Na, ez után nem írhatom a szokásos idióta bejegyzéskémet. Kéne valami átvezetés.
...
Tök érdekes, mert most, hogy elkezdtem gondolkodni, mit írhatnék, mint komolyabb dolgot, hogy ne üssek el annyira az előző hsz-től, elkezdtek csupa negatív dolgok jutni az eszembe. Pedig ez milyen hülyeség, a komolyság nem egyenlő a szomorúsággal. Azzal a fajta nyávogással meg, hogy például 'jaj miért nincs nekem több ész a fejemben' egyenesen ellentétes.
Úgyhogy: nem elhülyéskedni akarom, sőt. Aki akarja, olvashatja úgy, hogy ennek igenis nagyonkomoly köze van az előző beíráshoz.
Mert képzeljétek, tegnap megnéztük családilag a Hófehérkét . Nem is emlkeztem, hogy ez ilyen aranyos film (az ijesztő részeket leszámítva, persze). Gyuri azt énekelte, hogy 'hómunkásnak azért jó, mert nyáron nincsen hó', én meg azt, hogy 'barlangászni azért jó, mert nem is olyan jó' .

Még annyi történt, hogy tegnap a játszón jól kiosztottam két négy-öt éves kinézetű fiút, mert nem engedék le Tündit a csúszdáról, aztán kiderült, hogy az egyiknek ott állt tíz méterre az apja. De hát ha ilyen, hogy nem szól rá a gyerekére, hogy hagyja a kisebbeket...
Aztán később még egyszer kiosztottam két másik gyereket, miután egy anyuka már egy ideje kérlelte őket, hogy engedjék föl a gyerekét a csúszdára, ők meg azt magyarázták, de már nagyon régóta, hogy ők most olyat játszanak, hogy az egyik nem engedi föl a másikat... én meg mondtam, hogy jó, akkor most játékon kívül fölengeditek a kicsiket, aztán szórakozhattok egymással tovább.
Vissza kell mennem az iskolába.

van kedvenc írómnak, Terry Pratchett-nek egy remek szakkifejezése (angolul, ráadásul lefordíthatatlan):

HEADOLOGY

vmi olyasmit jelent, hogy nem attól vagy valami, mer az vagy tényleg, hanem mert LÁTSZIK RAJTAD, hogy AZ VAGY!

Kamilla: te PEDAGÓGUS VAGY

({)

(})(})(})

Hejhajj. Rossz hírt hallottam a játszón: a bölcsiben nem elég a munkáltatói igazolás, olyat kérnek, amire az van írva, hogy teljes állásban, napi nyolc órában mentem vissza :S.
1. Tündinek nagyon kéne a bölcsi.
2. Engem csak félállásban vesznek vissza
3. Verhetném az asztalt, hogy teljes állásban szeretnék visszamenni, jogilag kötelesek lennének, de akkor ki tudja melyik jó/tapasztalt kollégát kéne leépíteni miattam, és ennek a feszültsége az amúgy is meglévő normál feszültséghez sok lenne, nem bírnám.

eredmény: kérek egy olyan papírt, amire annyi van írva, hogy visszamentem dolgozni - és nincs ráírva, hogy hány órában, és reménykedem. Közben pedig nézem az állásokat, hátha sikerül elhelyezkedni.

Szóval: aki velem szeretne együtt dolgozni, itt a lehetőség!! Kicsit beszélek franciául, van középfokúm latinból, van diplomám magyarból, számtechből már csak államvizsgázni kell elmennem, és meglesz az is. Alapszintem programozok delphiben és c++-ban. Tíz ujjal gépelek, nagyon finom kávét főzök, ha kicsit lefogyok egész jól állnak nekem a rövid szoknyák. És nem dohányzom. Mit tudok még? Rovásírni Meg sok részletet a Maszat-hegyből. Na, ezt kéne valahogy önéletrajz-formában összefoglalnom nagyon gyorsan, és küldözgetni, ahova csak lehet.

És amúgy az a helyzet, amit itt leírtam: http://www.parokia.hu/ext/forum/viewtopic.php?t=311&postdays=0&postorder=asc&start=105.

Jókeresztényként kapásból adnám át a bölcsihelyünket olyannak, aki jobban rá van szorulva. Dehát igenis mi is rá vagyunk szorulva. Nem tudok okos lenni, és nem tudom, mit kéne csinálni.

Szia Kamilla!

