már lecsengett a vita,és remélem, kibékültetek... de azért elmondom a véleményemet:

a Murphy törvények közé javaslok egy aktuálisat:


amin össze lehet veszni, azon a fórumon össze is vesznek.


Perszehogy olyan a falu , amilyen/falun születtem, nem kívánok falun élni, elsősorban az emberi kapcsolatok miatt: mindenki mindenkiről mindent tud, a bajban úgyis egyedül vagy az ítélkezés pergőtüzében/

azonban elképzelem, h. Wass Albert gyerekként nem látta a falu árnyoldalait.Ha visszaemlékszik, csak a szép emlékek jutnak eszébe...ha falura látogat: elmegy a templomba,a temetőbe,... találkozik a kedves régi ismerőseivel..nyilván szépnek is lehet látni így azt a környezetet...
a nagyváros vívmányai között élve meg felteszi a modern ember örök kérdését:" ment-e a világ a könyvek által elébb?"
/Építhet bármit,fejlődhet műszakilag bárhogyan, Istenig pusztán ilyen módon el nem ér../

Kedves Ex és Net!

Egyáltalán nem bántottatok meg, és tudom, hogy szerettek.Én is mindkettőtöket Testvéri nagy szeretettel.Sőt még értem is , csak én egy verset másképp élek át, de persze tudom, hogy mi az igazság, és nem fogom azt hinni a "büdös szájúról" , hogy ő a herceg.Nekem a vers, egy érzés egy pillanat, egy hangulat.
Ugye értitek fiúk??

Üdv sok szeretettel cilla

({)

(}) cilla

(})

Kedves Erika!
Amellet, hogy felvehetjük ezt a tételt a törvénytárba itt és most nem volt összeveszés.
Nekem úgy általában igen sok bajom van a "felkent NAGY művészettel".
Nem vagyok alkalmas tag a nagy nevek előtt hasraeső kórusba.
üdv
ex

ebben ROHADTUL különbözünk amúgy

ÉN személy szerint pl nem nagyon kedvelem (finoman) a CsacskaAngyal c. remek szappanoperát... de mivel Hanna lányom (a maga 13 évével) lelkes rajongója, honlapot-fórumot üzemeltet a témában, LELKES TÁMOGATÓJA vagyok ebbéli tevékenységének... vagyis... nálam a TÉMA szempontjait MESSZE ELŐZI az EMBER...

MÁRAI SÁNDOR
(*1900. április 11, Kassa, + 1989. febr. 21, San Diego)
az OLVASÁSRÓL

