prophet írta:
Pál azt mondta: "igyekezzetek pedig a hasznosabb ajándékokra". Egyrészt tehát a lelki ajándékokkal kapcsolatban igaz az, hogy "a lélek adja kinek-kinek, amint akarja", másrészt igaz az előbb idézett mondat is. Ez utóbbi összecseng azzal, hogy "akinek nincs bölcsessége, kérje Istentől...de kérje hittel..."
Zsolt 90,12 „Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.”
Zsolt111,10a „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme;”
Az „igyekezzetek”, „kérje” elsőre úgy tűnik, hogy az emberen áll, hogy megteszi-e vagy sem. Ám valójában a Lélek adja kinek-kinek amint akarja. Erre utal az is, hogy „de kérje hittel”. Mivel mind a hit mind a hit mértéke Isten ajándéka, így nyilván Istentől függ. A hívőknek az Úr nyilván megadja a kellő bölcsességet. S az is nyilvánvaló, hogy Isten nem fog megállni a megszentelésével senkinek, s arra várni, hogy ugyan mikor kéri már hittel a bölcsességet. A hívő emberben Isten lelke munkálkodik, így még bukásai alatt is meg van benne a jó akarása, benne a bölcs életvitelre való törekvés. Ám ez nem úgy megy, hogy az ember bedobja az istenautomatába a „kérek hittel bölcsességet” imádságot, s az automata kiadja a kért árucikket. Ez egy folyamat, bukásokkal. A zarándok útját – „sajnos” - nem lehet megspórolni. Idézzük bővebben az igerészt:
Jak1,1-8 „Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, az elszórtan levő tizenkét nemzetségnek; üdvözletemet. Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek, Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez. A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül. Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki. De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert a ki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, a melyet a szél hajt és ide s tova hány. Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól; A kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember.”A hívő embert bukásai mindig szembesítik vele, hogy Isten előtt milyen kicsi, s tényleg hozzá fordul, tőle vár bölcsességet, mindvégig megmaradva a hitben. A bukásai hitét fogják erősíteni, egyre jobban fog tudni kérni. Ellenben egy hitetlen egy ideig próbálgathatja a kérést, de bukásai, csak a kételkedését fogják erősíteni, tényleg olyan mint a tenger habja, mait a szél ide s tova hány.
Ha torzul magyarázzák ezt az igeszakaszt, akkor a hívőt kétségek közé sodorhatják, hogy azért áll ahol áll, mert nem hittel kér. Holott csupán számára, most ez adatott, mint „teljes örömnek tartandó kísértés, ami kitartást szerez.”
prophet írta:
Én nem vagyok teológus, azaz olyan értelemben nem, mint ahogy Barth Károly, Victor János, Nagy Barna pl. Tehát "tudós teológus". De: ezek a tudós teológusok, elsősorban hívő emberek voltak, mégpedig hiteles hívő emberek. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy "érinthetetlenek". De meg kell tudni ítélni őket helyesen. Ehhez persze olvasni, tanulmányozni kell őket. Egyik írásukat a másik után. A helyes megítélésükhöz elsősorban (szerintem) "lelkek megítélésének ajándékára" van szükség. De ugyanez érvényes minden ember helyes megítéléséhez is. E téren kell "igyekezni", nem pedig kivenni egy-egy mondatot, hanem az összefüggést nézni.
Persze nem arról van szó, hogy aztán nem lehet kivenni mégis azt a mondatot.
Mivel emberek nyilván egyik kérdésben jobban másban kevésbé láttak tisztán, s egymással se voltak teljes összhangban. Bemásolt cikkeidet, meg az Interneten olvasgatva találkoztam ilyen dolgokkal, mint „Barth Károly teológiájának törésvonalai”, Nagy Barna követte leginkább Magyarországon Barth Károlyt, Victor János már kevésbé, amit mutat Victor János keresztségről írt cikke, de ide vélem tartozónak Victor János predestinációs cikkét is melyben nem látom tükröződni Barth Károly álláspontját, hogy a kiválasztás, mint kiválasztás Krisztusban értendő.
