Boglárka írta:
Kedves Gabriel,
figyeltem arra, amit írtál! Az eddig írtak alapján, szerinted a 2-10. parancsolatok betartásához szükséges a Szentlélek, az 1. főparancsolathoz viszont nem. Azt írod: az ember betölti a főparancsolatot, és utána veszi a Szentlelket, amelynek segítségével ezután be tudja tartani a többi parancsolatot.
Én ezt másképp látom. Szerintem a főparancsolathoz, az Isten iránti szeretethez is a Szentlélek szükséges! Az ember megtérését is, azt, hogy Isten felé forduljon, a Szentlélek munkálja (akkor még kívülről hatva).
Ha a saját megtérésemre gondolok vissza, látom, hogy Isten /amikor én még nem törődtem Vele/ milyen szeretettel terelgetett, hogy rátaláljak. Még nem voltam megtérve, amikor elkezdtem olvasni a Szentírást, és már az is a Szentlelkének volt köszönhető, hogy az Ige nem maradt élettelen betű, hanem szólt hozzám!
A Biblián keresztül ismerhettem meg, milyen Ő valójában, sokat beszélt velem az Igén keresztül, aztán eljutottam oda, hogy átadtam Neki az életem.
A Szentírás szól a növekedés szükségességéről; az újjászületett emberek sem válnak egyszerre tökéletessé!, az Istennel való kapcsolatban, ismeretben, szeretetben is szükséges NÖVEKEDNI, FEJLŐDNI.
„…az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus.” (Efézus 4:15)
Sajnálom, hogy úgy látod, a beszélgetésünk értelmetlen huzavona csupán. Ha nem szeretnél erről tovább beszélni velem, tiszteletben tartom!
Szeretettel: B.
Kedves Boglárka
Ha magát a megtérést teljessen a Szentlélek írányítaná,az egyben azt is jelentené,hogy az
ember nem önként,szabadakaratából tért meg.
Abban tökéletessen igazad van,hogy az embert a Szentlélek segítí a megtérésre,én is így tapasztaltam.
De azt is megtapasztaltam,hogy bármikor lehetőségem van Istent visszautasitani,
vagyis a szabadakarat nem szünik meg.
Az aki megtért még az is elbukhat.
Ez pedig arra enged következtetni,hogy a főparancsolatot ami tulajdonképpen Isten elfogadását ,Istenre való hagyatkozást jelenti,
azt a szabadakaratunk révén mi magunk is alakítjuk,nem kizárólag a Szentlélek akaratától függ.
Ha ez nem így lenne akkor nem lenne értelme a szabadakaratnak.
Isten pedig mivel azt akarja,hogy minden ember üdvözüljön,így jelenleg a földön mindenki hívő lenne,és mindenki üdvözülne is.
Hisz a Szentlélek kimunkálná benne a megtérést,és meg is tartaná a hitében.
Ez pedig láthatólag nem így van.
Jézusban a Szentlélek volt teljessen az Úr.
Ezért tudta teljessen betölteni Isten parancsolatait.
Az,hogy nem vagyunk képessek betölteni,Isten parancsolatait olyan mértékben,mint ahogy azt Jézus tette,annak az az oka,hogy bennünk csak korlátozott mértékben Úr a Szentlélek.
Minnél jobban elfogadjuk Istent ,vagyis minnél jobban betöltjük a főparancsolatot ,annál jobban Úr lessz bennünk a Szentlélek,és annál jobban betudjuk tölteni Isten parancsolatait,a Szentléleknek köszönhetően.
Itt valóban van egyfajta öngerjesztő folyamat,hisz amikor a hívő,elfogadja Istent,akkor ez álltal veszi a Szentlelket,és miután vette a Szentlelket,
a Szentlélek puhít a szivén,és utánna még inkább képes odaszánni magát Istennek,aminek hatására,méginkább veszi a Szentlelket,még inkább Úr lesz benne a Szentlélek.
Igy ,Isten parancsolatait is tökéletessebben tudja betölteni a hívő.
Szeretettel Gabriel