Nem elég olvasni. Újraolvasni - az összes tanácsadók szerint - fontosabb.
S nem csak a könyvet kell újraolvasni, melynek emléke halványodik vagy, melyet első olvasásra nem értettünk meg tökéletesen: a mondatot is újra kell olvasni, a főnevet, igét és jelzőt is, mely végzetesen meghatároz a könyvben valamit. Mit akar egy könyv? Megértetni magát. De az ilyesmi lassan megy, majdnem oly lassan és bonyolultan, mint az életben. Házastársaknak néha évtizedekre van szükségük, míg egyik végül meg tudja értetni magát a másikkal. A könyvek is ilyen nehézkes ismerősök.
Nem elég katalógus, divat vagy hagyomány szerint olvasni, ösztön szerint kell megkeresni a könyvet, mely - nekünk, személyesen - mondhat valamit. Rendszeresen kell olvasni, úgy, ahogy alszik, étkezik, ahogy szeret és lélegzik az ember. A könyvek, mint az emberek, csak akkor adják ide titkukat, bizalmukat, ha te is átadod magad nekik.
Nem szeretek másféle könyvet olvasni, csak olyat, mely az én tulajdonom. Nem elég a gondolatot, ismeretet birtokolni, melyet a könyv tartalmaz. Legyen enyém - feltétlenül, mint ahogy a szeretőt akarják - a könyv is, a gondolat földi porhüvelye.
Erővel olvasni. Néha nagyobb erővel olvasni, mint amilyen erővel az írás készült, melyet olvasol. Áhítattal, szenvedéllyel, figyelemmel és kérlelhetetlenül olvasni. Az író fecseghet: de te olvass szűkszavúan. Minden szót, egymás után, előre és hátra hallgatódzva a könyvben, látva a nyomokat,
melyek a sűrűbe vezetnek, figyelni a titkos jeladásokra, melyeket a könyv írója talán elmulasztott észlelni, mikor előrehaladt műve rengetegében. Soha nem olvasni fitymálva, mellékesen, mint akit egy isteni lakomára hívtak, s csak a villa hegyével turkál az ételekben. Elegánsan olvasni, nagylelkűen.
Úgy olvasni, mintha a siralomházban olvasnád az utolsó könyvet, melyet még beadott a celládba a porkoláb.
ÉLETRE-HALÁLRA
olvasni, mert ez a legnagyobb, az emberi ajándék. Gondold meg, hogy csak az ember olvas.
„Soha nem olvasni fitymálva, mellékesen, mint akit egy isteni lakomára hívtak, s csak a villa hegyével turkál az ételekben.
Elegánsan olvasni, nagylelkűen. Úgy olvasni, mintha a siralomházban olvasnád az utolsó könyvet, melyet még beadott celládba a porkoláb. ÉLETRE - HALÁLRA OLVASNI, mert ez a legnagyobb, az EMBERI AJÁNDÉK.
Gondold meg, hogy csak AZ EMBER OLVAS.”

Megint nem nagyon értem, de nem baj. (ez netnek szól)
ex

tippeljek? delfin/Márai szerint kissé ALULMŰVELTEK vagyunk... lehet...

ha ÉRDEMBEN akarok reagálni a beírásra: IGEN!! én OLVASOK!! Terry Pratchettet jelenleg leginkább (kizárólag angolul), meg Larry Crabb-et, ő magyarul van meg

egy-két gondolatukkal már ITT is találkozhattatok...



sőt... horribile dictu... időnként még IRODALOMTÖRTÉNETET is olvasok:

http://index.hu/kultur/klassz/wass0517/?print

akik TÉNYLEG szeretnek olvasni, azoknak a TELJES Kortárs-cikk:

http://www.kortarsonline.hu/0503/markus.htm


és akik NEM szeretnek olvasni azoknak EGYETLEN mondat kiemelve:

Jaj, Ex és Jaj,Net!

Ex, nem esel hasra...én sem, de ne mondd, h. soha, semmi le nem nyűgözött..egy szó, egy gondolat...egy harmatcsepp a levélen,... egy fokhagymás csendélet/nem tudom, ki festette/..a 3d-és mozi...na, mondj valamit, amit megcsodáltál, s utána odahúztál valakit: nézd, olvasd, de jó!

Net, szupi,hogy olvasol, akkor nem mondhatod,h. Márai hétköznapi- igen, öngyilkos lett öregen, sajnos, nem mindennel értek egyet, amit írt, de amikor a Gyertyákat olvastam esténként, reggel miondig felolvasást tartottam belőle a gyerekeknek, nekem annyira jó volt.

({)

az előbb Cillával meg Hanna lányommal kapcsolatban erre már REAGÁLTAM...

ugyan ne haragudj már, ha (a véleményemet megtartva magamnak) PICIT lereagálom az IDEALIZÁLÁST, a ROMANTIKÁT (tudod, én lelkigondozóként nap-mint-nap találkozom ennek az ÁRNYOLDALÁVAL, mikor azt mondja a csalódott ember: "pedig én azt hittem, hogy...")