A hitelességről az a vita jut eszembe, hogy engem Pál keresztelt, engem meg Apollós. A mai helyzetre ezt úgy értem, hogy nyilván sokan nyertek drága hitet az itt említettek szolgálatából, így nagyra becsülik őket. Ez viszont nem szabadna, hogy akadálya legyen annak, hogy véleményeiket elemezzük. Ettől hitelességük nem fog csorbát szenvedni. Az elemzéshez persze ismerni kell az írásaikat.
prophet írta:
Mondok példát magamról Victor Jánossal kapcsolatban, éppen az általad felvetett kérdésre. Én is megkérdeztem és megkérdezem magamtól, hogy valóban hogyan lehet elválasztani a Bibliában az igétől azt, ami nem Ige, és ki teheti ezt meg? Erre ezt a választ tudtam magamnak adni (amíg jobbat nem találok): egyes esetekben, amiket V.J. is említ evidens a dolog. Például a föld "lapos" voltát illetően, vagy ehhez hasonlók. Mert miért kell azon kötözködni pl. hogy az Úr Isten nem természettudományos ismeretekre akarta tanítani az embert, amit annak "magától" kellett megtanulnia, hanem az Ő kijelentését akarta közölni vele? Az író, akihez az Ige szólt, azt a saját korában uralkodó természettudományi köntösbe öltöztetve mondta el. De az a kijelentés a lényeg ott, nem pedig az azt körülvevő köntös. (hogy pl. a "bölcsességről" beszéljek ismét, nem így van ez ma is a saját életedben is? Figyeld meg! Ha a Szent Lélek által kívánsz szólni (pl. egy nyilvános bizonyságtételben, amire felkérnek), akkor tusakodnod kell az "ihletért", de a saját gondolataidat, a saját szavaidat fogja Isten felhasználni ott és akkor is, amit egyébként is "használsz", csakhogy - ha megadatik, (mert ígérete van rá Istennek, csak az a kérdés, hogy "vigyázol és imádkozol-e", hogy tényleg megkapd az "üzenetet"), akkor az Isten Igéje lesz ott és akkor, mert valóban Szent Lélektől ihletett. (ez a "hirdetett" Ige).
A Dogmatikát ha jól láttam 1953-as keltezésű. Közben találtam egy cikket, ahol így ír:
„Mindazok a kérdések, amelyeket a "természettudományos világnézettel" való küzdelem vetett föl annak idején, elvesztették az aktualitásukat. Hogy hogyan egyeztethető össze Isten teremtő munkája a világ előállásairól szóló modern elméletekkel, geológiai és evolúciós hipotézisekkel; hogy lehet-e még hinni Isten világkormányzásában, gondviselésben és az imádság meghallgatásában, amikor természeti törvények "uralkodnak" minden történés felett; hogy hogyan tartható fent mindaz, amit az ember istenképűségéről, a bűnért való felelősségéről, lelkének halhatatlanságáról vall a keresztyénség - szemben mindazzal, amit az ember fiziológiai, átöröklési és pszichológiai determináltságáról tudunk; és egy csomó más hasonló kérdés - a tegnap kérdései már és nem a máéi.”
http://www.freeweb.hu/iratok/egyhtori/m ... C_PROB.HTMÍrta ezt 1933-ban. Amit írtál lapos Földről, az azért nem jó, mert a Biblia ezt nem tanítja. Arisztotelésztől vették át, de még rákenni sem szabad, mert Arisztotelésznél is csak az egyik hipotézis volt, a gömb alakú Föld mellett.
Isten természetesen nem médium körmöltetést végzett - mintegy spiritiszta szeánszon -, hanem valóban az író egyéniségén keresztül ment az üzenet, ám ez az üzenet ettől még nem vált emberivé, s nem volt tekintettel az ismertre. Volt idő, amikor azt hitték pontosan tudják a csillagok számát. Isten mégis azt íratta le, hogy meg nem számlálható. Isten történeti tényeket nem hamisított az érthetőség oltárán. Például a 6 napos teremtés úgy volt, ahogy Mózessel leíratta, másképp nem tudnánk mit kezdeni a bűnesettel és hogy a bűn zsoldja a halál.
prophet írta:
(csak zárójelben jegyzem meg, de nem mellékesen, hogy éppen az a legnagyobb baj a mi egyházunkban (is), hogy az emberi szó nem lesz Igévé, de nem azért, mert nem a Bibliából vett "Igét" magyarázzák, hanem azért, mert nem "élő és ható" beszéd az, éppen a Szent Lélek erejéért való tusakodás mellőzése miatt. Tehát: nem aktuális beszéd, akkor sem, ha mégoly komoly is, mert nem érti, hogy csak csoda által lehet azzá, mégpedig az itt és most megszólaló Isten csodája által.
Egyetértőleg jut itt eszembe Sükösd Pál: Keskeny úton című könyve.
Másrészt azért az is eszembe jut, hogy ennek ürügyén azért nem lehet bármit belemagyarázni az Igébe. Értem én itt például ez alatt ahogy kiragadtad Jak1-ből a „bölcsesség kérő” részt. A Biblia Szövetségnél számomra úgy tűnik az az álláspont, hogy az Igének van egy abszolút jelentése, s ezt kell kifejteni. S az embernek ezen abszolút ismeret kell beépíteni egyéni hívő életébe. Barth Károlynál és a többieknél ez hogy áll?
prophet írta:
A fent említett teológusok írásaiból kitűnik, hogy ők mindig ezt a csodát várták, bármit mondtak is. És tisztában voltak vele, hogy őket is felül lehet bírálni és überelni, de ők valóban a reformátori állásponton voltak, hogy: "aki minket jobbra tanít szintén a Szentírás alapján, annak készséggel engedünk."
