-

--

Kedves Dezi!
Ne is tagadd meg! Sőt arra biztatlak, hogy gondold át jobban és valóban konzervatív, vagy még konzetvatívabb értékekhez ragaszkodj. A kádári segélyező, újraelosztó renszer, az állalmi tulajdonhoz való ragaszkodás, az antikapitalizmus, az egyenlősdi, pl egyáltalán nem konzervatív értékek.
Nem azt mondtam, hogy te ezeket fanolod, de itt ezen a portálon is sok komcsi vívmány védelmével találkoztam már.

Ebben egyetértünk. Pl. az árpádsávos zászlók lengetése ma egy védhetetlen ügy.
Ráadásul hülyének is néznek az ilyen magyarázatokkal.
Akik lengetik, pontosan tudják miért lengetik, miért csodálkoznak hát azon, ha mások is megértik. Ez pont olyan mint a kódolt zsidózás. Ha az antszemiták megértik egymás között miért gondolják, hogy mi, nem antiszemiták nem értjük. Értjük. Értjük az árpádsávos zászlókat is.
Tudod, ha lovagi tora bemutatókra hordanák ki, senki nem törődne vele, de pontosan olyan nácik lengetik ma mint 50 éve, amikor bemocskolták ezeket a zászlókat.


Természetesen nem csőcselékezlek le, és nem azért mert jólnevelt vagyok, hanem azért, mert nem vagy az.
üdv
ex

Exrefis mondta:

Ne is tagadd meg! Sőt arra biztatlak, hogy gondold át jobban és valóban konzervatív, vagy még konzetvatívabb értékekhez ragaszkodj. A kádári segélyező, újraelosztó renszer, az állalmi tulajdonhoz való ragaszkodás, az antikapitalizmus, az egyenlősdi, pl egyáltalán nem konzervatív értékek.
Nem azt mondtam, hogy te ezeket fanolod, de itt ezen a portálon is sok komcsi vívmány védelmével találkoztam már.

Szokjál már le kérlek erről az "úttörő dalról"!
A segélyező, etatista módszer helyett milyen jól jönne, az "álljon mindenki a saját lábára, fizesse meg azt, amire szüksége van"..!!??
A létminimum alatt élő, többezer család (s itt nemcsak a szabolcsi romák értendők!) fizessen az iskoláért, az orvoslásért (a kultúráért nem kell, hisz arra nincs igénye...) A kisnyugdíjasok tömege, a rokkantnyugdíjasok (pl. mint az én feleségem, aki évek óta, véglegesen, szinte mozgásképtelen módon leszázalékolt, s kap 38 ezret, mert két éve hiányzott - és hiányzik is véglegesen - a saját jogú nyugdíjazásához. Így az a jutalma a nyomorú életéhez, hogy soha nem érheti el a nyugdíjminimumot..)

Tudod Exrefis tesó, Amerikából sok baromság érkezik ide. De egy régen elhunyt zsidó ismerősöm mondta, akinek a bátyja ott élt: igazságos, hogy bárki, bármi volt aktív korában; egyformán 5oo dollár nyugdíjat kap a gyárigazgató és a munkanélküli. Merthát a megélhetést azonos szintű problémának gondolják és kezelik.

[quote="exrefis
Kedves Dezi!
Ne is tagadd meg! Sőt arra biztatlak, hogy gondold át jobban és valóban konzervatív, vagy még konzetvatívabb értékekhez ragaszkodj. A kádári segélyező, újraelosztó renszer, az állalmi tulajdonhoz való ragaszkodás, az antikapitalizmus, az egyenlősdi, pl egyáltalán nem konzervatív értékek.
Nem azt mondtam, hogy te ezeket fanolod, de itt ezen a portálon is sok komcsi vívmány védelmével találkoztam már.


üdv
ex[/quote]

Ilyen cikkekre godoltál...
Üdv.: Zoli

Elek István
2007. március 22. 11:05
Baloldali vita konzervatív szemmel



Miért gondolhatja egy vezető baloldali politikus, hogy baloldali többségű kormánykoalíció idején azzal kell meghirdetnie a kormánypolitika átfogó kiigazításának, „korrigálásának” programját, hogy baloldalinak kell lenni? Sőt, egyenesen azt, hogy muszáj annak lenni.