Vállalom a népszerűtlenséget és el szeretnélek bizonytalanítani, hogy valóban vissza kell-e menned bármi áron dolgozni?
Arra nem gondoltál, hogy esetleg otthon csinálnál valamit, amivel egy kis pénz állna a házhoz: magántanítás, fordítás/...fogalmam sincs/, de mégis Tündivel lennél, esetleg megérkezhetne a kistestvér/ezt már Ex is ajánlotta még a napló előtt/.
Ha mérlegre teszed, mit kapsz 4 óráért, mit kell a bölcsiben fizetni, plusz fel kell dobnod a ruhatárad, mert ami eddig otthon, meg a játszótéren jó volt, már nem lesz megfelelő egy puccos munkahelyen...
nem is folytatom, meglátom, szólsz-e még hozzám?

Miért ne szólnék?
Tudod, a böcsi Tündinek lenne nagyon jó. Akikkel napi szinten összejárunk, azok közül többekkel is egy csoportba vették már föl őket. Ismerjük a gondozónénit, és egy nagyon jó szakember, rengeteget foglalkoznak a gyerekekkel, többet, mint amit én tudok itthon nyújtani neki. Beleéltük már magunkat. Nem azért kell bölcsibe mennie, hogy én dolgozhassak, hanem azért kell visszamennem dolgozni, mert csak úgy veszik fel a bölcsibe.
Próbáltam dolgozni itthon, de nagyon nehéz úgy nekiülni bárminek, hogy közben itt kiabál, hogy anyagyereee... éjszakára meg - bocs - elfáradok. A tanulás is nagyon ronda nehézségek árán sikerül csak (sőt, most épp sehogy, pedig már rég haladnom kéne a szakdogámmal). A fórumozás más, mert azt lehet lopott párpercekben csinálni, de komoly munkát nem lehetne így.

volt szerencsénk ehhez a verzióhoz annó... a bébicsősz fizetése PONT ANNYIT vitt el, mint amennyit erika munkája hozott...

RÁADÁSUL volt olyan, hogy a nagyobb gyerekek közben a tízemeletes lakótelepi ház TETEJÉN bóklásztak, mert a csajsza nem figyelt oda csak a kicsire.... HUHHHH.... még most is hátborsó, ha belegondolok, hogy mi meg közben "nyugodtan dolgoztunk"

Nem tudom, mi lesz. Se nem akarják fölvenni a bölcsibe (vagyis már fölvették, de nagyon arrafele presszionálnak, hogy mondjunk le a helyről), se dolgozni nem akarnak visszavenni, elég egyérteműnek tűnik. Gyuri is azt mondta, tök egyszerű, ha fölveszik úgy, hogy nem tudok nyolc órás papírt vinni, marad az eredeti verzió, ha nem, maradunk itthon.

A lelkiismeretem kapásból vágja rá, hogy mondjunk le a helyről, vannak például egyedülállók, olyanok, akik gond nélkül vissza is tudnának menni, és nagyon kéne is nekik.
De van egy másik vészcsengőm is, amelyik azt kiabálja, hogy a lelkiismeretem rosszul van beállítva, és ha arra hallgatnék, állandóan csak félreállnék, ami Tündire veszélyes. (Már ott is van egy csavar ebben, hogy akkor is a félreállós lelkiismeretemre hallgattam, amikor lemondtam arról, hogy teljes állásban menjek vissza dolgozni, mert a jogom, az meglett volna rá - jó, persze, ez könnyebb volt, mert a fent leírtak miatt azt nem bírtam volna. Mikor új tanárként mentem, akkor is iszonyat kemény helyzet lett abból, hogy elment a tanárnő, és én a helyére jöttem, pedig akkor nem miattam kellett mennie.).
Ráadásul teljesen elképzelhető, hogy nem egy rászorulónak adom át a helyem, hanem egy gátlástalanabbnak, aki bezzeg hoz kamu-papírt (egy családról tutira tudom a leendő csoportunkból, hogy egyáltalán semmit nem doglozik az anyuka).
Persze, attól, hogy más gátlástalan, nekem nem kell annak lenni.
Csakhogy ha ezt mindig így csinálom Tündivel, mi lesz vele? Mindig őt fogják meglépni a gátlástalanok, és a legrosszabb iskolába fog járni, mert ott nem vesszük el a helyet senkitől, és a most nem dolgozó anyuka lánya majd megy egyetemre, ő meg eleve hátránnyal indul, csak mert az anyukája ilyen lelkizős.
Hol van a lelkiismeret és a gátlástalanság határa?
Denehézez.

Vsz kezdj el mindent 100% -os alapon csinálni kedves Kamilla.
Nem lesz 100% de az akarás legyen olyan, míg lukak vannak addig neked lesz problémád.
Ismered a mesét?
Szamár - fiú és az apa , meg a környezet

ezt hogy kell érteni? te mit csinálnál?

Ha sajnálom a szamarat akkor a hátamra venném, és vinném akkor is, ha mindenki kinevet, kicsúfol, mert tényleg sajnálom a szamarat.

számomra nem jött le segítő szándék ebből!
Szeretettel Tamás