Érzitek , hogy a kiszabott idő közeleg?
Szeretettel Tamás

erre - természetesen - sokmindent lehet mondani, hiszen már Pál is meg volt győződve, hogy életében jön vissza Krisztus...


nekem NAGYAPÁM jut eszembe:

elment vasárnap a gyülekezetbe... az alkalom végén felállt, bocsánatot kért mindenkitől, akit megbántott volna esetleg... mintegy ELBÚCSÚZOTT ... senki nem értette, mit csinál

utána hazament a feleségével, és amíg az ebéd melegedett, leült az asztalhoz a baptista újságot olvasni... aztán előrebukott... így találta meg nagyanyám, ahogy bejött a konyhából...

ő KÉSZEN VOLT

Neeem tudom Net!
Az a helyzet , hogy egy kis burokban voltam amíg nem volt munkám!
Az Ige és a tanítás foglalta le szinte minden szabad időmet , (kivéve az álláskeresést a neten vagy személyesen)
Én amikor kijöttem az emberek közül és az akkori erkölcsi , vagy viselkedési normákat visszaidézem, azok még sokkal emberibbek voltak!
Mintegy másfél év alatt ez annyit változott, hogy elborzadva jövök haza munkából!
Tudod egy ajtóban állok és a belépőket fogadom, de elképedtem azon hogy meghökkentek előszöris hogy szivélyesen köszönve fogadja valaki őket!
Egy hét után már látszottak a jelei hogy igénylik, és keresik a tekintetem ha távozáskor a kijáratnál vannak , hogy elköszönhessenek!
A mai nap volt aki sírva fakadt , mert őt egyedül én köszöntöttem Nő nap alkalmából!
Volt aki csendesen jegyezte meg délután , hogy én vagyok az első!
Számomra risztó , hogy mennyire közönyösek egymással!
Ne hogy most azt gondold hogy fényezem magam csak az emberek lelki sivárosodásának mértéke nőtt meg annyira hogy fájdalmasan érinti az ingerküszöbömet!
Bővebben csak privátra mert nekem sokamikről írnom kéne!
Nem igazán nyílt oldalra való!
Szeretettel Tamás

"rokonom" vagy, nem csak a nevünk miatt

({)

Bízom az Úrban hogy vasárnaptól testvérnek szólíthatlak, megkaptam a ruhát amiben bemerítkezem!
Szeretettel Tamás

örülök

de Isten továbbra is A SZÍVET NÉZI

nem azt mondom, hogy nem fontos a bemerítkezés, de most is szólíthatsz testvérnek

Kedves Tamás12 örülök a beírásodnak, még annak is amit fájdalmasan élsz meg.
Kérem Istent, hogy az érzékenységeden tovább növelje és erősítsen meg az elhordozásához.
üdv.
Magda

Köszönöm Magda!
Addja az erőt és figyelmeztet az alázatra!
Szeretettel Tamás

Amiket írtál, eszembe juttatta, hogy nekem az a fura, amikor utazom vonaton, hogy az emberek, akik belépnek egy fülkébe, sok esetben nem köszönnek az ott ülőknek; azt is tapasztaltam már, hogy a köszönésemet vagy fogadják v. nem, és sokszor úgy tűnt, mintha a köszönés lenne mások számára a nem természetes, fura.
Az elidegenedés, amit említettél, ebben is megnyilvánul.
/Én falun nőttem fel, azon a tájon természetes volt, hogy olyanoknak is köszöntünk, akit nem ismertünk közelebbről (vonaton is)./

Szerintem nagyon sokan éljük meg (érezzük) ezt az elidegenedést. Én pl. éppen ezért jöttem ide közétek, hogy itt egy kis emberséget, szeretetet szippantsak, időnként ez meg is valósul, és akkor öröm tölt el.

Tamás, legyél továbbra is "lámpás" az emberek között.

Szeretettel,
Tavasz

>Én falun nőttem fel, azon a tájon természetes volt, hogy olyanoknak is köszöntünk, akit nem ismertünk közelebbről
Erről eszembe jutott egy kislány, aki kórházba került, a szülei messze laktak tőle, egy kis faluban, és mivel sajna hosszú kezelésre volt szükség, bementem meglátogatni. Tolókocsival ki lehetett vinni sétálni az utcára, mert amúgy éjjel-nappal benn volt a kórterembe, míg a többi társát hétvégére hazavitték. Szóval kinn sétáltunk a pesti utcákon - és Irénke megkérdezte tőlem: Itt miért nem köszönnek egymásbak az utcán az emberek?