Kérdezheti a naiv olvasó.

Ennek csak az adhat értelmet, ha feltételezzük, hogy szerinte a saját, baloldali többségű kormánya nem baloldali politikát visz. Nocsak. Ha nem olyat, akkor ugyan mifélét? Két pártból áll a koalíció, a másik párt magát liberálisnak nevezi. Csak nem arra céloz a tisztelt házelnök asszony, pártjának sarzsi nélkül is tekintélye, hogy a farok csóválja a kutyát? Hogy ez a semmi kis partnerpárt, a választási küszöböt kevés rátartással átugró SZDSZ diktálja a kormány politikáját? Vagy még meredekebbet akar sugallni, azt, hogy nem a parlamenti többség, nem a kormánykoalíció határozza meg a kormány követendő politikáját? Akkor mégis kicsoda? Netán a többségi párttól, az MSZP-től elszakadt miniszterelnök és emberei? De hiszen az MSZP parlamenti képviselőinek szavazata nélkül egyetlen ványadt törvényt sem lennének képesek elfogadtatni.

Szóval szögezzük le a tisztánlátás kedvéért, hogy a kormánypolitikáért viselendő felelősséget az MSZP parlamenti politikusai nemigen háríthatják el maguktól. Akármilyen vonzó képeket festenek is fel a képzeletükben, mondjuk a saját gyarló, köznapi politikusi énjüket meghaladó, örök baloldali énjükről, nem más, az az ő politikájuk, amit a kormányuk képvisel a tevőleges támogatásukkal. És nem másoké bizony ezért a politikai érdem, hanem mindenekelőtt az övéké, a magukat baloldaliaknak nevező MSZP-seké.

Volnának még kérdései. Mármint a naiv olvasónak.

Ha mármost az első körben elfogadja azt az állítást, hogy a kormány politikája nem baloldali politika, s ezért indokolt lehet vele szemben baloldali politikát hirdetni, vagy hogy finomabban fogalmazzunk, legalábbis hangsúlyosan felvetni ennek az igényét, felmerül a kérdés, meddig lehet vajon baloldali, aki nem baloldali? Meddig tarthat igényt a baloldali nevezetre az a képviselő, aki nem baloldali kormánypolitikát támogat?

És hogy van az, hogy a jobboldali politikusoknak identitásukat védve még ma is keserves harcot kell vívniuk a hatvanegynéhány évvel ezelőtti elődeik tettei nyomán a jobboldalra vetült árnyék miatt, a baloldali politikusok pedig akár a saját életpéldájukkal is egyesítve e korszakokat, gond nélkül gázolhatnak át a szélsőbalos diktatúrák szolgálatából a pragmatikus szocialistán át a neoliberális „diktatúra” szolgálatába, és baloldali identitásuknak ez a klímaváltozás meg se kottyan?

No, jó, elismerem, ezt már nem ugyanaz a naiv olvasó kérdezi. Ez már csak egy naiv jobboldali olvasó lehet. A baloldaliakat ugyanis az efféle rejtélyek nemigen izgatják.

Sorolja Szili Katalin az elmúlt 17 évünk szomorú mérlegének gyászosabbnál, gyászosabb tételeit. Középosztályosodás, polgárosodás helyett társadalmunk súlyos polarizációja, szétszakadása. Gyenge hazai tulajdonú gazdaság, bizonytalan létű hazai kis- és középvállalkozói réteg. Több milliós kiszolgáltatott népesség, akiknek esélye sincs a megkapaszkodásra. A munkaképes lakosság közel fele nem adóztatható, a keresők 60 százaléka is csak a létminimumhoz elegendő bért kap. Több száz település van, ahol csupán a kereső korúak kevesebb, mint 20 százaléka foglalkoztatott. Összefoglalóan: van 10 százalék nyertesünk, 40 százalék megőrizte a korábbi életminőségét, 50 százalék pedig kifejezetten vesztesnek, kárvallottnak érzi magát.

