Kedves Gabriell!
Mit gondolok rólad?
Egyre közelebb vagy a megváltás elfogadásához! Egyre teljesebben látod, hogy a törvények betartása által nem üdvözülhet az ember, DE ISTEN NEM IS EZT VÁRJA EL! Jó az Úr és nem vár LEHETETLENT az embertől!
Amit a megváltásról írtál és a szerepek felcseréléséről, az Isten szerinti bölcsességre mutat. Kinek mi a feladta, az embernek bízni Istenben. A többit már az Úr végzi el.
Ezt gondolom, semmi többet.
Egyre közeleb vagy ahhoz, hogy elfogadd Isten kegyelmét, igazságát amiben egy feladata van az embernek:
ELFOGADJA!
A TÖRVÉNY és benne a nagy parancsolat, amiről beszélsz, nem másért adatott, mint hogy az embert oda kényszerítse a kegyelem trónusához, hogy az ember eszméljen és lássa meg végre mi a valóság önmagára és Istenre nézve.
A bűneink ismeretét a törvény ismerete adja, a KEGYELMET, peidg Jézus Krisztus váltásága.
Amikor az ember megadja magát Isten előtt és elfogadja, hogy életére, bűneire, MINEN TÖRVÉNY SZEGÉSÉRE nézve egyetlen egy mentség létezik és ez Jézus Krisztus önként vállalt áldozata, akkor veszi az Úr Lelkét, aki az emberben az ÚJ ÉLETET elkezdi kibontakoztatni, már az ember akaratával támogatva! Egy akaratra kerül az ember Istennel!
Az azonban igaz, hogy ez a Lélek az, aki már korábban is azon dolgozik, hogy az ember eljusson Krisztusig! A Lélek szül minket újonnan új reménységre! Már maga a születés is az Ő műve!
Tudom, hogy Istenfélő ember vagy és tudom, hogy Istenhez mennek az imáid feljutnak hozzá a könyörgéseid.
Ő a Fiában válaszolt minden hozzá érkező imára!
Szeretettel:
Péter