Kedves Boglárka , nagyon pontosan érzékelted miről beszéltem , a "szeresd felebarátodat" a ne ismerd meg felebarátodat-tá változott!

Szeretettel Tamás

Kedves Indu!
A pesti viszonyok, még a katona koromból ismertek , de amiről beszélek az egy olyan helyzet amikor az emberek "belerúgnának a másikba" csak mert az akadájozza a bevásárlókocsijával az ő haladásukat!
A nem ismerés, már a másik pillanatnyi gyűletévé romlott le amiért az létezésével akadályt gördít a saját boldogulásuk( ügyeik intézése) elé!
Látni és hallani , hogy morognak egymásra , szitkozódnak , a másik miatt!
Nemtom érthetően írtam e körül milyen ellenséget látnak egymásban!
Szeretettel Tamás

Kedves Tamás!

Persze, nagon is érthető, hogy miről írtál. Lehet, hogy azért akartam "elütni" a témát egy kis sztorival, mert engem különösen is érint ez a kemény pesti elidegenedés. Mármint, hogy én vagyok elidegenedve az emberektől. Persze eléggé belejátszhat (talán) hogy nem látok túl jól, és nem ismerem meg az embereket, tehát ha szembejön a szomszéd az utcán, nem tudok neki köszönni. Ez kissé frusztrál, de akadályoz is, hogy ilyen jellegű normális kapcsolatokat kiépítsek, mert milyen dolog az, hogy tegnap még köszönetm neki (mert mondjuk a háza előtt söpört, és emiatt felismertem) holnap viszont a megállóban nem fogok...

Szóval irigylem azokat az embereket, akik tudnak őszinte, jó szívből ilyen kapcsolatokat ápolni, kedvesen megszólítani embereket, és akiknek ez eleve természetesebb, mert mondjuk vidéken nőttek fel.

Az idő közelgésére pedig: Szoktam gondolkodni Jézus visszajövetelén, és hiszem is, hogy az idő már közel van, és hogy a próféciák egyre inkább beteljesednek, amik Jézus eljövetele előttről szólnak. És persze jó dolog is várni Jézus, mert ez lendületet adhat a hitünknek.
De nem tudjuk melyik percben jár le a mi életindőnk, és akkor -számunkra- Jézus eljövetele beteljesedett. Ilyen értelemben tehát késznek kell lennünk mindig.

Érdemes lenne végig beszélni ezta beszédet mert nagyon sok mondandója van!
án 17:12 Mikor velök valék a világon, én megtartám őket a te nevedben; a kiket nékem adtál, megőrizém, és senki el nem veszett közülök, csak a veszedelemnek fia, hogy az írás beteljesüljön.
Ján 17:13 Most pedig te hozzád megyek; és ezeket beszélem a világon, hogy ők az én örömemet teljesen bírják ő magokban.
Ján 17:14 Én a te ígédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
Ján 17:15 Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.
Ján 17:16 Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
Ján 17:17 Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
Ján 17:18 A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
Ján 17:19 És én ő érettök [oda] szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek [az] igazságban.
Ján 17:20 De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem;
Ján 17:21 Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem.
Ján 17:22 És én azt a dicsőséget, a melyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, a miképen mi egy vagyunk:
Ján 17:23 Én ő bennök, és te én bennem: hogy tökéletesen egygyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, a miként engem szerettél.
Ján 17:24 Atyám, a kiket nékem adtál, akarom, hogy a hol én vagyok, azok is én velem legyenek; hogy megláthassák az én dicsőségemet, a melyet nékem adtál: mert szerettél engem e világ alapjának felvettetése előtt.
Ján 17:25 Igazságos Atyám! És e világ nem ismert téged, de én ismertelek téged; és ezek megismerik, hogy te küldtél engem;
Ján 17:26 És megismertettem ő velök a te nevedet, és megismertetem; hogy az a szeretet legyen ő bennök, a mellyel engem szerettél, és én [is] ő bennök [legyek].

Ha a világban vagyunk, de erőnk oly kevés, mint amennyi, akkor az Úrnak igenerősen jelen kell lennie , hogy a gonosz el ne veszejtsen, nem?!
elsőre ez merül fel!
Szeretettel Tamás

Sziasztok!

Az életet ki veszi el? Krisztus vagy az ördög?

Üdv.