|
Egy református írása.Az én lelkemet kisímította, úgyhogy arra gondoltam megosztom Veletek.
Emlékezés konfirmációkra
Egy pár mondatban szeretném megfogalmazni az én konfirmációmat, hogy mi is történt velem, hogy éltem meg azt az áldott alkalmat.
1979. május 27. Tit. 3,8 igyekezzenek jó cselekedetekkel előljárni azok, akik a Krisztusban hívőkké lettek.
Annyira tudatos volt bennem már akkor is, gyermekfejjel az Isten iránti szeretet, tisztelet. Lelkesen, alázatosan, csendesen készültünk testvéremmel Isten elé állni és ott bizonyságot, vallást tenni róla. A lámpaláz, a szorongás, a félénkség erősebb volt, de akkor is, legyőzve mindezt, bátran válaszoltunk a kérdésekre. Az Isten házába úgy mentünk be, hogy pisszenni sem mertünk. A káté órákon pontosan megjelentünk, ha kellett futottunk, hogy időben ott legyünk.
Áldott legyen az Úr, hogy az Ő útjára terelt engem, és megtanít, megerősít arra, hogy családon belül, környezetemben is tudom és akarom hirdetni az Ő nagy kegyelmét, jóságát. Így visszagondolva ennyi év után is csak azt tudom mondani, hogy hitre mi is csak akkor jutunk, ha a pünkösdi csoda ma is, bennünk is megismétlődik.
Eljutunk akkor arra a bizonyosságra, amire Pál is eljutott: Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus. (Gal 2,20)
1999. május 9. Zsolt 91,9-11 Ha az URat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak, nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás. Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon
Ez a nap is emlékezetes, fontos volt az életünkben. A fiam konfirmációja. Nem az volt a fontos, hogy mi lesz az ünnepi ebéd, mit kell még megcsinálnom, hanem inkább az, hogy minden este ott legyen a templomban és vele együtt én is. Ez az egész hét izgalomban, imádságban telt el. Izgult a gyerek, de legjobban talán én. Hogyan fog válaszolni? Komolyan gondol-e valamit belőle? Vagy csak egy hagyománnyá vált konfirmáció lesz ebből is? Könnyek között engedtem az Úr házába és szinte így is töltöttem volna az egész időt a jó Istennek hálát adva mindezért. Az öröm és a hála könnyei teljesen átjárják az ember szívét, lelkét, hatalmas dolognak éreztem, hogy ezt megélhettem. Úgy éreztem akkor és utána is: a Szentlélek munkája látható volt. A családom tagjai egyre gyakrabban jártak velem istentiszteletre. A férjem is templomba járó lett, egyszerre fontos lett neki Isten és minden, ami Vele kapcsolatos. A konfirmáció óta megtelt az Ő szíve is Szentlélekkel. De viszont vannak nehéz pillanatok az ember életében, megtörik ott, ahol a leggyengébb. A reményt soha nem adom fel, mert minden hitre jutott lélek a Szentlélek újabb csodája ebben a világban.
Könyörögjünk azért, hogy ez a csoda a mi életünkben is megtörténjék. Ámen.
Budai Zoltánné
|
)
és lehet, hogy már jövő hét közepére sikerül megszereznem a ref. egyház törvényeit (azért nem használom a törvénykönyv kifejezést, mert vicces lenne a kb 100 oldalas valamire a "könyv" szót használni)
