fórumra, hogy hideget-meleget kapjak jobbról-balról


KIVÁLÓ, hogy már a szakállas negyvenes bácsival is összeismertettél (te jó ég, ÉN IS az vagyok :O)

nem lehetne ezt valahogy ABBAHAGYNI?!?


tudod... "ha én egyszer kinyitom a számat"...

Arany komám Net!

Esténként olvasgatva a neten bekopizom azokat az érdekes cikkeket, amelyeket olvasok. Tehetek én arról, hogy ezek a cikkek téged nem érdekelnek?

NEM!

Érdekes, hogy ezek a cikkek miféle érzelmeket indukálnak itt az emberekben. Van aki lekommunistáz, mások szerint a személyem már önmagában probléma, neked meg most a pedofil törvény beidézése során keletkező vita, majd a Gyurcsány blog nem tetszik.

Szoktál olvasni érdekes cikkeket? Ha igen, hát másold be te is!

Én pont most találtam egy érdekes cikket arról, hogyan lehet három hónap alatt 3 milliárdhoz jutni egy egyszerű átlagos állampolgárnak. Hát be kell másolnom legalább a linket!

Ja, és legfőbb ideje, hogy kinyisd a szádat. Nem tűnsz te olyan kis félénk embernek...

Tudod mit? Bekopiztam, de kitöröltem. Keresd meg magad, ha érdekel...

Én pont most találtam egy érdekes cikket arról, hogyan lehet három hónap alatt 3 milliárdhoz jutni egy egyszerű átlagos állampolgárnak. Hát be kell másolnom legalább a linket!




Szia kedves Rosta!
Na látod, ez érdekelt volna.

Kedves Endi!
Azért némi különbség van a büntető jog ultima ratio-s eszközeivel védett morális értékek, személyek és a nem védettek között. Hűségessé nem a világi törvény tesz valakit, ez biztos. Itt viszont jóval többről van szó, kiskorúakról, befolyásolható korú gyerekekről, akiket jó lenne, ha megvédene a társadalom. Függetlenül attól, hogy a jogalkotó, ügyész, bíró, rendőr hisz-e, vagy sem.
Ilyen alapon azt is lehetne mondani, hogy ne zárjuk börtönbe a gyilkosokat, mert meg kell őket téríteni. A társadalom többsége soha sem lesz hívő. Már ha a Bibliából indulunk ki. Arra van lehetőség, hogy egy modern társadalomban érvényesítve érdekeinket rendezetté tegyük egy állam életét. Erről szólna a politikai kereszténység, többről értelemszerűen nem, mert az már személyes hit kérdése.
Nem érzem úgy, hogy szégyellnem kellene magam, vagy Rostának, mert nem szeretnénk olyan világban élni, ahol a ráncos megkínálja a 14 éves kislányt egy füves cigivel, hogy utána emlékezetes képeket csináljon róla.
Valami oka van, hogy a katolicizmusért nem kifejezetten rajongó Exrefis sem díjazza a szadit.
Üdv: Kuruc

Arany komám Net!

Esténként olvasgatva a neten bekopizom azokat az érdekes cikkeket, amelyeket olvasok. Tehetek én arról, hogy ezek a cikkek téged nem érdekelnek?

NEM!

...

Szoktál olvasni érdekes cikkeket? Ha igen, hát másold be te is!
...
[/quote]

íme:


A megosztási kísérletek veszélyére figyelmeztette a romániai magyarságot szombaton Marosvásárhelyen Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke, aki rossz döntésnek nevezte az erdélyi református egyházkerület legutóbbi, a szövetséggel szembeni „ultimátumszerű” felhívását, szerinte az egyre mélyülő belpolitikai válság a magyar közösséget is válságba sodorhatja.

A politikus az RMDSZ „miniparlamentjének” nevezett Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) ülésén történelmi fordulatnak nevezte, hogy Románia csatlakozott az Európai Unióhoz. Mivel az RMDSZ sokat tett ezért az integrációért, Markó szerint a szövetség beteljesítette a romániai magyarság egyik történelmi küldetését. Sajnálattal állapította meg, hogy utóbb valósnak bizonyultak a csatlakozás előtt napvilágot látott prognózisok, amelyek politikai konfliktusok elszabadulását jelezték előre.

Jelenleg ugyanis az országban politikai és erkölcsi válság van – szögezte le Markó Béla. Egyben felhívta a figyelmet, hogy ezzel egy időben a romániai magyarságnak ismét megosztási kíséretekkel kell szembenéznie. Ennek pedig az lehet a végeredménye – fűzte hozzá –, hogy a romániai magyarság is politikai válságba kerül.

Romániában jelenleg nem a programokról folyik a vita, nem a társadalom nagy problémáira keresnek megoldást, hanem különféle botrányok robbannak ki, az állami intézmények és a pártok lejáratják egymást – hangoztatta a szónok. Politikai társbérlet alakult ki, mert a parlamentet jelenleg az ellenzék irányítja – tette hozzá.

Határozottan leszögezte: az RMDSZ-nek nem érdeke a román demokratikus berendezkedés megváltoztatása, az RMDSZ azt szeretné, hogy erős parlamentje lenne az országnak, mert abban a romániai magyarság is megszólalhat.

Mindezt azzal kapcsolatban mondta, hogy Traian Basescu a minap bejelentette: népszavazást kezdeményez az egyéni választókerületi szavazási rendszer bevezetéséről (jelenleg ugyanis listás választási rendszerben választják a honatyákat). Markó hangsúlyozta, hogy az RMDSZ rosszul járna a jelenlegi rendszer megváltoztatásával. Az egyéni választókerületi rendszer esetén a szavazatok 30 százaléka elveszne, és ha a tömbmagyarság által lakott Székelyföldön a magyarság számára kedvezőtlenül alakítják ki a választókerületeket, akkor megtörténhet, hogy onnan sem juttathat be képviselőket a romániai magyarság a parlamentbe. Így megtörténhet az is, hogy egyes politikai erők 51 százalékos többséggel 100 százalékos hatalomra tehetnek szert – mondta az RMDSZ elnöke.

