jajj...



tekintsünk el a "három tag volt rajongó, akik közül az egyik volt rajongó" típusú brilliáns logikai bukfencektől

csak a lényegre hadd kérdezzek rá:

szerinted tehát: aki a hitGyüliben "állandóan vigyorog", abban "más lélek" van (vagyis nem a Szentlélek)
VISZONT Swedenborg meg JÓ KERESZTÉNY volt....


hááát... nem jósolok neked nagy jövőt ezen a fórumon (és ezt nem jósnői tehetségem alapján, csak az itt fórumozókat ismerve mondom)

Kedves Prophet!
Így szól Isten igéje:

Ha te ennek ellenére azt állítod, hogy ott ahol Istent imádják Jézus nevében és az Ő nevét hívják segítségül, Tőle kérik a Szentszellemet, Ő pedig megengedi, hogy a jelenlévők "más szellemet" vegyenek, akkor ezzel ... nagyon csúnya dolgot állítasz Istenről.
üdv
ex

Kedves Ex!

Mennyivel inkább ad a ti Mennyei Atyátok!

Mindenkinek Mennyei Atyja az Isten?
Ahol Istent imádják Jézus nevében ott mindenkinek Mennyei Atyja az Isten?
Hogyan lesz Mennyei Atyja az Isten valakinek?

Köszönöm:
Péter

Ezt a gyakorlatban hogy képzeled? Az Istentiszteletekre bejárnak titkon Baál imádók, s miközben a többiekkel együt a Mennyei Atyához imádkoznak, ő közben belül Baálhoz, és ezért más szellemet kapnak, ami egyébként nagyon hasonlít a többiekhez.
Vagy mindenki más szellemet kap mint kér?
üdv
ex

Kedves Ex!

Először válaszolj légyszíves az én kérdésemre, köszönöm.
(több is volt )

Akkor Mennyei Atyja valakinek az Isten ha úgy szólítja meg?

Az üres vallásos ember, aki csak szájával tiszteli, nem mondhatja tényszerűen Atyjának, de az ilyen nem kap az istentiszteleten semmit, tehát "más szellemet" sem.
üdv
ex

11. vers: Az, hogy nem közönséges csodákat cselekedett Isten Pál keze által, a Szentlélek különös kegyelme volt. Az kétségtelenül igaz, hogy az első idők keresztyénségének bőven kijutott a csodákból, mármint a látványos csodákból. Azután pedig visszaszorultak az ilyen jellegű csodák. Ennek oka egyrészt érthető, abból a nézőpontból, hogy a keresztyénség megszilárdult, megállapodott, intézményesült. Másrészt (mint ahogy az Ószövetségben is), az emberi természet bűnössége miatt, és mert a hit nem „adható tovább” („Istennek nincsenek unokái, csak gyermekei” értelemben), az új generációk mindig elfeledkeztek Istenről, illetve a Neki való engedelmességről.
Ma sem kell a hithősök példája a gyakorlatban, csak elméletben hivatkozunk rájuk. De ez mindig így volt, és mindig így lesz.
Sajnos azonban a kegyelmi ajándékok megnyilvánulásainak visszaszorulásában egyes hívők (mint Tulip és tanítói pl.) annak bizonyítékát látják, hogy azok végleg megszűntek. Persze a karizmákkal való visszaélés negatív példái is táplálják ezt a nézetet, de vannak nagyon pozitív ellenpéldák is (pl. Blumhardt, az 1965. év környéki indonéz ébredés, stb.), sajnos azokat nem ismerik ezek a konzervatív atyánkfiai, vagy ha ismerik is, nem értik, mert ők már régen megmerevedtek ortodox álláspontjukban.
Az igaz, hogy Kálvin is képviselt ilyen nézetet (is), de ő egyáltalán nem mereven, megkötni akarván a Szentlélek munkáját, hanem józan körültekintéssel az egyház berkeiben. Tanítása azonban semmi kétséget nem hagy fenn a felől, hogy ne lett volna nyitott a Szent Lélek ilyen jellegű munkájára is. Ez kommentárjaiból egyértelműen kiderül.
A túlzók viszont, akik „esküsznek” a Szent Lélek ilyen munkáira jelenleg is, azok bizony szintén nem bírják a Szent Lélek erejét, csak a lelki dinamikájukat keverik a Szent Lélek dinamikájával. Amikor az indonéz ébredés elindult, Peter Octavianus, aki egyik fő szereplője volt annak, így nyilatkozott a „karizmatikusokról”: Ők csak beszélnek, de semmi nem történik általuk.” (Emlékszem egy ilyen indonéz „karizmatikusra”, aki vagy 25 éve itt járt Budapesten, hát kiválóan bebizonyította ennek az állításnak igazságát.)

Visszatérnék még a 19. fejezet első verseire, majd a fejezet végére, mégpedig Robertson Frigyes Vilmos, XIX. szd-i anglikán lelkész egy erről szóló prédikációjából idézve, amely prédikáció 1949-ben hangzott el.

Ok, akkor kik?
Kiknek van JOGUK arra, hogy Istent Mennyei Atyaként kérjék?
Mert ugye nekik ad Szent Lelket!

eeegen... Mel Tarinak hívták...

Magyarország különben arról híres, hogy "jöhet ide akárki"....

Kérni mindenki kérheti, de jogosan és hatásosan csak aki fiúvá vált, aki újjászületett.
üdv
ex

Igen, így van, aki újonnan született, víz és Lélek által.
Csak azok imádkozhatnak Istenhez, mint Mennyei Atyához!