Semmi kedvünk vitatni a mérleget, akármit tennénk még a serpenyőbe, ezek a tények ott maradnak, és magukért beszélnek.

De ha nem vagyunk is naivak, muszáj ismét feltennünk egy kérdést.

Azt mondja Szili Katalin, „ma már tudjuk, hogy tévedtünk”, amikor például a „jóléti paradigmához” való csatlakozást reméltük a rendszerváltástól. Hiszen a „nemzetközi hatalomgazdaság” ezzel akkor már a világ boldogabb felében is éppen szakítani készült. Nos, igen, kedves házelnök asszony, de kinek a nevében is szól ez a többes szám első személy? Kik tudják, hogy tévedtek/tünk? És mióta tudják?

Emlékezzen csak, önök egy olyan jobbközép koalícióval szemben hirdették meg a „jóléti rendszerváltás” programját 2002-ben, amely már négy évvel korábban, vagyis ’98-ban egy afféle korrekciós programmal jutott kormányra, aminek az igényét baloldaliként ön most fogalmazza meg, kilenc évvel később. És korántsem mellékes: öt év baloldali többséggel folytatott kormányzás után.

A rendszerváltozás felülvizsgálata és a még lehetséges kiigazítása. Kevesebb, mint rendszerváltás, de több mint kormányváltás. Az állam szerepének újraértelmezése a közjó szolgálatában – szólt egykor a Fidesz választási üzenete. És elfogult ellenfelei sem tagadhatják, hogy ha a jobbközép koalíció kevesebbet ért is el, mint e program kormányra segítői és elkötelezett hívei remélték, azért mégiscsak tett egyet s mást a hirdetettek jegyében. A hazai gazdaság erősítése, a kis- és középvállalkozói réteg esélyeinek javítása a Széchenyi terv és a kedvezményes hitelű lakásépítési program révén. A munkanélküliség csökkentése, a minimálbér emelése, a kistelepülések életképességének erősítése, az infláció csökkentése. A nemzetrészek közötti szolidaritás erősítése, nemzeti érdekeink erőteljesebb védelme a nyugati együttműködés szervezeteihez való csatlakozás(NATO, Európai Unió), a globalizáció folyamataihoz való alkalmazkodás érdekének elhanyagolása nélkül stb. Vitathatatlanul a korrekció igényét képviselő, jó irányú politika volt ez, amelyet olyasféle baloldali alapállásból, mint amilyent most körvonalaz Szili Katalin írása, aligha lett volna indokolt elvi alapon ellenezni. Legfeljebb e program és szándék kidolgozottságát, határozottságát hiányolhatta volna egy ilyen baloldal. S a „nemzetközi hatalomgazdaság” szereplőivel, erőcsoportjaival, a multinacionális tőkeérdek képviselővel szembeni kormányzati fellépése következetlenségét, bátortalanságát bírálhatta volna. Átgondoltabb és átfogóbb, radikálisabb lépésekre sarkallva a jobbközép koalíciót a multinacionális tőkével szemben. Hogy képes legyen azt rábírni, vállaljon arányos részt a közteherviselésből, a társadalmi újratermelés költségeiből. Vagyis a profittermelése közben felhasznált és elhasznált helyi emberi, közösségi, természeti környezeti adottságok újrateremtésének finanszírozásából.

De szép is lett volna.

Nekünk azonban nem ilyen baloldalhoz volt szerencsénk. Hanem egy olyanhoz, amelynek a kormány politikájáról szóló bírálata a lényeget illetően már akkor is szinte megkülönböztethetetlenül beleolvadt a leghangosabban a kis neoliberális párt által képviselt uralkodó szólamba. Az öntudatosabb nemzeti érdekvédőként, határozottabb tárgyalóként fellépő jobbközép kormányt Unióellenességgel vagy legalábbis kettős beszéddel, de mindenképpen a csatlakozás veszélyeztetésével vádolta. Az állam minél gyorsabb és mélyrehatóbb lebontását képviselő, szélsőségesen piacelvű gondolkodással szemben az állami szerep újragondolását hangoztató, és ezért például a közszolgáltatások privatizálását ellenző kormányt általános privatizációellenességgel, külföldi tőke ellenességgel. A multinacionális cégekkel szemben a hazai útépítőket kedvezményező politikát káros, a külföldi tőkét elidegenítő protekcionizmussal. A hazai kisvállalkozások támogatását a piaci verseny eltorzításával. Az viszont például nem jutott eszébe, hogy nehezményezze a multinacionális tőke betelepülő képviselőinek beruházás ösztönzése címén juttatott sok-sok milliárdot.

