.
Érdekes kérdések ezek. Ebbe a hibába, hogy 'az van megcsinálva, amit én megcsinálok' mindenféle vezető beleeshet, nem kell ehhez lelkésznek lenni. Még tanárként is nagy kísértés volt időnként, hogy mennyivel egyszerűbb megírni egy-egy cikket a suliújságba, mint a gyerekekre várni, aztán ha hibát találok, meggyőzni őket, hogy miért kell átírni, hadakozni, ilyenek.... pedigugye igazából ez a munkaköri kötelesség, és nem az, hogy tökéletes legyen az iskolaújság. De mégis az iskolaújság minősége az, amit mindenki lát, meg amin maguk a gyerekek is lemérik, hogy mi a helyzet. Most nincs iskolaújság... Lehet, hogy ősztől lesz. Valami ilyesmi lesz a szakdolgozatom címe is, hogy a diákújság mint a szakköri keretű projektszemléletű oktatás egy megvalósítási lehetősége felső tagozaton. Picit béna. Még gondolkodom rajta. Lehet, hogy a szakköri keretet nem írom bele a címbe.
Ma kell hívnom az igazgatónőt, hogy akkor mi is legyen. Szegény, nagyon meglepődött, hogy vissza akarok menni, szemmel láthatóan nem várta... leépítések várhatók. Talán, ha csak részmunkaidőben megyek vissza, nem kell valakit pluszban elküldeni miattam. Vagy ne legyek naiv?
. Utálnám, ha úgy néznének rám, hogy miattam kellett elküldeni XY tapasztalt, jó kollégát.... ráadásul én még csak két évet tanítottam összesen. Olyan nagyon sok tapasztalatra van még szükségem, hogy jó tanár legyek, ha egyáltalán
Semmi kedvem ehhez a beszélgetéshez ma. És ez úgy van, hogy azzal kell kezdeni, amihez semmi kedvem, és akkor túl leszek rajta. Deazért.. félek.
Tegnap elmentem templomba, hátha találkozom az emlegetett nénivel, de nem volt ott. Viszont találkoztam Jennyvel
. Meg még sok-sok kiskori ismerőssel.
Teljesen érdekes volt, volt keresztelő is, ami azt jelenti, hogy volt pár ember, akik először jártak a templomban.. én meg tíz előtt kicsivel ácsorogtam a gyüliterem előtt Tündivel együtt, és udvariaskodtam jobbra-balra. Egyszer csak odajön egy számomra ismeretlen néni, és megkérdezi, hogy 'Elnézést, itt lakik?'. Én meg bámultam óriási szemekkel... mér laknék itt.. igen, hat éves koromig itt laktam, de ezt ő honnan tudhatja? Meg egyáltalán. Pár perc zavart bambulás után mondtam valami olyat, hogy nem, már rég nem lakom itt, aztán kiderült, hogy csak egy vécét keresett.. de hogy ehhez miért kell ott lakni?? Na mindegy.
Volt gyerekfoglalkozás, ahol az én Tündim bemutatta a dackorszak összes jellemzőjét.. leült a földre a néninek háttal, aztán mikor megpróbáltak szólni hozzá, annyit mondott gyönyörűen tisztán, hangosan, hogy "Tündi leült!'. Énekléskor szintén gyönyörűen tisztán hangosan és többször egymás után: "Nem Tündi énekel' Hiába mondtam neki, hogy nem muszáj énekelni... de a végén inkább kimentünk az udvarra sétálni (addigra kihozták a keresztelt babát is
.
Viszont délután itthon egyszer csak nagyon vidáman és nagyon hangosan szirénázva jött be a szobájából a nagyszobába.. a biztonság kedvéért rákérdeztem: Te vagy a mentőautó? Erre hihetetlen önérzettel megállt, és azt mondta: Énekeltem!
Aztán vacsora után összehányta a lakást, úgyhogy ma a dokinéninél kezdünk. (Azért szomorú ez, mert most lenne a nyílt hét a bölcsiben).