keresztény írta:
Sziasztok!
Mindenki figyelmébe szeretnék ajánlani egy honlapot, melyet olyanok írnak, akik Jézus követésére szánták oda az életüket. Ha érdekel, mit értettek meg eddig a Bibliából, Isten akaratából, és hogyan élik meg mindennapi közösségüket Jézussal és egymással, kattints oda.
http://www.ekklesia.hu/Üdvözlettel:
Litta
Kedves Litta!
Megnéztem az ajánlott honlapot, és nagyon érdekesnek találtam.
Egyrészt azért, mert sok szép dolgot írnak rajta, másrészt, mert akik írják, azoknak nincs neve. Se személy, se szervezet, se cím, se telefonszám, de még egy keresztnév vagy nicknév sem. (Megjegyzem, a teljes ismeretlenség homályába burkolózó szerzők azt azért nem felejtették el odaírni, hogy a copyright a honlap szerkesztőit illeti meg...)
Mivel ezt érdekesnek találtam, megnéztem a "Kik vagyunk" menüpontot.
Röviden idézek, tekintettel a szerzői jogokra ( a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. tv. 34§ (1) szabad felhasználásról szóló rendelkezéseinek megfelelően):
"Mi nem akarjuk magunkról bebizonyítani, hogy keresztények vagyunk. Túl sokan vannak azok, akik ezt fennhangon hirdetik, ám az életük mégsem bizonyítja ezt. Nem is akarjuk kiharcolni azt, hogy bárki ezt állítsa rólunk.
Jézus, Urunk, Istenünk és Megváltónk, akit minden pontban és minden helyzetben követni akarunk. Azt keressük, hogy Istennek mi a célja az életünkkel. Arra törekszünk, hogy Istennek tetsző életet éljünk. Jézussal való kapcsolatunk átformálta a gondolkodásunkat, más szemmel látjuk a világot, más értékrendünk alakult ki, és más célokért élünk, mint korábban, Jézust még nem ismerve." (forrás:
www.ekklesia.hu)
Tehát az ismeretlen szerzők keresztények, Krisztus követői. Ezen felbuzdulva, megnéztem mindjárt a "Keresztény az, aki mindenben Jézus Krisztus követője" menüpontot is, ebből egy részlet:
"A téves tanítások hamis képet festenek Istenről, megakadályozzák Isten valódi megismerését. Akik megrögzötten ragaszkodnak egy téves tanításhoz, valójában éppen arról tesznek tanúságot, hogy nem készek alárendelni magukat Isten igazságának (2 Timóteus 4:3-4).
Ha megnézzük a mai, magukat keresztényeknek valló különböző felekezeteket, azt látjuk, hogy a különféle tanítások sokaságát kínálják az embereknek. Ezzel egy olyan vallásos életre adnak lehetőséget, amelyben nem kell Istennek szentelt életet élni (2 Timóteus 3:5).
Jézus teljesen odaszentelte az életét azokért, akiknek segítségre volt szükségük. Azért élt, hogy kinyilvánítsa Isten szeretetét, és Istenhez vezesse az embert. Ugyanerre hívja azokat is, akik követni akarják Őt. A Szent Szellem betölti a keresztények szívét Isten szeretetével (Róma 5:5), ezért szeretni tudják testvéreiket és azokat is, akik még nem ismerik Istent. A keresztények teljes odaadása és szolgálata tehát Isten lényének megismeréséből fakad.
"aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert Isten szeretet." (1 János 4:8)
Aki megismerte Isten szeretetét és elfogadva azt, Jézus követőjévé lett, mások iránt is felelősséget érez abban, hogy a szabadság törvénye általi életet hozzájuk is eljuttassa. Isten szeretete készteti a keresztényeket arra, hogy az emberek elé tükröt tartsanak, szembeállítva őket tévedéseikkel, és változásra hívják őket. Csak ezáltal lehetséges valódi segítséget adni azoknak, akik még a sötétségben vannak. Ebben is Jézust tekinthetjük példának magunk előtt, hiszen ő mindig világosan rámutatott azokra a dolgokra, amelyek az embereket távol tartották tőle (Máté 19:19-22).