Mit szeretne Szili Katalin a régivel szembeállított új baloldali politika jegyében? Csupa olyasmit, amit ökoszociális szabadelvű konzervatív szemmel is csak támogatni lehet. A „gazdasági, társadalmi és szociális kérdések, ökológiai kihívások harmóniában kezelését”. S ezért a versenyügyi demagógiával, hogy ne mondjam, populizmussal való leszámolást. Mert se az nem igaz, hogy a szabad piac minden gazdasági, társadalmi gondot megold, se az nem, hogy szabad piacról lehetne beszélni manapság. Hogy léteznének azok az ideális előfeltételek, amelyek között a kereslet és a kínálat játékától a közjó előállítása remélhető.

Erős, közbizalmat élvező államot, amely nem hárítja el magától a közjó érvényesítésében rá háruló feladatok ellátását. Olyan intézményrendszert, amely a társadalom integrálásához nélkülözhetetlen, és a közösség szempontjából erőforrásgyarapító rendszereknek is nevezhető közszolgáltatásokat (közoktatás, egészségügy, szociális ellátás) valamennyi állampolgárának elérhetővé teszi. A szociális célokat szolgáló állami tulajdonú, szövetkezeti és nonprofit szervezetek megerősítését a tulajdonformák egyenjogúsága szellemében. Az egyenlő közteherviselés elvének érvényesítését a multinacionális szektorral szemben is. A foglalkoztatás növelését, a közösségi érdekvédelem intézményeinek erősítését, hatékony állami szerepvállalást a szellemi és a materiális környezetszennyezés elleni védekezésben stb. Vagyis a természet- és társadalombarát, fenntartható fejlődés előmozdítását azokkal az eszközökkel, amelyek még a mai globális áramlatokban hajózó, korlátozott szuverenitású állam kormányának is a rendelkezésére állnak.

Semmi ellenvetésem, ha ezt Szili Katalin és reménybeli társai új baloldali politikának akarják nevezni, én másképp hívom, de ez a legkevésbé sem akadályoz abban, hogy rokonszenvvel figyeljem a törekvéseiket. Bár már látnám a társait, de egyelőre úgy hallom, nagyon magányosan csilingelő hang ez. Nem lehet véletlen, hogy nem a pártja kongresszusán hirdette meg a „rendszer” korrekciójának politikáját. S nem lehet véletlen, hogy még egy platform megszervezésébe sem fogott bele. Márpedig intézményesített gondolatcsere, csapatszervezés, szervezeti építkezés és a politikai harc vállalása nélkül még nem láttunk politikai erővé váló gondolatot. Bármilyen szépen mutat is a papíron, ezek nélkül alighanem ott is marad.

Szili Katalin a rendszer, vagyis, ha jól értem, a rendszerváltás rendszerének korrekciójával lépne fel, ha valóban elszánná magát, hogy fellépjen. Amint jeleztem, a legszelídebben fogalmazva is ellentmondást látok itt. Hiszen annak a politikának, amit ő ma kívánatosnak nevez, a legerősebb ellenfele a saját pártjának többségi támogatásával működő kormány.

(Megjelent a Népszava március 22-i számában, a Szili Katalin Muszáj baloldalinak lenni című írása nyomán indult vitában.)

