Amit valamennyire megismertem fiatalkoromban ezekről a vallásokról az arról szólt, hogy minden, és majdnem annak az ellenkezője is igaz ezekben a vallási rendszerekben. A hinduizmus az ateizmustól a politeizmusig, a legésztvesztőbb filozófiai rendszerekig terjed, hasonlóképpen a buddhizmus is a legkülönfélébb formákban jelent, és jelenik meg.
Aki az európai gondolkodásával azt mondja, hogy tudja, mit is tanít a buddhizmus, és mi a lényege, hát az csak akkor mond igazat, ha azt mondja, hogy számtalan út, tanítás létezik a buddhisták számára, melyek egy ésszel felfoghatatlanok, mert ahány buddhista ház, annyi tanítás, annyi szokás. A hinduizmusról meg azt mondják, hogy az egy dzsungel. Nem olyan tervszerű, és racionális, mint a többi vallás. A dogmatikája egyszerűen megismerhetetlen. Inkább társadalmi szinten korlátozza be az embereket, a hit terén viszont teljes szabadságot ad.
A már korábban belinkelt anyagból, az apologiáról jól látszik, hogy miről is van szó lélekvándorlás ügyben.
Látszik, hogy az európaiak által használt fogalomról, a reinkarnáció gondolatáról szó sincs egyik vallásnál sem. A hinduk filozófiai rendszereiktől függően gondolkoznak a lélek kérdéséről, mibenlétéről, annak az istenségekhez való viszonyáról.
A buddhisták meg semmiféle lélekről nem beszélnek, ami a keresztyén, de akár a görög világban is jellemző volt. Buddha szerint nincs személyiség, ami vándorolhatna. Van út, van utazás, de nincs utas, ha jól idézem. Van a karma által indukált létforgás, de ez nem az európai értelemben vett lélekvándorlás.
Idézet:
A távol-keleti misztika emberképe és lélekfogalma gyökeresen eltér a bibliaitól és általában a nyugatitól, mert egy teljesen más Isten-, és világkép része. A hindu számára az ember lélek, amelynek teste van. A személyiség nem a lélek, hanem az egyedi "testruha" része. A legtöbb hindu számára a lélek ugyanaz a személytelen, változatlan, halhatatlan isteni szellemszikra az istenekben, démonokban, emberben, állatban és növényben egyaránt. Mások számára az emberi személyiség maradandó, de csak ideiglenesen, mint az Istenség legfelsőbb személyiségének része, amolyan személyiségparány. A buddhisták számára a nyugati, hétköznapi értelemben vett egó, mint maradandó személyiség, csupán illúzió. A karma (tett, munka) személytelen erkölcsi világtörvénye a tetteket automatikus törvényszerűséggel megjutalmazza vagy megtorolja. Ha ez a jutalom vagy megtorlás nem ebben az életben következik be, akkor a következőben, ahogy a jelenlegi jó és rossz életélmények oka is az előzőből hozott karmikus adósság. A karma újra meg újra születést okoz, s a "lélek" ismételten testet ölt. Ez a "létforgatag" – mint világnézeti helyzetkép – maga a szenvedés, amelytől minden keleti vallás a kiutat keresi. A cél: megszabadulni a karmának alávetett testi léttől. Ez a hindu számára a személytelen vagy személyesként megjelenő Istenségben való teljes "feloldódás", a buddhista számára pedig az "illúziók" kialvása, és magának a létnek a megszűnése. Mindehhez eszköz a meditáció valamelyik formája (rengeteg módszer létezik), amely megváltoztatja a tudatállapotot ("megvalósítás" vagy "megvilágosodás"). Ebben a módosult tudatállapotban maradva az ember elvben már nem követ el karmikus hibát, kikerül a karma hatalma alól, s így nem kell újraszületnie...
Kedves Gabriel ez az ember kétségtelenül sok idegen kifejezést beírt, de nagyságrendekkel érthetőbb, mint egy buddhista irat. Volt szerencsém olvasgatni buddhista iratokat, így van összehasonlítási alapom.
Ez az ember nagyon is logikusan, konzekvensen, és érthetőpen fejezte ki abbéli véleményét, miszerint mi európaiak a mi kis fogalmaink alapján alkotott ideáinkat, előítéletes keletieskedő dogmáinkat akarjuk ráhúzni, ettől merőben eltérő, teljesen idegen, teljesen más fogalmakkal dolgozó vallásokra.