Az erdélyi magyarságot a megosztási kísérletek veszélyére figyelmeztette. Ha e kísérletek sikerrel járnak – mondta –, és a magyarságnak megszűnik a parlamenti képviselete, leállhat Erdély fejlesztésének a folyamata, nem haladhat előre sem a kisebbségi törvény, sem a magyar anyanyelvű egyetemi oktatás ügye.

Beszédében Markó érintette, hogy az RDMSZ európai parlamenti listáján szereplők mellett Tőkés László református püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) püspöke is indulni kíván a májusi európai parlamenti választásokon. Elhibázottnak nevezte és visszautasította az Erdélyi Református Egyházkerület Elnökségének (EREK) és az Esperesek Kollégiumának „ultimátumszerű” felhívását. Ebben az aláírók figyelmeztetnek: ha az SZKT tagjai nem bírálják felül az említett választási listát, és a második befutó helyre nem kerül fel Tőkés László, akkor a független jelölt támogatására fogják buzdítani az egyházkerület tagjait.

Markó szerint hiba lenne belerántani a politikai vitába az egyházat. Kifejezte meggyőződését, hogy a hívek közül sokan nem értenek egyet ezzel az állásfoglalással. Felolvasta az EREK igazgató tanácsának egyik korábbi döntését, amelyben megtiltotta lelkipásztorainak, hogy politikai szerepet, fizetett tisztségeket vállaljanak.

Kedves Kuruc!
Személyes megszólíttatás okán.
Az nem kétséges, hogy Endi is elutasít miden ilyen erkölcstelen dolgot. Ő azt vitatja, hogy hol van a határ, ahol az államnak törvényi eszközökkel be kell, vagy érdemes beavatkozni erkölcsi kérdésekbe.
Ez egyáltalán nem olyan egyértelmű.
Vannak ugyanis ma is természetesnek tartott, megengedett, vagy törvénnyel védett cselekedetek, amelyek sokkal nagyobb kárt okoznak a társadalomban, mint egy ilyen kétségtelen nemszeretem törvény. Nagyon nagy a bölcstelenség. De abban igazad van, hogy egy törvény, még ha nem is tartatható be, mindenképpen van egy üzenete, egy értékhordozó szerepe.
De, hogy a fentiekre mondjak példát. A válás ma teljesen elfogadott dolog, pedig ez több kárt okoz a társadalomnak mint egy pedofil törvény lazítása. Ugyanis a válások termelik ki nagyrészt a deviáns magatartások utánpótlását. A gyerkeket jobban védi a család, mint bármilyen törvény.
Vagy. Mérhetetlen károkat és egyéb későbbi problémákat okoz az, hogy a pedagógusok kezéből kivették a fegyelmezés eszközét.
Pedig ezt is teljesen természetesnek fogadjuk el. Nem szabad megverni a gyereket mert sérülhet a lelke, miközben minden nap töménytelen dolognak ki van téve, ami ezerszer nagyobb sérülést okoz és nem csak okozhat.
Ennyi, egy kis gondolatébresztőnek.
üdv
ex

Rosta, kevesebb fröcsögést és több logikát, ha szabad kérnem.

Ha azzal van bajod, hogy egy 14 éves gyerek nemi életet él, akkor nem értem miért nem azt a törvényt támadod ami ERRE ŐT FELJOGOSÍTJA? Belekötsz egy piszlicsáré módosításba, ahelyett, hogy kimondanád, nincs az jól, hogya törvény megengedi, hogy valaki 14 évesen szabadon rendelkezzen a szexualitásáról. Mondd azt, hogy emeljék fel a korhatárt X-évvel. Erre azt mondanám korrekt és logikus, ha nem is feltétlen értenék vele egyet.
Az a szülők felelőssége, hogy felkészítsék a gyermeket szellemileg a szexuális életre. Az, hogy ez a nemi érést követően mennyivel fog elkezdődni, szerintem szintén jórészt rajtuk múlik, neveltetés kérdése.
A törvény nem véletlenül teszi a nemi érés környékére a szexuális önrendelkezés jogát. Ha a szülők úgy nevelték a csemetét, mind1 mit mondd a törvény, a csemete szexelni fog, amint elkezdik hajtani a hormonai 13-14-15 évesen. Ezt bűntetni lehet... kérdés érdemes-e?

Exrefis: "hogy hol van a határ, ahol az államnak törvényi eszközökkel be kell, vagy érdemes beavatkozni erkölcsi kérdésekbe.
Ez egyáltalán nem olyan egyértelmű.
Vannak ugyanis ma is természetesnek tartott, megengedett, vagy törvénnyel védett cselekedetek, amelyek sokkal nagyobb kárt okoznak a társadalomban, mint egy ilyen kétségtelen nemszeretem törvény. Nagyon nagy a bölcstelenség. De abban igazad van, hogy egy törvény, még ha nem is tartatható be, mindenképpen van egy üzenete, egy értékhordozó szerepe."

Úgyvan!

Üdv,
Blue

ANYÁM ugye... számos egyéb érdeme mellett kutyatenyésztő is volt...

ő tanított meg az IVARÉRETT és a TENYÉSZÉRETT fogalma közötti különbségre...

a S_E_X DWARF fogalmát meg már ÉN FEJLESZTETTEM HOZZÁ...

(ha már őszintén beszélünk...)