Kedves Figyelő Testvérem!
Reméltem, hogy elolvasod és megérted, amit Cillának írtam.
Segélyező szocializmus felszámolása nem az önhibájukon kívüli lecsúszók ellen szól, hamen értük.
A valóban erőtleneket, magatehetetleneket stb. minden társadalom(nem állam) könnyedén el tudja hordozni tartani. De amikor ezek többszöröse van potyautazásra szocializálva, ráadásul a két réteg jól össze is van maszatolva, azt már nem lehet elhordozni. Ezért recseg ropog a rendszer.
Ez a rendszer termeli ki a létminimunon élő tömegeket. És a rendszer bornírtsága okozza a feleséged helyzetét is. Egy normális biztosítás alapú nyugdíjrendszerben ilyen nem fordulhatna elő.

Ezt én úgy mondanám, hogy Amerikából többnyire csak a baromságot vesszük át, ami viszont jó Amerikában azt távol tartjuk.
Tudod ebbe a barom USA-ba irányulna a világ migrációjának a jó része és hidd el, hogy nem azért mert ott is vannak milliók akik önhibájukból nyomorognak, hanem azért mert a tisztességes embereknek az a rendszer biztosítja a (majdnem)legjobb életminőséget. Én nagyon szeretném, ha nálunk is hasonló helyzet lenne. Nem lennénk talán, a világ legdepressziósabb népe.
üdv
ex

Kedves Dezi!
Az idézett cikk nekem nem a megmagyarázhatatlan magyarázásáról szól, hanem a magyar politikai élet többszörösen skizofrén állapotáról.
Csak röviden és vázlatosan próbálom.
A mai helyzetet egy nagyon határozott liberális jobbközép gazdaságpolitikával lehet rendbehozni.
GyF egy ilyet szertne keresztül verni.
S1(skizofrénia 1): Ehhez a politikához a baloldalnak édes kevés köze van, mégis egy ilyen párt élén akarja ezt GyF megvalósítani.
Nekik ez abszolut nem szívügyük, nem természetükből fakadó. A hátuk közepébe kívánják, ezért langyosodik el a reform, ezért veszik el az élét a hatékonyságát. Nekik a Gy csak azért jó, mert ő az az ember aki le tudja győzni OVit. Ha erre nem lenne szükség, ők maguk zavarnák el rövid úton, és ha elmúlik a győzelmi szükség, vagy esély, meg is teszik.
Nekik nem kell a kapitalizmus, neki az csak egy szükséges rossz kellék, ahhoz hogy az osztogató/fosztogató hajlamukat kiélhessék.
Én GyF-t a reform langyossága miatt szoktam kritizálni.
S2: Szili Katalin a fenti ősbalos kövületeknek a kesztyűbábja ezért bírálja Gyurcsányt balról, de nem ez a skizó, hanem az hogy ugyanerről a platpormról támadja a Fidesz is aki egyébként jobboldalnak tartja magát. Ezért találkozik össze a cikkben is Szili gondolata a Fideszével.
S3: A politika teljesn ellenfázisban működik.
Antall jobboldali kormánya nem számolja fel a kádári elosztó rendszereket, ezért a csőd szélére kerül a gazdaság.
Hornnak az ősbalosnak kellene liberális jobbközép politikát folytatni, ami abszolut nem fér össze a természetével, majd egy évig húzzák-halasztják a dolgot, emiatt rúgja ki első pénzügyminiszterét Békesit. Majd a mikor nem halasztható tovább, Bokros neve alatt megcsinálják azt amit addig nem akartak.
Orbán balos Bokrosellenes politikával győz, de ahelyett, hogy azt tenné, amit egy jobboldali pártnak kell, etatista központosított vezetéssel lazít a Bokros csomagon és a saját hátországának megteremtéséhez osztogatásba kezd.
Medgyesi az egyetlen a sorban, aki a saját és pártja természetével szinkronban van, így aztán végkép eltapsolja a pénzt az osztogatással. Az életszínvonal valóban nő, de ez a hiány rovására.
A totál vesztés látszik, ezért Megyót elzavarják és behozzák a nyerő embert, aki ha nyerni akar a következő választáson, a hátra lévő időszakban már semmi komoly dolgot nem tehet. Százlépés kamuval és fényezéssel megnyeri a választásokat.
Minden gondolkodó ember számára nyilvánvaló, hogy megszorításoknak kell jönni, de a jobboldal, balosabb igérgető kampányt folytat.
És akkor helyben vagyunk, a balos kormánynak újra liberális jobbközép politikát kell folytatni, hogy a gyatyába rázás végbemenjen.
Ezt a politikát fékezi a szocik belső ellenzéke és ugyanakkor és sajnos a jobboldal is keresztbe fekszik mindennek.
Nos ebből a skizofrén helyzetből kell kimásznunk ezért van miért imádkozni.
Szerintem így áll a helyzet.
üdv
ex

Kedves Ex!

