Harc hívők között?! Testvér vs. testvér?!
Hogy is van ez? Mikor járunk el helyesen, ha vitatkozunk, vagy ha nemtörődőmséggel válaszolunk? Miért érdemes vitatkozni... , érdemes egyáltalán? Ezekhez hasonló alapelvekről röviden egy olyan embertől, akinél nyugodtabbat csak édesapámban láttam! Még annyit kiegészítésként, hogy nem vagyunk és feleslegesen törekszünk, hogy egymás személyes Szentlelkei legyünk, EZ A TISZTSÉG MÁR BETÖLTETETT: János Evangéliuma 16:8!!!
Vitatkozás hívők között
Bevezetés
A keresztények között mindig is voltak viták. A hagyományos teológiai témákon túl manapság főleg etikai kérdések, illetve kulturális jelenségek, filmek és könyvek megítélése vált ki heves vitákat. Ezek a viták azonban nem csupán a tárgyukról szólnak, hanem rólunk, vitatkozókról is sokat elárulnak. Végig kell tehát gondolnunk, hogy miért léteznek vitatémák, hogy min érdemes vitatkozni, és hogy Krisztus tanítványaiként hogyan viselkedjünk, ha nem értünk egyet!
1. Akinek el fogunk számolni
Mindenkinek Krisztus az Ura, neki élünk (Róm 14:7-8), neki fogunk elszámolni az életünkkel (Róm 14:4,10-12), és nem egymásnak.
Ha valamiről kialakítjuk a véleményünket, eldöntjük a hozzáállásunkat, akkor ezt az Úrért tegyük (Róm 14:6), és ne másokhoz képest.
2. Amiért érdemes, és amiért nem érdemes vitatkozni
A keresztény felekezetek közössége gyakorlatilag azt az alapelvet követi, hogy "lényeges dolgokban egység, egyebekben szabadság, de mindenben szeretet".
· Ha a tét lényeges dolog: a kereszténységünk alapjai (pl. háromságtan, az üdvösség útja), akkor igenis fel vagyunk rá hatalmazva, hogy küzdjünk közös hitünkért (Fil 1:16, Júd 3). Ha a tét az, hogy a testvérünk megmaradjon a keskeny úton, akkor igenis felelősek vagyunk egymásért (Júd 22, Jak 5:19-20).
· Ha azonban nem ilyen horderejű dolgokról van szó (pl. a gyülekezeti élet formai dolgai, kulturális jelenségek megítélése), akkor óvatosnak kell lennünk mások véleményének vagy személyének a kritikájával.
3. Amiért mindig is lesznek viták és vitatémák
A Biblia az élet minden területéről beszél, de nem tartalmaz konkrét utasításokat minden kor minden kultúrájának minden egyes eleméről . Ugyanakkor minden korban alkalmazható egy sor bibliai parancs ("ne lopj!") és alapelv ("minden szabad, de nem minden hasznos").
Sok olyasmi is befolyásolja azonban ezeknek az alkalmazását, a megközelítésünket és a véleményünk kialakítását, aminek általában nem vagyunk a tudatában:
· nem vagyunk egyformák, és nem egy kaptafára készültünk: eltérő a karakterünk, a múltunk, a műveltségünk, a szakmánk, az ízlésünk, az intelligenciahányadosunk
· bár mindnyájunk számára a Biblia az irányadó és a végső mérce, eltérő emberi adottságainkon és hiányosságainkon kívül eltérnek a teológiai ismereteink és a felekezeti, lelkiségi hangsúlyaink.
Bizonyos dolgok ráadásul önmagukban se nem helyesek, se nem helytelenek. Csak az egyes embertől függ, hogy számára helyes vagy helytelen ezeket megtenni (pl. Róm 14:14). Ezek az egyik hívő hitét nem érintik: szabad lelkiismerettel megteheti, anélkül, hogy bűnbe vinné. A másik hitét azonban csak rombolná: megütközne rajta, bűntudatot keltene benne, sőt bűnre csábítaná (Róm 14:2).
4. Ahogyan viselkednünk kell
Egységre kell törekednünk, de az egység nem azt jelenti, hogy mindenkinek, mindig, minden áron ugyanazt kell gondolnia.
· Mindnyájunk ismerete töredékes (1Kor 13:9), ezért először is hagyni kell a másikat gondolkodni (1Kor 10:15, 2Tim 2:7).
· Az egység elérésének és fenntartásának útja az, hogy szeretetben el kell viselnünk egymást: alázattal, szelíden, türelemmel, békességre törekedve (Ef 4:2-3). Ez kizárja mások lenézését és a dühödt csatározásokat.
· Mindenkinek önmaga számára el kell döntenie, hogy mi a véleménye, mit tehet meg, és mit nem. A saját meggyőződésében bizonyosnak kell lennie (Róm 14:5,22-23), de nem arrogánsnak.
· Aki úgy érzi, hogy nyugodt lelkiismerettel meg tud tenni valamit, amit a másik nem, az ne nézze le, és ne bírálgassa a másikat (Róm 14:1, 15:1). Ugyanígy, aki valamit csak lelkiismeretfurdalással tudna tenni, az ne ítélgesse a másikat. Isten ugyanis mindkettőt befogadta és megtartja (Róm 14:3-4,10, 15:7).
· Az a valóban szabad, aki szabadságáról le tud mondani, mert a másik lelkiismerete fontosabb neki annál, amit a saját szabadsága nyújtana neki (Róm 14:15,20), és ezért nem akar okot adni másoknak a megütközésre (Róm 14:13,19).
· Senki se okozzon a másiknak megütközést (Róm 14:21), mindenki a másik épülésére gondoljon (15:2).
· Ezekről személyes lelkiismereti döntésre váró dolgokról lehet beszélgetni, de nem a vita kedvéért (Róm 14:1).
· Ha valaminek rossz a gyümölcse, arra rá kell mutatni (Mt 7:18), de nem szabad a másik ember fölött ítélkezni (Róm 14:4, Mt 7:1-5).
Pozitív bizonyságtétel a világ felé, ha egyet tudunk érteni abban, hogy nem kell mindenben egyet értenünk ahhoz, hogy egymással közösségben legyünk, és egymást szeressük (Jn 13:35).
Még csak annyit kiegészítésként, hogy nem vagyunk és feleslegesen törekszünk arra, hogy egymás személyes Szentlelkei legyünk, EZ A TISZTSÉG MÁR BETÖLTETETT: János Evangéliuma 16:8!!!
Közbenjárás, ima, böjt egymásért:
ezen a poszton mindig van még egy szabad hely, ahova beállva, kitöltjuk egyben a rést,
és Isten kegyelmét és áldását másokra!
Ezékiel 22:30
.
Légy áldott Jézus nevében!
|