Ray Bradbury a Fahrenheit 451- kisregényében is megfogalmaz az olvasásról és a könyvekről VALAMIT...(„Fahrenheit 451 - az a hőmérséklet, amelynél a könyvnyomó papír tüzet fog és elég. Ha vonalazott papírt tesznek eléd – másra írj.”-Juan Ramón Jimenez, spanyol költő és prózaíró,1881-1958)
Mc Carthy terror uralom idején íródott. Bradbury, a sci-fi irodalmi műfaj segítségével nyíltan támadta az általa képviselt gondolattipró erőszakot.
Részlet az öreg nyugalomba vonult angol tanár, Faber, és Montag a tűzőr közötti párbeszédből.
„ Először: tudja-e, miért olyan fontosak a könyvek, mint például ez itt. Mert színvonaluk van. S mit jelent ez a szó: színvonal? Nekem ez a könyv váza, a lelke. Ennek a könyvnek is pórusai vannak, arca van, ha nagyító alá tesszük, végtelenül gazdag életet fedezünk fel benne. Minél több pórusa van, minél több életszerűen megragadott részlet kerül egy arasznyi papírra, annál inkább irodalom. Legalábbis nekem ez a véleményem. Valósághű megfigyeléseket közölni, mindig új megfigyeléseket. A jó írók megtudják ragadni az életet. A közepesek elsiklanak a felszínen, a rosszak megerőszakolják, és ott hagyják a legyeknek.
Most már érti : miért gyűlölik a könyveket, miért félnek tőlük? Mert bemutatják az életet minden pórusával. A kényelmes embereknek csak holdképű viaszbabákra van szükségük, pórusok, haj és kifejezés nélkül. Korunkban a virág virágból akar élni, ahelyett, hogy a termékenyítő eső a fekete föld növelné. A tündöklő tűzijáték ott is a föld kémiája hozza létre. Mégis valahogy azt gondoljuk, hogy virágokkal és tüzijátékokkal táplálkozva felnövekedhetünk anélkül, hogy ezt a ciklus folyamatot visszavezetnénk a valósághoz. Ismeri Herkules és Anteus legendáját: Anteus, az óriási birkózó, hihetetlenül erős volt mindaddig, míg szilárdan állt a földön. De amikor Herkules a levegőbe emelte, gyökértelenné vált, és elpusztult. Ha ez a legenda nem tartalmaz valami olyan tanulságot, amely ránk, mai emberekre, városlakókra is vonatkozik, akkor én teljesen bolond vagyok. Íme, mint mondottam, ez az első dolog, amire szükségünk van, színvonalra és sűrű szövetű tájékoztatásra.”
„Montag szeme lecsukódott. – Van-e innét kiút? Segítenek e rajtunk a könyvek?
- Csak abban az esetben, ha a harmadik szükséges dolog is megadatik nekünk. Amint mondtam, az első: a színvonalas tájékoztatás. A második: a szabad idő, hogy megemésszük azt. A harmadik: hogy a kettő egymásrahatásán alapuló tetteinket jogunk legyen végrehajtani...”

Nem vitatkozás tárgyának írtam be, sem egyik, sem másik idézetet. Pusztán azért, hogy ki-ki merítsen belőle gondolatokat. Mégha nem szerencsés dolog is, kiemelni részleteket a könyvből...

Erika!
Lehet, hogy nem voltam elég érthető.
Nagyon sokmindenre rácsettintettem már, és mindig is elismertem a valódi teljesítményt (sőt, azt mondhatnám, hogy csak azt ismerem el).
De egy nagy névtől önmagában nem ájulok el.
Pl. nemrég körülajnároztak egy Rafalló(azt hiszem) képet, amin Mária volt a kisjézussal és mellettük Pál apostol, mint felnőtt ember (kb egykorúak voltak).
Erra csak annyit tudtam mondani, hogy de gagyi!
Vagy Dalinak tényleg voltak szuper jó képei de amikor kiállított egy bitumenbe lógatott telefont, mint műalkotást azon csak röhögni tudtam, meg a sznobokon mikor körberajongták.
De ugyanilyen gagyi Micelagelo felszarvazott Mózes szobra. Miért kellene ezek előtt hasra esni.
stb.stb.
Remélem most már érthető.
üdv
ex

Ex, értem...de azért ha legközelebb rácsettintesz valamire, el ne felejts nekünk is szólni.