Köszönöm a tartalmas, tanulságos levezetést.
Mindenben egyetértek veled, kivéve egyet, hogy erre csak Gy F képes. És nem is a képességével van baj, mert, mint látjuk van akaratereje. A saját egójából fakadó hitelessége, cinikussága, vaksága akadálya a fent vázólt politika megvalósításában.
És hogy miért nem lesz sikeres? Mert rossz alapokra építette az egész - lelki? - életét. Legalábbis a lelki gyünölcsökből eddig nem látttunk semmit. Ebben biztosan egyetértünk.

Kedves Dezi!
Nagyon örülök, hogy nem dobtad csípőből a szeméttombra a gondolataimat. Ez itt a fórumon már nagy eredmény.

Hát ezt egy szóval sem állítottam. Szakemberek tucatjai vannak(sőt több), akik megtudják mondani, hogy mit kell tenni, csak azok közül egy sem jutott abba a helyzetbe, hogy meg is valósítsa.
Kapásból mondok hármat: Békesi, Bokros, Chikán (az Orbán kormány volt gazdasági minisztere). Utóbbit ugyanazért rúgták ki, amiért Horn kirúgta Békesit.

Ezzel abszolut nem értek egyet és szerintem itt téged is az érzelmi kötődések vezérelnek.
GyF az eddigi leghitelesebb miniszterelnök (bármilyen furcsán is hangzik a füledben) ennek éppen az öszödi beszés a bizonyítéka. A trágárságokat leszámítva, utóbbi évtizedek legjobb beszéde, mert világosan látja, hogy mit kell tenni. Az összes többinek erről nem volt világossága, vagy nem is az ország javát akarta. Éppen ezért nem érthető a vakságra vonatkozó megállapításod. Az eddigiek közül ő lát a legjobban.
A cinizmusban pedig méltó vetélytársai vannak.

Ha nem lesz sikeres, az azt jelenti, hogy az országnak sem lesz olyan jó mint, amilyen lehetne, de annak oka nem a lelki alpok. Lelki alapokban egyik sem jobb, az a felső politikában senkinek sem jó. Nincs közöttük újjászületett és megfelelő szellemi látással rendelkező ember, ezen csak úgy lehet segíteni, ha a keresztények imádkoznak a hatalomban levőkért.
Sikertelen akkor lesz, ha nem sikerül támogatókat találni a változáshoz. Egyedül ugyanis nem megy semmi. Az meg, ahogy ecseteltem, könnyen meglehet, hogy a szoci őskövületek kiállnak mögüle.
Arra meg jelenleg nem számíthatunk, hogy a jobboldal támogasson egy jobboldali politikát, amit a baloldal hajt végre.
üdv
ex

Sziasztok!
Tudjátok, én "tök kuka" vagyok a poltikához, de örömmel olvaslak Titeket, mégha sokszor nem is értem, mert olyan jó hogy így békességben eszmét tudtok cserélni.Mindenki elmondja az érveit, majd az ellenérveket, és minden harag nélkül.Ez nagyon jó!
Szeretettel csak így tovább!
cilla

-------------------------


egy gondolat a parókiáról:
"Aki báránnyá lesz, hamarosan észreveszi, hogy még nem halt ki minden farkas."
C.H.Spurgeon

Kedves Ex!

