én sem a befagyott patakra gondoltam ; egyik nomád sátrazásunkkor volt szerencsém ehhez a patakparti mosáshoz, igaz lavorban mostam, de "jéghideg" patakvízben, ami egy karszthegységből folyt alá a Pireneusokban. A szabadban volt vagy 40 fok, a víz meg vagy 5 fokos lehetett (szerintem).

Sziasztok!
Jó éjszakát és áldott hétvégét!
Sok szeretettel cilla

Cilla, nagyon tetszettek azok az írások, amiket a hítépítőbe tettél.
Akárcsak a W. Scott: "Amilyen könyörülő az Atya a fiakhoz" c. írás, amit Bogi idézett.

Remélem minél több emberhez eljutott a üzenete .

Én is nagyon szeretem ezeket a hitépítő történeteket.

...a legutóbbi Roy Krisztina írásra gondoltam.
Azt akartam hozzá írni, hogy igen, ez a szeretet, amikor a legelveszettebb, legmocskosabb állapotában is odanyújtjuk a másik ember felé a kezünket...

Igen, valóban, ebben a lányban Krisztus munkálkodott.Felteszem a többi részt is.Egyszerre nagyon hosszú lenne.

Egy kis humor

Két katolikus pap találkozik.
Sóhajtva mondja az egyik: "Soha nem érjük meg, hogy eltöröljék a cölibátust!"
Mire a másik, elmélázva: "Mi nem, de talán majd a gyermekeink…


A remete egyedül ballag a sivatagban. Hirtelen elkezdi üldözni három oroszlán. Menekülés közben felkiált a remete: "Uram, add, hogy ezek az oroszlánok keresztyének legyenek!", és összeesik.
Mikor felébred, látja, hogy az oroszlánok ott ülnek mellette és imádkoznak:
"Jövel, Jézus, légy itt vélünk, áldd meg, amit adtál nékünk."

Tavasz, örülök, hogy érdekel téged és olvasod a hitépítő történeteket!
(Sokat emlegettük W. Scottot, ezért lett olyan fülbemászó, de Az "Amilyen könyörülő az Atya a fiakhoz" c. írást Wilhelm Busch írta. )

Köszi, összekevertem őket. Pedig nem mindegy... Nem vagyok még a keresztény irodalomban otthon.

Sebaj! Ha ilyen lelkesen olvasod, akkor "otthon" leszel a keresztyén irodalomban.

Ha megengedtek egy gondolatot ezekhez, még annyit hozzátennék, hogy ezek a történetek akkor is "működnének", ha nem hívőkről szólna. Minden emberben munkálkodhat ugyanis az ilyen emberi gondolkodás, cselekedet, önzetlenül, érdekek nélkül!
Nekem nem esik jól az olyan elválasztás, ami szerint ilyesmire nem keresztény ember nem képes, nem érez indíttatást...

Természetesen,azért nem kell "kereszténynek"lenni,hogy az ember önzetlenűl jót cselekedjen.

Az önzetlen szeretet minden emberben jelen van,teremtésétől fogva.

Hisz ,Isten az embert,eredendően jónak
teremtette.

Az ember a szabadakarata révén viszont képes ,önzővé és gonosszá válni.

Oké Gábriel... de nem erről szólt a dolog.

Áldás békesség mindenkinek!


Tegnap olvastam Ravasz Lászlótól egy érdekes dolgot. Mondjuk az egész igemagyarázat érdekes volt, de nem másolom ide, mert túl hosszú, és be kéne gépelni.

Mahatma Gandhit említi, mint a keresztyén megbocsájtásnak szimbólumát. Gandhi nem volt keresztyén. De amit tett arra valamennyien elhívatva kellene legyünk, akik annak valljuk magunkat. Gandhi ugyanis - mint tudjuk - merénylet áldozata lett. A halála előtt még volt annyi ereje, hogy a gyilkosa felé fordulva megbocsájtóan felé intsen. Hányan vagyunk, akik inkább nyalogatjuk a sebet és mutatjuk, hogy mennyire fáj ahelyett, hogy bekötöznénk és elgondolkoznánk, hogy miért is kaptuk. Az Úr megdorgálja akit szeret. Így nevel alázatosságra.

Nem keresztyén embert is megszólíthat Isten és teheti szolgájává, hiszen hatalmában áll. Sőt mi sem születtünk kersztyénnek, hanem azzá váltunk. Mert kellett azzá válnunk, mert elhívott minket az Atya.

Ezzel nem akartam senkit kioktatni, nehogy úgy vegyétek. Csak azt akarom mondani, hogy a jócselekedet és a szeretet szívből jön, felekezetre való tekintet nélkül.


Üdvözlettel: Zsolt