Erről meg a páska ünneplések jönnek elém az Ószövetségből. Egyszer csak ezt olvassuk: Dávid óta nem ünnepelték ilyen tisztán (talán Ezékiásnál), majd Jósiásnál már azt, hogy Sámuel óta nem volt ilyen. Barth Károly leszámolt egy hanyatló egyházképpel, így reformátornak nevezhető. A kérdés csak az, hogy mennyire. Ahogy annak idején például a különféle protestáns egyházak változó módon szakítottak a külsőségekkel, úgy kérdés, hogy Barth Károly szakítva az antropocentrikus „teológiával”, mennyire tért vissza az eredeti „páska” ünnepléshez.
prophet írta:
A "biblikusok" pl. (de a többi helytelen irányzat is), nem tanulnak abból a kritikából, ami egyszer már helyesen elhangzott feléjük. Csak fújják a magukét. Ebből is látszik, hogy "nincs új a nap alatt." Tehát minden folytatódik ugyanúgy, mint azelőtt. Mert a helyes tanítástól nemcsak jobbra, hanem balra is el lehet hajolni.
Ezt a „biblikusok” címkét nem értem, mert sejtem, hogy a Biblia Szövetséget idesorolod, de ugyan akkor amit Nagy Barna ír róluk a cikkedben nem illik rá. Ám ez csak felesleges vitát szülne, így ettől tekintsünk el. Inkább mond meg, hogy milyen kritikát? [Amúgy Victor János iménti linken elérhető cikke alapján, tényleg nincs új a nap alatt.]
prophet írta:
Hogy folytassam a felvetett kérdés kapcsán a választ, tehát nekem is kérdés volt (és ma is az bizonyos fokig, de csak "bizonyos fokig"), hogy ki ítélheti meg helyesen, hogy a Bibliában mi Ige, és mi nem az? A könnyebb esetről tehát már szóltam. De vannak nehezebb, és nehéz esetek is. Pl. számomra (aki "törvényeskedő" hívő körben nőttem fel) kérdés volt az asszonyok fejének bekötése kérdése, vagy a férfiak hajának lenyírása kérdés. Ilyenkor az ember, egyrészt meggondolja, hogy ez a fajta törvényeskedés manapság visszatetsző a legtöbb esetben. Ezt érezve és tapasztalva meggondolja, hogy hogyan befolyásolja ez a Jézusról való bizonyságtételemet? Ha pl. nagyon kirívok a külsőmmel a környezetemből ilyen értelemben, akkor bizonyára sokkal nehezebben férkőzhetek hozzájuk a hívő bizonyságtételemmel is, mert ők kinevetnek engem, ósdinak tartanak, stb. Félre ne érts. Pál azt mondja: mindenkinek mindenné lettem, hogy minden módon megtartsak némelyeket". (Egyébként felhívom szíves figyelmedet a fórumbeli vitatkozások nagy részére olyan szempontból, hogy egy egy szót, kifejezést kiragadva folyik a szócséplés, anélkül hogy a szóban forgó illetőknek lenne "bölcsességük" a másik lelke beállítottságának helyes megítélésére.)
Aztán V. J.nál olvastam, hogy Pálnak az asszonyok haj- és fejviseletére vonatkozó intelme a kor szokásához igazodó intelem volt, nem pedig Ige, tehát kijelentés. Vagy gondolj rögtön Pálnak ama mondására, hogy: "ezt én mondom, nem az Úr".
Elfogadom V.J.-nek ezt a tanítását, mert ismerem őt annyira, hogy megbízhatónak tartsam. De a "hívő józan ész" is erre tanít. Megint csak nem kell belekötni ebbe a kifejezésbe, hanem a mögötte lévő lelket kell tudni megítélni. Mert ugyanazt a kifejezést használva is, mégis lehet, hogy teljesen ellenkező két teológus tanítása. Mindig fontos a szövegkörnyezet, az "együttlátása" tanítása egészének, tehát a "lelke".
Ezt elfogadom, hiszen magam is ezért emeltem fel itt a szavam, hogy a tanító azért van, hogy engedjünk neki. Persze miután tanítónak bizonyult, s azután is megfelelő óvatossággal, mert nem egyszer előfordult, hogy amikor a nyáj vakon követett egy embert, a elhajolva az egész nyájat magával rántotta. Csak kíváncsiságból, milyen tartalmú tanítást fogadsz el 1Tim2,12-14-re?
prophet írta:
Gondolod pl., hogy Victor János nem tudta, milyen feladatot kapott Istentől, és nem igyekezett annak minden erejéből megfelelni?