Nekik ad Szent Lelket, mert mint Atyát kérik Őt.
Másokat nem tölthet meg Szent Lélekkel, mert a régi emberi természet alkalmatlan az Úr Lelkének a befogadására.
Kidobná, mint "idegen anyagot".

Eddig egyet értesz?

Hogyan pusztul el a régi emberi természet és hogyan születik az új élet az emberben? Hogyan születik újonnan az ember?
Mi, ill. ki által?

Szóval?
Hogy vesznek ezek az emberek akkor "más szellemet"?
üdv
ex

Robertson prédikációjából (1849):

„Én azt hiszem, nem csekély jelentősége van annak, hogy János keresztsége megelőzze a Krisztus keresztségét, azaz szigorú élet, aggodalmas lelkiismeretesség, a bűntől való iszonyodás, – sőt talán valami túlságos szigor, mely sok esetben kezdettől fogva kísérője az őszinteségnek – én azt hiszem, hogy mindennek meg kell előznie azt a békességet, amely a Krisztusban való hit által jön el a lelkünkbe. Először a fű, azután a kalász, azután a teljes búzaszem a kalászban. Nem lehet mindjárt az aratáson kezdeni. A lélek fejlődése meghatározott rendet követ, éppúgy, mint a termények fejlődése a természetben s nem célravezető azt erőszakolni. Az isteni világkormányzatnak kétezer esztendőre volt szüksége, hogy a zsidóknak megmutassa mi a szentség, hogy megtanítsa őket különbséget tenni a jó és rossz között. S ezt a rendet meg kell tartani a gyermekek és emberek nevelésénél is. A bűnbánat keresztségének meg kell előznie a Lélekkel való keresztséget.
E keresztség eredménye János tanítványaira nézve a nyelveken szólás és prófétálás adománya volt. A nyelveken való szólás bizonyára nem olyan képesség volt, amelynél fogva az emberek különböző nyelveken tudtak beszélni, hanem az az erő, hogy lelki igazságokat természetfeletti és mennyei hévvel tudtak mondani. Szent leckénk e magyarázási mód mellett szól. Az apostol itt együtt volt tizenkét újonnan megtért emberrel. Mire való lett volna az idegen nyelveken való beszélés ilyen kis csoportban, amelynek tagjai amúgy is jól értették egymást? Olyan színe lett volna a dolognak, mintha újonnan szerzett képességükkel büszkélkedni akartak volna, ami a keresztyén ember szerénységéhez és alázatosságához nem nagyon illett volna. Ha ez az adomány egyszerűen nyelvtudósokká tette őket, akkor a csoda csak ideiglenes és földi jellegű volt. De hogyha az új képesség abban állt, hogy lelki szemeiket magasba emelte és képessé tette őket, hogy szóljanak „nem oly beszédekkel, amelyeket az emberi bölcsesség tanít, hanem amelyeket a Szent Lélek tanít, lelkieket lelkiekkel vetvén egybe”, akkor bizonyára mennyei csoda áll előttetek, amely méltó szerzőjéhez, a Szentlélekhez.
Ha csupán az idegen nyelvek adományáról lett volna szó, akkor a csodának semmi köze nem volna hozzánk; de ha az a természet képességeit a Szentlélek által magasabb és istenibb működésre emelte, akkor olyan csoda és igazság áll előttünk, amely minden időre vonatkozik.
Az élet az emberek világossága. Adjatok életet, és világosság következik. Tárjátok fel jobban a szíveteket, és szélesebbé válik az értelmetek is. Érintsd a lelket szeretettel s akkor egyúttal az ajkat is szent tűzzel illetted, és érintésed nyomán még a dadogó nyelvről is az életteljes ékesszólás igéi áradnak. – Ez volt a nyelveken való beszélés adománya, amely a Szentlélek vételét követte.”

A tapasztalatom szerint a Szentlélekkel kapcsolatba kerülni és azt venni "kizárólag "
az tud aki mérhetetlen alázattal viszonyul Istenhez,aki megalászkodik elötte.

Őt képes Isten felemelni.

Ha viszont ,nem így viszonyulunk Istenhez,hanem úgy,hogy jogot formálunk arra
a bizonyos Szentlélekre akkor "könnyen "lehetséges,hogy Isten egy másik teremtményével fogunk közelebbi kapcsolatba kerülni egy angyallal vagy egy démonnal.

És az ő nyelvén,idegen ajakkal egy angyal vagy démon nyelvén fog az illető megszólalni.

Azt azért nem mondanám,hogy akinek mindig fülig ér a szájja azt megszálta egy angyal és ez okozza ezt

a sajáttapasztalatom viszont az,hogy az a boldogság amit Isten ad az embernek az egy belső mosolyt,harmoníát kölcsönöz az embernek.

Ami nem feltétlenül a külső megnyilvánulásban"fülig érő száj" hanem inkább egyfajta belről jővő mosolyban tükröződik.

Mivel a szem a lélektükre,azért azon lehet látni is ezt a fajta belső mosolyt és természetesen lehet érezni azt a belső békét,nyugalmat az ilyen ember környezetében ,amit csak a Szenlélek képes előidézni az emberben.

Szeretettel gabriel

"sohase" éreztem,hogy bármit is jogom lenne Istentől kérni,még a Szentlelket se.

Úgy gondolom és határozottan érzem is ez nem
emberi jogosultság kérdése,ez kizárólag Isten
joga,hogy eldöntse kinek mikor mit ad és mit nem.

Talán tisztább azt kérni Istentől ima alatt,hogy tisztitsa meg lelkünket az Ő lelke álltal.


Azt azért nem igazán tudom elképzelni,hogy ez egy kiabáló,az Úrat fenhangon dicsérő gyülekezeti imában történjen,képmutató módon.