Ma azonban azt látjuk, hogy sokan úgy próbálják vonzóvá tenni a kereszténységet mások számára, hogy kiszolgálják azoknak vágyait és kívánságait. Aki például szereti a szórakozást, a kikapcsolódást, megkaphatja keresztény köntösbe bújtatva a koncerteket, filmeket, táncot. De miért keresné egy keresztény a kikapcsolódást másban, mint Isten jelenlétében, az igéről való közös elmélkedésben, a testvéri közösség szeretetteljes légkörében? Azt látjuk, hogy a "misszió" célja többek számára már nem az, hogy rámutassanak a bűnre mások életében, hanem rávenni őket arra, hogy tagjai legyenek egy csoportnak, részt vegyenek közösségi programokban. Ezáltal becsapják őket. A megmenekülés biztonságát adják számukra, miközben nem kérik számon az életükben jelen lévő hazugságot, paráznaságot, pénzsóvárságot, csalást...
Isten gyermekei csak olyan emberek lehetnek, akik engedelmeskedni akarnak Neki. Azokat tehát, akik nem készek változtatni az életükön, nem nevezhetjük keresztényeknek, ők nem a testvéreink.
"Ki az én anyám, és kik az én testvéreim? Erre kinyújtotta (Jézus) kezét tanítványai felé, és így szólt: Íme, az én anyám és az én testvéreim! Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem és az én anyám." (Máté 12:48a-50)
"Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát." (Máté 7:21)
A Biblia szerint nincs kétféle keresztény, élő hitű és alvó. Valaki vagy keresztény, és követi Jézust, vagy nem az. Egy keresztény elhatárolódik a világi lelkületű emberektől és nem vállal velük közösséget szent dolgokban, hiszen ha nem ezt teszi, azzal hamis képet mutat a keresztény közösségről a kívülállóknak, és becsapja azokat is, akik magukat keresztényeknek gondolják.
…
A keresztények egysége csakis Isten Szellemének munkája által jöhet létre. Minden olyan próbálkozás, amely az egységet felülről, vagy kívülről, valamilyen szabályozás által igyekszik létrehozni, kudarcra van ítélve. Hiszen éppen a tökéletes egység az, amely a világ számára jelül szolgál Isten jelenlétéről egy közösségen belül.
"Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk: én őbennük és te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem, és úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél." (János 17:22-23)
Sokan akarják ezt leutánozni merev szabályokkal, ceremóniákkal, külső jelek viselésével, de az életük megmutatja, hogy milyen úton járnak valójában.
Az egyház tehát azoknak az embereknek a közössége, akik életük minden területén és minden pontban követik Jézust, egymás felé azzal a szeretettel szolgálnak, amellyel Jézus odaadta az életét, és megvalósul köztük a Szellem általi tökéletes egység. Ez az egyház i. e. 30-ban jött létre.
Létezik ma is ez a testvéri közösség? Te ilyen közösségbe tartozol?
"Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. (...) Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt..." (Apostolok Cselekedetei 2:42-47)" (forrás:
www.ekklesia.hu; kiemelés tőlem)
Elgondolkodtató írás, amely határozott kritikát fogalmaz meg az egyházakkal kapcsolatban, és a valódi keresztény közösség szükségességére hívja fel a figyelmet. Ebből én arra következtetek, hogy a szerzők úgy gondolják, a különböző felekezetek valójában nem megfelelőek, az a közösség (?) azonban, ahová ők tartoznak, az egyházakkal szemben valóban keresztény, működő alternatívát jelent. Azonban ebben az értelmezésben nem vagyok biztos, mivel az "Egyház" menüpont még kidolgozás alatt áll.
A rövid nézelődés alapján azonban a legérdekesebb, amit találtam, a következő: "az egyház tehát azoknak az embereknek a közössége, akik életük minden területén és minden pontban követik Jézust..." Ez azt jelenti, hogy az írók nem tartják magukat keresztényeknek, vagy meg vannak győződve arról, hogy valóban minden pontban követik Jézust? (A téma címe ez utóbbit támasztaná alá...) Vagy a "követés" csak a szándékot jelenti, és nem a megvalósulást?
Mivel ezt nem tudtam eldönteni, tőled kérdezem, kedves Litta, hogy tudod-e, kik szerkesztik az oldalt, amelyet ajánlottál, ismered-e őket személyesen is, és ha igen, tudod-e esetleg, hogy melyik értelmezést fogadják el.
Őszinte érdeklődéssel várom a válaszod!
Shannon