Bennem ilyen kérdés fel se merült. Victor János nyilván olyan képességeket, készségeket és érdeklődést és oktatást kapott, mely pont azokra a feladatokra készítették fel, amit végül elvégzett.
prophet írta:
Ő hangsúlyozta pl. sokszor azt, hogy "szeresd az Urat ...teljes elmédből" is. És nagyon is nagy felelősséget érzett azok iránt a hívők iránt, akik majd az ő tanítását a későbbiekben is olvasni fogják. Milyen komolyak az igemagyarázatai! Milyen szeretettel teljesek, mennyire tanítani akarják a hívőket. Ugyanúgy, mint annak idején Pál levelei, csak nem olyan formában. (De vannak levelei is, azok is ilyenek.) Csak felhívom a figyelmedet "A keresztség szimbolizmusa" c. dolgozatára, tessék megnézni, hogy Barth Károlyt hogyan teszi helyre szeretettel, respektálással, de ugyanakkor határozottsággal, tudván, hogy ő e kérdésben jobbat tanít a Szentírás alapján!
Azt hiszem, ha egy embernek vannak igehirdetései, akkor azok mindennél többet elmondanak gondolkodásáról. Megmutatják, hogy használható-e a teológiája, s mi a gyümölcse. Ezért is tartom érdekesnek megismerni az általad képviselt három személyt. Olvastam például, hogy Nagy Barna az ökumené kezdeténél egyik főszereplőnk volt. Nem árt az ilyen háttér anyaggal – ha apránként is - tisztába jönnöm. S sok már kérdés is van, ahol érdemes megismerni milyen út vezetett a mai álláspontokhoz, mi volt benne például e három ember szerepe.
prophet írta:
Megbízható tanítóinktól mi (nem teológusok, vagy csak "kis" teológusok), jobbat tanulhatunk, és azzal a meggyőződéssel kell olvasnunk őket, hogy ők bizonyára jobban tudják nálunk. Aztán persze lehet összehasonlítani. Én például meggyőződéssel vallom, hogy eddig V. J. volt a "legnagyobb" tanító számomra, akit eddig ismerek. Azt is meg tudom mondani, hogy miért. Mert pl. 1936-ban lefordította Kálvin "Kis Instutio"-ját magyarra, és az ahhoz írt megjegyzései a könyv végén (meg az elején), bizonyítják egyrészt, hogy mennyire ismeri és szereti Kálvin tanítását, de ugyanakkor az azóta eltelt 400 év teológiai (tanításbeli) fejlődése szempontjából milyen kiigazító megjegyzésekre is szorul némely helyeken. (De nem a lényeget illetően! Az Isten iránti szeretetét illetően! hanem egynéhány exegetikai, stb. kérdést illetően.)
Engem egy dolog érdekel, hogy mennyire ismeri és szereti a Biblia tanítását. Ez alapon sokkal érdemesebb kiigazítani Kálvint, mint 400 év néha kétes értékű teológiai „fejlődése” mentén. Ha jól sejtem a mai is kapható Kis institutioról van szó? (Azért kérdezem mert nincs nálam, így nem tudom fellapozni.)
prophet írta:
Aztán: nagy vitája volt Sebestyén Jenővel, aki őt határozottan és következetesen "általános keresztyénnek" titulálta, és egyáltalán nem szerette, sőt utálta, de sokan (még teológusok is) egyáltalán nincsenek tisztában ez ügyben sem az igazsággal. Én pedig abszolút a V. J. pártján állok, egyrészt elolvasva S.J.-vel való polemizálásait, és pl. ama levelét Victor Jánosnak, amit 1929-ben írt "Ki hazudott Önnek Hepp professzor Úr?" címmel egy holland prof-nak, aki őt a saját "Reformatie" nevezetű lapjában név szerint megrágalmazta a nélkül, hogy vele személyesen szót váltott volna, pusztán csak S.J. hazug információira alapozva írását.
Ez megint az engem ki keresztelt esete. Őszintén szólva nem érdekel, ki kit utált. Az érdekel mit tanított és azt milyen elvek és igék alapján tette.
prophet írta:
És így tovább. Mindezeket a dokumentumokat szívesen megosztom veled is, ha tanulni akarsz. De most abbahagyom, mert elég hosszan tudnám még folytatni, nem tudom, mennyire értelmes az írásom, és önmagamról is tudom, hogy nem vagyok jó író sem, ezért szoktam pl. Victor Jánost is annyit idézni.
Akár email címet is adok, ahova az egészet egyben elküldheted.
(amúgy továbbra se értelek...)