Igen sok mindenben egyetértünk, de ebben az egyben valóban nem.
Azt hiszem, itt van a kutya elásva.
Éppen az „érzelmi kötődés” vezérlése magyarázatod világít rá, hogy a te valóság érzeted semmivel sem több, mint az általam megközelített gondolatmenet. Én is egyetértek azzal, hogy csupán az érzelmi oldalról való megközelítés zsákutca, éppen ezért az erkölcsi értéket is mindig szem előtt kell tartani. Sőt ez előbbre van mindennél. És ha te az öszödibeszédet erre nézve diadalnak tekinted, részemből megállt a tudomány ezen a ponton. Az ige fényében nem látom ennek megerősítését.
Az pedig, hogy cinizmusának vannak méltó vetélytársai, ugyancsak egyet kell értenem, de mit javít ez a valóság képben ő rá nézve. Ez olyan faramuci helyzet, mint amikor azzal védekezem, hogy beismerem, hogy bunkó vagyok, de hát más is bunkó. Ettől még az én bunkóságom nem múlik el. És ne feledjük. Az ország vezetőjéről van szó!!!
Persze, ha már minden védőbeszédből kifogytunk, akkor ott van az a fránya „kommunikáció”, mindennek ez a z oka, mert ezt nem lehet számon kérni.

Lelki üdvössége nincs összefüggésben a miniszterelnöki székével, lehet, hogy éppen az ehhez való – foggal-körömmel – ragaszkodása az egyik akadálya, hogy nem tudok felnézni rá.
És nagy kérdés, hogy mi a hajtóereje ennek a nagy – garancianélküli – sikernek???
„Mit ér, ha az egész világot megnyeri, ha lelkében kért vall…”
És ez nem azt jelenti, hogy séróból lenézem. Csak nem tudok felnézni rá, mint a házasság előtti egyik fontos kérdésben, hogy feleségemmel kölcsönösen fel tudunk e nézni egymásra, megbízunk egymásban egy – megszorításokkal teli időszakon - élete át? Szükség van a másik fél támogatására, hogy z létre jöjjön. Ha nem, a későbbiekben valóban megette a fene az egészet. Persze, mi mint hívők előnyben vagyunk, mert tudjuk, hogy nem ez tart össze bennünket. Tehát ne altassuk magunkat! Ha ma nincs ilyen személy, akkor nincs sikeres megszorítás.
Magyarország sorsa nem rajta múlik, ezt te is tudod. Úgyhogy ebben nem vagyok olyan pesszimista, mint te.

Mint miniszterelnök nem látom benne, amiről te írtál. Sőt továbbmegyek, az ő „hírhedt” beszéde után, mindenki összekeveri a szezont a fazonnal, erkölcsi téren. Ezért megtévesztő beszéde által, sokak máris a csapdába kerültek. Nem rólad gondoltam ezt, hanem azokról, akiknek nincs kezükben az Úrtól kapott lelki mérce. Tudom, hogy téged sem a vak hit vezérel ebben.
Hát ez a nagy helyzet.

Testvéri szeretettel,
Zoli

Kedves Zoli!
Ez általában igaz, de nálam az érzelmi kötődés kizárva, mert nem vagyok baloldali. Én pragmatikusan tekintek rá is meg többiekre is, mert szívem szerint való párt és politikus nincs a palettán.

Hát nagyon félreérthető lehettem, ha diadalt olvastál ki a mondandómból. Szó sincs róla. Az ige fényében sem látok ezügy ben különbséget, vagy ha úgy tetszik az igei küszöböt egyik sem ugorja át. Kérdés lehet, hogy küszöb alatt ki a jobb? Az explicit ateista, vagy a hamis vallásos képmutató. Az én véleményem szerint az előbbi.

Ne keverjük össze az abszolut skálát a relatívval.
Nem arról van szó, hogy a másik cinizmusa igazolja igazolja az egyikét, hanem ha mind a kettő az, vagyis az abszolut skálán egyik sem kóser, akkor csak a relatív skálán tudod mérni őket, vagyis egymáshoz képest. Vagy, ha valami mindkettőnél ugyanaz, akkor egyéb szempontok alapján kell megítélni az illetőt.

Innen nem értem, mert nem a lelki üdvösségükről van szó (egyébként ebben sem különbözik számomra a kettő, jelenleg).

