amoba
Gyurcsány-blog >> Új emberek a fedélzeten
Létrehozta: Gyurcsány Ferenc 2007.03.01 15:58
Már nem is emlékszem, hogy mikor volt az első találkozó, de valamikor 2002-t követően lehetett. A Mozgó Világ szerkesztőségében ültünk, írásokról meg a körülöttünk lévő világról vitatkoztunk. Szenvedélyesen, de egymásra is figyelve. Aztán a sokadik találkozó után valaki – talán P. Szűcs Júlia, főszerkesztő – azt javasolta, hogy rendszeressé kellene tenni a vitákat és keresni kellene hozzá egy alkalmas helyet, ahol 30-40 értelmiségi, azok akik a Mozgó Világ környékén is megtalálhatók, rendszeresen találkozhatnak. Erre a szerkesztőség nem alkalmas, mivel túl kicsi.
Nem messze a szerkesztőségtől, a belvárosban egy bérház harmadik emeletén találkoztunk havonta-kéthavonta egy lakásból átalakított kis irodában, meglehetősen szerény körülmények között, este hattól kilencig beszélgetéseket, vitákat tartva, egy-egy meghívott vendéggel. A találkozóknak gyorsan kialakult a koreográfiája. Rögtön kezdés után fél-, egy órán keresztül a meghívott vendéget, vagy vendégeket egy felkért résztvevő, moderátor kérdezi, aztán pedig a többiek kérdeznek, vitatkoznak, kommentálnak. Nagyon jó hangulat alakult ki ezeken az összejöveteleken, és az elmúlt évek során nagyon friss beszélgetések kerekedtek ki a viták során. Fapadosnak hívjuk ezeket a találkozókat, azért, mert egy majdnem teljesen üres irodában, meglehetősen szerény körülmények között, fapadon ülnek a résztvevők, de ez szerencsére kevéssé zavarja őket. Nyilván sokakban a régmúlt repülő egyetemeinek hangulatát idézi ez az egész.
Tegnap este is találkoztunk a fapadosban, a történelmi múlt az egykori szocializmushoz való viszonya, és annak történelmi, politikai megítélése volt napirenden. Az ügy kapcsán persze felmerült az is, hogy melyek azok a nemzeti és demokratikus hagyományok, amelyeket a baloldalon, de nem csak ott ma is lehet vállalni, és hogy hogyan illeszthető össze a baloldali hagyomány és a modernizáció. Kitértünk arra is, hogy mit tehet a magyar baloldal a jelenlegi, nagyon veszekedős politikai helyzetben. Történészek, filozófusok, elemző közgazdászok, sokféle szakma, tudományág képviselői vettek részt az összejövetelen.
A tegnapi vitáról jut eszembe: épülnek a baloldal intézményei is, és erre nagy szükség is van. Már csak azért is, mert a 90-es évek elején és közepén a magyar baloldal csak lassan vette észre, hogy egy sokkal vibrálóbb és mozgékonyabb közéletben akkor lehetünk sikeresek, ha a szellemi-politikai életben is sok erős, hiteles szereplőt tudunk felvonultatni, és ehhez kizárólag a régi intézmények már nem megfelelőek. Az intézményépítésben a baloldal mára lemaradt jobboldali riválisa mögött, de semmi nincsen elkésve. Elegendő szellemi potenciál van ezen az oldalon, és ha felismerjük, hogy minden korábbinál nagyobb a kihívás, akkor az építkezés el fog indulni. A megvalósításhoz cselekvő baloldali mentalitásra van szükség, közösségszervező, közéletszervező képességgel, tehetséggel és akarattal. Ez az egyik kulcsa az egész baloldal megújításának. Pártelnökként is ez az egyik legfontosabb feladatom. Ha ügyesek vagyunk, akkor a párt kiválóan fogja segíteni, hogy sikeres legyen a kormányzás.
És intézményekkel kapcsolatos az is, hogy ma bejelentjük az új miniszterelnöki kabinet felállását. Egy munkatárs, az új kormányszóvivő kapcsán már számos találgatás és nem kevés fotó jelent meg a sajtóban. Ezzel kapcsolatban hadd jegyezzem meg, senki nem készül kormányszóvivőnek húszévesen. Azt hiszem, érdemes ezekben a dolgokban is normálisnak maradni. Demcsák Zsuzsát nagyszerűen felkészült, nagyon jól képzett hölgynek ismertem meg. Nyelveket beszélő, közgazdászként végzett és jogásznak tanuló fiatalasszony, aki fiatal kora ellenére már 10 éves televíziós tapasztalatot tudhat a háta mögött. Nehéz feladatra vállalkozik, kétségem sincs a felől, hogy kitűnően meg fog felelni ennek. De hadd szóljak néhány szót a többiekről is.
Négy új vezető munkatárs csatlakozik hozzánk, valamennyien az üzleti világból érkeznek, valamennyien bizonyítottak. Van köztük olyan, aki 350 fős cég operatív vezetője és olyan is, aki az egyik legnagyobb magyarországi reklám-ügynökség vezetői állását hagyja ott. Azért hagyják ott jól fizető munkahelyüket, mert – és ezt mindannyian elmondták nekem az ismerkedő beszélgetések során – hatalmas és izgalmas kihívásnak tekintik, hogy részt vehetnek a reformkormányzásban, egy új világ, egy jobb Magyarország építésében. Nagyszerű dolognak tartom, hogy ebben a nehéz, vitáktól hangos időszakban is vannak olyan fiatal szakemberek, akik a kormány munkáját akarják segíteni. Zsuzsa, Gyöngyi, Richárd, Péter és András, legyetek üdvözölve a csapatban.
Hát gyerünk Barátaim, tegyük a dolgunkat!
|