kamilla írta:
figyu! nagyonnagyon értem, amit írsz, én 18 éves koromban rögtön belementem egy élettársi kapcsolatba egy nem hívővel.. csak azért írtm ezt ide, hogy lásd, hogy tényleg mennyire értem (amúgy azóta is ezzel a nemhívővel élek, és egész normálisan elvagyunk)
És... perszehogy az emberben benne van az a vágy is, hogy be kéne tartani a szabályokat, jókislánynak kéne lenni, ilyenek. De ez a vágy semmi ahhoz képest, amennyire egy emberi szó tud hiányozni.
És tudodmit? szerencséd van, hogy nem olyan 'hívő' fiúkkal találkoztál, akik belemennek ilyen páréjszakás izékbe. Ez nem azért van, mert arra se találtak érdemesnek, ezt te se mondhattad komolyan. Ez egyesegyedül azért van, mert szerencséd van.
Tudod, ha úgy gondolkodom, ahogy te, akkor ez egy tök sima képletté válik: neked van valamid, amit pár emberi szóért, szeretgetésért tudsz adni cserébe. A gáz benne az, hogy azok a pasik, akik ebbe belemennek, bármilyen jó színészek is, nem őszintén fogják neked adni azt a szeretgetést, ami az alku tárgya volt... de a legtöbben nem is pazarolnak olyan sok energiát erre. És úgy fogod érezni folyamatosan, hogy átvágtak, ráadásul a jólelkiismeret c. izét is elveszted.
És az a nagyonnagyon nagy átvágás az egészben, hogy közben az, hogy legyen valaki melletted, aki figyel rád, és szeret, neked teljesen jogosan jár!!!!
Nem kell érte áldozni semmit. Viszont ha ilyenekbe belemész, attól olyan bűntudatod lesz, hogy még kevésbé fogod elhinni, hogy jár neked, és méginkább úgy fogod érezni, hogy csak úgy jár, ha adsz valamit érte, és ez így egy rondaronda ördögi kör, amiből - valaholmélyen szeirntem most is tudod, hogy - csak vesztesen lehet kijönni.
Én teljesen hidegen hagyom a hívő fiúkat
, szerintem. Ez a legrosszabb az egészben...hogy lehetne valakim, ha nagyon akarnám...még mindig kíván engem...csak nem hívő. Persze annak idején úgy éreztem, jobb volt, hogy szakítottunk(különben még nem voltam hívő, mikor szakítottam vele), de most már...nem tudom...inkább egy másik ember miatt kínlódnék, mint magam miatt...
Én már most sem hiszem, hogy jár nekem...milyen alapon járna? Nem is értem az egészet...*vakarja a fejét* semmi sem jár az embernek végülis, nem?
Szóval ezt nem értem...Isten szerint az ember egy semmire nem jó izé, vagy mi. Folyton csak bűnös. Akkor mi jár neki? Nem tudom...ált, úgy gondolom semmire nem megyek vele, hogy "technikailag" tiszta vagyok. (Egyrészt úgyse vagyok az, mert egyedül már éltem nemi életet
, és már zaklattak is egy csomószor...tehát már annyira úgyse vagyok érintetlen. Biztos ez a bajuk a hívő pasiknak: valami abszolút tökéletesre vágynak, vagy nem tom.)
Már most is bűntudatom van. (Nekem ált. egész életemben az volt, még nemhívő koromban is) Csak megtérésem után időnként nagy-nagy ritkán volt úgy, hogy meg tudtam nyugodni. Szóval nálam nem nagyon oszt vagy szoroz az egész (tudom, hogy ez érthetetlen, nem tudom rendesen elmagyarázni de). Na jó, nem akartalak megharagítnai, bocsi.
Asszem megszűnök mára, jobb lesz.
Különben ez tényleg igaz, azt hiszem, és sem úgy értettem. Persze, hogy kell nekem is a szex, de tényleg emellé még más is kell (hogy melyik kell éppen jobban, az szerintem nálam változó).
/valami különlegeset sejtek/ 