Itt megint félreértjük egymást. Még szó sincs sikerről, se garanciáról, és szó sincs a lélekben kárvallásról.
Ha neki sikerül a reformokat keresztül vinni és ez siker lesz az országnak, attól ő még személyesen vallhat kárt a lelkében. De mi most az ország dolgairól beszélünk

Elhiszem, hogy nem tudsz felnézni rá. Én sem, és a kínálat egyéb tagjaira sem. Sajnos. Sehol nem látszik egy igazi államférfi.

Ez tévedés. A megszorításokat nem kell szeretni, sehol a világon nem szerették még, mégis működik, ha nem tör ki ellene lázadás.

Én is azt mondtam, hogy egyedül nem tehet semmit. És én sem vagyok pesszimista, ezt nem tudom, hogy olvastad ki.

Az összekeverés erkölcsi téren, az igaz, de nem ahogy te gondolod. Nem az ő beszéde okozott erkölcsi válságot, hanem az már régóta van. És az abban áll, hogy mindkét oldali szavazók és fanok a bűnöket nem abszolut értékben ítélik el, hanem mindig csak a másik oldalnál. A sajátpárti politikusokét eltűrik, relativizálják. Tehát nem a lopás fáj, hanem az, ha a másik oldal lop. Ez az erkölcsi válság.
Az, hogy az ő beszéde került ki és ezzel kiderült, hogy erősen szinezték a dolgot a választás érdekében, nem teszi a többieknél erkölcstelenebbé. ez ugyanis mindegyikre igaz, erről szól a kampány.
Testvéri szeretettel,
ex

érdekes cikk, a MI FELELŐSSÉGÜNKET boncolgatja... kicsit HÚSBAVÁGÓBB, mint a politikai FELSZÍN kapargatása:

http://index.hu/velemeny/jegyzet/feltud070321/?print

Kedves Ex!
Bár nem értünk egyet, mégis örülök annak, hogy ezt Krisztusi lelkülettel, az ő érdeméből, szeretetben tehetjük.

A pesszimista látásodat, arra értettem, hogy azt fejtegetted, hogy nélküle nem lesz sikeres Magyarország. Igaz, a másik oldalról lehet ez optimizmusnak is nevezni, hogy csak vele…., akkor ebben én vállalom a pesszimizmus látásmódot. És ha ugyanezt nélküle gondoljuk tovább, máris optimista leszek. Csak az előttünk álló feladat kivitelező személyében nincs egység, te támogatod a jelenlegi miniszterelnököt, én pedig, nem.
Nem akarok kígyót, békát kiabálni rá, de egyszerűen nem élvezi bizalmamat. Ennek erőltetése fölösleges.
Szerencsére ettől még a testvéreknek nem kell hajba kapni.

Részemből a vita lezárva, legalábbis addig, amíg nem történik valami érdemi változás, ami új megvilágításba helyezi a fenti gondolatokat.
Így a végére, annyira a Gy F alkalmas vagy alkalmatlanságára terelődött a téma, hogy javaslom, ha lesz érdemben folytatást, akkor Gy F indított témába folytassuk.
Remélem, hogy ebben egyetértünk.
(Ezzel nem azt állítom, hogy ő nem magyar. )

Testvéri szeretettel,
Zoli

Jó a cikk. A helyzetértékelésével egyetértek, az okokkal csak részben.
A gazdasági elitből mindig is lehetett hallani a figyelmeztetéseket, viszont ezek soha nem jutottak igazán szóhoz a mindentjobban tudok politikai, valóban ostoba elittől. Egyéb elitünkkel tényleg vannak komoly bajok(tudományos, humán, oktatás).
Ugyanezzel az elittel is meg lehett volna csinálni, ha nincs ez a folyamatosan eszkalálódó belső megosztottság, valódi szikrázó gyűlölet.
Az oszd meg és uralkodj elv alapján, nagyon sötét erő uralkodik a megosztott ország fölött (nem a politikai hatalomra gondoltam).
Nem olyan nagy okosság az, hogy mit kellene csinálni. Azt rengetegen tudják. Meg kellene tenni, de azt pont a megosztottság akadályozza régóta.
üdv
ex